A férfi nemi szervek mind felépítésükben, mind működésükben elválaszthatatlanok a húgyúti rendszertől. A férfi nemi szervrendszer részei: herezacskó és a benne található két here és két mellékhere, az ondóhólyag és az ondóvezeték, a prosztata, valamint a hímvessző.

A here a herezacskóban elhelyezkedő páros szerv. Itt zajlik a hímivarsejtek (spermiumok) képzése és érése, valamint a férfi nemi jellegekért felelős hormon, a tesztoszteron termelődése. Az egészséges hímivarsejt kb. 50 mikrométer (0,05 mm) hosszú, fej-, közép- és farokrészből áll. Mikroszkóp alatt vizsgálva jól látható a spermiumok farkának csapkodó mozgása, amely nélkülözhetetlen a megtermékenyítő képességhez.

A here felső pólusán található a mellékhere, ami a spermiumok érésének végső lépéseit és az érett spermiumok raktározását biztosítja, illetve összeköti a herét az ondóvezetékkel.

Az ondóvezeték szállítja a szexuális aktus során a spermiumokat a külvilág felé, amely az ondóhólyag, majd a prosztata érintésével nyílik a húgycsőbe. Az ondóhólyag és a prosztata mirigyes szervek, amelyek váladéka adja az ondó (sperma) végső összetételét. A benne található anyagok védik a spermiumokat, biztosítják energia- és tápanyagellátásukat, valamint segítik a mozgásukat, előrehaladásukat a ni szervezetben.

Aférfi nemi szervek	Spermium mikroszkóp alatt

A kb. 20 cm hosszú húgycső nemcsak a vizeletet továbbítja, hanem ide nyílik az ondóvezeték is. Az ondóvezetékből a sperma a húgycsőbe, majd a külvilágba kerül.

A húgycső körüli mirigyek váladéka egyrészt a szexuális izgalom során keletkező ún. előváladék, másrészt kiegészíti a magömléskor (ejakuláció) az ondó összetételét.

A férfiak közösülési szerve a hímvessző (pénisz). A hímvessző hüvelybe vezetéséhez szükséges annak megfelel mérték merevedése (erekciója), amit anatómiai felépítése tesz lehetővé. A hímvessző három hengeres, merevedésre képes (erektilis) részből – két barlangos és egy szivacsos testből – áll, végén a makkal, ahol a húgycsőnyílás is található.

A barlangos testek nyugalmi állapotban igen kevés vért tartalmaznak, szexuális izgalom hatására a vérátáramlás fokozódik és nagy, vérrel kitöltött, feszülő üregekké alakulnak (= merevedés).

A péniszbe vezet erek ilyenkor kitágulnak, az elvezet erekben pedig csökken a véráramlás, ami biztosítja a merevedés fenntartását (több vér áramlik befelé, mint kifelé).

A nemi izgalom megszűnésekor a vért befelé vezet erek ismét összeszűkülnek, az elvezet erek pedig ismét kitágulnak, így a merevedés fokozatosan megszűnik. A szivacsos testen vezet keresztül a húgycső, ezért ennek jelentsége kisebb a merevedés kialakulásában.

A férfi nemi szervek működése: A herék általában a magzati élet végére, vagy a korai csecsemőkorban, legkésőbb 1 éves korra a hasüregből leszállnak az ágyékcsatornán keresztül a herezacskókba.

A herék a herezacskóban a testhőmérsékletnél alacsonyabb hőmérsékleten vannak, ez biztosítja a serdülőkor után a hímivarsejtek képzését és érését, azaz a spermatogenezist, – így ez a nemzőképesség egyik alapfeltétele.

A férfi nemi érettség normális körülmények között a 14–15. életévben következik be, ekkorra fejlődnek ki teljesen a nemi szervek, és indul be a spermiumok képzése. Fiúk esetében a pubertáskor jelei a hangváltozás (mutálás), a férfias jelleg szőrzet kialakulása és a magömlés, amelyekben a hím nemi hormonok (androgének) beinduló termelődése játszik szerepet. Szemben a női nemmel, a férfiakban az androgének termelése nem ciklikus, hanem folyamatos, és az élet végéig tart.

A serdülőkor után tehát a spermiumok folyamatosan – idősebb korban ugyan csökkenő mértékben – termelődnek, de folyamatos megtermékenyítő képességet biztosítanak.

Az érett hímivarsejt képződése és érése – hat stádiumon keresztül – 72 óráig tart. A herében mind a hat stádiumban lévő spermiumokból található egyazon időpontban. A spermiumok képződése és érése a herében történik, de végleges érésük a mellékherében fejeződik be, ahol mozgási képességük is kialakul. A mellékherékből kikerül, az érési folyamatokon átesett, önálló mozgásra képes spermium azonban még nem képes a megtermékenyítésre. Ehhez az ondóvezetéken áthaladva, a nemi mirigyek (ondóhólyag, prosztata) váladéka is szükséges. Ezek az anyagok a hímivarsejtek tápanyag- és energiaellátását biztosítják, valamint olyan biokémiai folyamatokat indítanak el a spermiumokban, amelyek a megtermékenyítésre alkalmassá teszik őket. Orgazmuskor a spermiumokat is tartalmazó ondó az ondóvezetékből a húgycsőbe kerül, és bekövetkezik a magömlés.

Az ejakulátum tehát a hímivarsejtekből és az ondóhólyag, a prosztata, illetve a húgycső körüli kis mirigyek váladékából áll. A normális ejakulátum (a magömléskor kilövellt ondó) kb. 3 ml és mintegy 300 millió spermiumot tartalmaz, amelyekből (a petevezetékig tartó kalandos utazás után) általában egyetlen egy termékenyíti meg a petesejtet.