Bevezetés

A rák súlyos népegészségügyi probléma. Évente mintegy 60 000 honfitársunk betegszik meg, és közel 34 000 hal meg rákban. A második világháború után a halálozási statisztikák élére került, és így joggal nevezik a modern idők járványának (1. táblázat).

1. táblázat.
Magyarországi daganatmortalitások helye az európai országok között

Daganattípus

Helyezés

 

Férfi

Tüdő

14

 

Ajak, szájüreg

1

1

Vastagbél, végbél

2

1

Leukémia

1

1

Vese

6

4

Méh

-

4

Here

3

 

Hólyag

5

5

Emlő

-

9

Prosztata

9

-

Összes daganat

1

2

Ha ennek okait keressük, gondolhatunk a csecsemőhalandóság visszaszorítására, a más betegségek (mint például a tüdőgümőkór) halált okozó szerepének mérséklődésére, vagy a népesség elöregedésére, ami az egyre csökkenő születésszám következménye. Gondolhatunk diagnosztikus készségünk javulására is, hiszen ma nyilván több betegről állapítják meg pontosan, hogy milyen betegségben szenved, vagy mi okozta a halálát, mint annak előtte. Mindez igaz, de ha ezeket a viszonylagos tényezőket is számításba vesszük, akkor is marad a szomorú tény: a rák hódít, és ma több áldozatot követel, mint valaha (1. ábra)!

A helyzet az 1960-as évek közepén fordult kedvezőtlenre: az idült nem fertőző betegségek által okozott betegségteher rohamos emelkedésnek indult, csökkent a születéskor várható átlagos élettartam (2. ábra). Az 1980-as évek végére a keringési rendszer betegségei és a rosszindulatú daganatos betegségek által okozott halálozás – és az összhalálozás is – soha nem látott magasságokba emelkedett. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy európai, de kelet-közép-európai összehasonlításban is Magyarország a halálozási statisztikák élére került. Noha a keringési rendszer betegségei által okozott halálozás az 1990-es évek közepe óta lassú csökkenést mutat, és a rákhalálozás is 1999-ben „tetőzött”, a helyzet ma is súlyos, és cselekvést sürget. A népegészség-ügyi helyzet javítása, az idült nem fertőző betegségek megelőzésére rendelkezésünkre álló lehetőségek kihasználása el nem odázható kötelesség! Ez a felismerés áll az Egészséges nemzetért népegészségügyi program 2001–2010 meghirdetésének hátterében. (A program 2002 óta a Nemzeti népegészség-ügyi program nevet viseli, alapvető célkitűzései nem változtak.)


Ez a könyv arról szól, hogy nem vagyunk teljesen védtelenek! Amíg az elsődleges megelőzésnek (azaz a betegség keletkezésének megelőzése a rák is-mert okainak kiküszöbölése útján) korlátai vannak, és a kezelés lehetőségei is behatároltak, a szűrés a legígéretesebb stratégia.
A szűrés tünet- és panaszmentes személyek vizsgálata abból a célból, hogy megnyugtasson: a vizsgált személy nem szenved rákban! Ám ha mégis, akkor korábban juttassa orvos kezébe az arra rászorulókat. Korábban, mint szűrés nélkül kerültek volna oda, mert a korai kezelés életet menthet. Ezzel a lehetőséggel mindenki élhet!
Az egészségügyi ellátórendszer "frontvonalában", az alapellátásban dolgozó háziorvosok, nővérek, védőnők szerepének kiemelkedő fontosságát az Európai Unióhoz tartozó országokban már az 1980-as években felismerték. Rájöttek arra is, hogy lehetőségeik túlmutatnak a panaszokkal jelentkezők gyógyításán, esetleg szakorvoshoz utalásán. Felismerték, hogy helyzetüknél fogva kulcsszerepük lehet az egészségfejlesztést és a betegségmegelőzést szolgáló "üzenet" terjesztésében, a korai felismerés – a szűrés – sikerre vitelében. Aligha vitatható e felismerések igazsága, azaz az alapellátás szerep-vállalása a megelőzésben és a szűrésben.
Az új feladatok ellátása a megszokott orvosi magatartás megváltozását várja el. A hagyományos, a szakirodalomból vett kifejezéssel élve "boltos attitűd" helyett (hogy tudniillik az orvos a szakma szabályai szerint korrekt módon "kiszolgálja azokat, akik bemennek a boltba") egy másfajta, kezdeményező, aktív, felkutató magatartást kíván az orvostól.
A "gyógyító-megelőző tevékenység" régóta szerepel a hazai egészségügyi ellátórendszer szóhasználatában. A megelőzésben a családorvosoktól elvárt szerepről régebbi és újabb keletű utasítások rendelkeznek. Ennek ellenére nem vitatható, hogy az alapellátásban a megelőzésre kínálkozó lehetőségek nem kellően kihasználtak. A magyar népesség katasztrofális egészségi állapotának javítása megkívánja, hogy a megelőzést, nem utolsósorban a másodlagos megelőzést, a szűrést szolgáló tevékenységek az alapellátás "klinikai" tevékenységébe integrálódjanak.

(A site-on könyvből egyes fejezeteket adunk közre, a tartalomjegyzékben teljes áttekintést kaphat a kötet tartalmáról.)

Bevezetés
A kötet tartalomjegyzéke
A rák élettörténete
A szűrés eredménye még nem diagnózis
Mit keresünk a szűrővizsgálattal?
A szűrés az egészségügyi ellátórendszerben
Mi jellemzi a szervezett szűrést?
A szűrővizsgálatok tudományos megítélése
MÉHNYAKSZŰRÉS
EMLŐSZŰRÉS
VASTAGBÉLSZŰRÉS
SZŰRŐVIZSGÁLAT A PROSZTATARÁK FELISMERÉSÉRE
SZŰRŐVIZSGÁLAT A SZÁJÜREGI DAGANATOK FELISMERÉSÉRE
SZŰRŐVIZSGÁLAT A TÜDŐRÁK FELISMERÉSÉRE
Másik oldal: akik a szűrést kínálják
Szűrés a gyakorlatban –
A háziorvos feladatai
Tájékoztatók a szűrésekről: AJAK ÉS SZÁJÜREGI RÁK
Tüdőgondozók, szakrendelők
Emlőszűrő állomások Szűrővizsgálatok Szójegyzék