A természet azt adta a nemi szervek feladatául mind a nőben, mind a férfiban, hogy megteremtsék a kölcsönös szexuális örömszerzés és az utódnemzés biológiai feltételeit, illetve biztosítsák a hormonrendszer működését az életkornak megfelel szinten.

A női nemi szervek felépítése

A nemi szerveket külső és belső nemi szervekre oszthatjuk. A külső nemi szervek. A szeméremdomb a szeméremcsont feletti zsírszövetben gazdag terület, amelyet háromszög alakú, úgynevezett nőies típusú szeméremszőrzet fed. A szeméremtestet a csikló, a kis és nagy szeméremajkak, valamint a hüvelycsarnok, továbbá a hüvelynyílásban található szűzhártya alkotják. A hüvelybemenet felett található a húgycső kivezet nyílása.

A külső női nemi szervek	A külső női nemi szervek

A szeméremcsonton tapadó csikló szexuális inger hatására merevedésre (erekcióra) képes, és jelentős szerepet játszik a nemi kielégülésben (az orgazmus elérésében).
A nagy szeméremajkak a szeméremdomb felső részéről indulnak, és a hüvelybemenet mögött, a végbélnyílás előtt a gáttájékon egyesülnek. A nagyajkak körülveszik a kisajkakat, amelyek gyakran méretben és alakban is aszimmetrikusak. A hüvelycsarnok a kisajkakkal körülvett tér, amelynek alapját a szűzhártya képezi.
A szűzhártya a hüvely külső bemenetének lemeze, amely sértetlen (szűz) állapotban igen változatos lehet. Az els közösülések alkalmával a szűzhártya egy vagy több helyen bereped, de csak ritkán keletkezik olyan sérülés, amely orvosi ellátásra szorulna.
A szűzhártya berepedése az első aktus alkalmával vérzéssel és fájdalommal járhat, de mindez természetes jelenség.

Az emlő: Az emlő páros szerv, ami a nemileg érett nőkön hozzájárul a női test szépségéhez, fontos szerepet kap a szexualitásban, továbbá szülés után az újszülött táplálását biztosítja.

Belső női nemi szervek: A hüvely nemileg érett nőben, átlagosan 9–10 cm hosszú, rugalmas falú szerv. A hüvelyben termeld, normál esetben savas kémhatású váladék a hüvelyváladék, amelyben találhatók levált hüvelyhámsejtek, hasznos, más kórokozóktól véd mikroorganizmusok1, illetve a hüvely és a hüvelybemenet mirigyeinek váladéka. A hüvelyváladék összetételét, minőségét és mennyiségét számos külső és belső tényez befolyásolhatja, többek között a hormonális ciklus, a táplálkozás, gyógyszerek szedése, a vérzés, a mosó- és tisztálkodó szerek egyaránt.

A hüvelyváladék feladata, hogy a hüvely és a külvilág között egészséges egyensúlyt tartson fenn, és megvédje a belső környezetet a nemkívánatos "látogatóktól". A (szűk határok – 3,8 és 4,2 – között mozgó) savas kémhatás (pH-érték) ugyanis gátat szab az általában lúgos kémhatást kedvelő baktériumok elszaporodásának.

A méh körte alakú, tömött, izmos falú szerv, amely méhnyakból és méhtestből áll. A méh üregét bélel méhnyálkahártya a pubertást követen pontosan követi a menstruációs ciklus hormonális változásait.
A petevezetékek (kürtök) a méh két felső sarkából kiinduló, szarvszeren elhelyezkedő, csőszerű szervek, amelyek oldalra és hátrafelé húzódva a petefészkek közelében végződnek, de a hasüreg felé szabadon nyílnak. Így a hasüreg és a külvilág között a belső női nemi szervek összeköttetést biztosítanak (hüvely – méh – petevezeték – hasüreg), ami a kismedencei (hasüregi) fertőzések veszélyét hordozza magában.
A kürtben találkoznak a hímivarsejtek (spermiumok) a női ivarsejttel (petesejttel), majd itt történik a megtermékenyülés is. Innen vándorol a megtermékenyült petesejt a méh üregébe, ahol beágyazódik a ciklusnak megfelel állapotú, hormonálisan elkészített méhnyálkahártyába. A petefészkek szilva alakú és nagyságú páros szervek. Az érett és hormonálisan aktív petefészek számos változó nagyságú (újszülött korban mintegy egymillió) tüszőt tartalmaz.