A SpringMed Kiadó könyveit 20% kedvezménnyel megvásárolhatja a kiadónál!
Vagy megrendelheti honlapunkon, telefonon, faxon, illetve levélben!
Várjuk kérdéseit, észrevételeit!
"Agytérképezés": az agyat vizsgáló képalkotó eljárások összefoglaló neve. A CT- és az MRI-vizsgálat az agy szeleteiről készít képeket, a SPECT-vizsgálat pedig az agy vérellátásáról ad információt.
Abdukció (abductio): távolítás (a test középvonalától).
Abduktor (abductor): távolító.
Aberráció (aberratio): normálistól eltérő állapot.
Abnormális: a szabályostól, a szokásostól, a normálistól eltérő, rendellenes. Nem normális, pl. magatartás vagy laborlelet is lehet ilyen.
ABPM (Ambulatory Blood Pressure Monitor, angol röv.): ambuláns vérnyomásmonitor; 24 órán keresztül – a szokásos tevékenységek mellett – egy automata vérnyomásmérővel negyedóránként mért vérnyomás, amit azután számítógéppel értékelnek.
Abszolút inzulinfüggőség: kívülről adagolt inzulin nélkül az élet tartósan nem tartható fenn.
ACE-gátló: a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek egy fajtája; a szervezet által termelt vérnyomásemelő anyag keletkezését gátolja.
Acetábulum (acetabulum): ízvápa.
Acetilkolin: a neurotranszmittereknek nevezett vegyületek egyike. Az agyban mindenhol előforduló acetilkolin teszi lehetővé, hogy az agysejtek kommunikáljanak egymással. Az Alzheimer-kórban szenvedők acetilkolin-szintje alacsonyabb az átlagosnál.
Achilles-ín: a lábhajlító izmok egy csoportjának közös ina a sarok fölött. Elnevezése a görög mitológiából ered: Achillest édesanyja a sarkánál fogva a Styx vizébe mártotta, hogy sebezhetetlenné tegye, de a sarkát elfelejtette benedvesíteni, ami később a halálát okozta.
ACTH: a mellékvesekéreg-hormon elválasztását serkentő agyalapi mirigy által termelt hormon. A mellékvesekéregben a gyulladáscsökkentő kortikoszteroid-elválasztást serkenti, ezáltal gyulladáscsökkentő hatású.
Addukció (adductio): közelítés (a test középvonalához).
Adduktor (adductor): közelítő.
Adenóma: jóindulatú, nem rákos mirigydaganat.
Adhezió (adhaesio): kóros összenövés, összetapadás.
Adhezív kapszulitisz (adhesiv capsulitis): befagyott váll.
Adinámia (adynamia): az izomerő hiánya, gyengeség.
Adjuváns gyógyszerek: egyes helyzetekben a fájdalom kezelésének kiegészítéseképpen adott gyógyszerek.
Adjuváns kezelés: az elsődleges ellátást követő kezelés, amelyet az eredményesség javítása érdekében adnak. Lehet kemoterápia, sugárkezelés vagy hormonkezelés.
Adren(o): mellékvese-.
Agenézia (agenesia): valamely szerv kifejletlen volta, csökevényes fejlődése.
Agresszív: erőszakos, ellenséges, támadó, rámenős.
Agyhártya: az agyat és a gerincvelőt borító és védő három hártyaréteg.
Agyi működés zavara: a szellemi teljesítőképesség csökkenése az Alzheimer-kór központi tünete, de más betegségekben is előfordul.
Agykéreg: az agy külső rétegei, amelyek a gondolkozásban, az emlékezésben és az érzékelésben játszanak szerepet. A gondolkodás és a tudat központja. Gyakran szürkeállománynak nevezik.
Agytörzs: az agy központi részéhez közel eső részek összessége; lényegében az agyféltekék, a kisagy és az ezekhez tartozó részek kivételével az agy többi része.
AIDS (Acquired Immunodeficiency Syndrome: Szerzett Immunhiány Szindróma): HIV (humán immundeficientia vírus)-fertőzés okozza. A vírus bizonyos immunsejteket megfertőz. Fertőzésekkel és bizonyos daganatokkal szemben a szervezet védelmét rontja. A betegség szexuális úton (a homoszexuális párkapcsolatnak nagyobb a kockázata), vérrel (vérátömlesztés, közös injekciós tű használata), és anyáról magzatra terjed. A HIV-fertőzöttek évekig tünetmentesek lehetnek. A tüneteket okozó fertőzés általános panaszokat: izzadást, hasmenést, fogyást, legyengülést, gyakran életveszélyes fertőzéseket, rosszindulatú daganatokat és idegrendszeri károsodást, elbutulást, agyhártyagyulladást, ideggyulladást eredményezhet. HIV-vírussal összefüggésben többféle mozgásszervi betegséget leírtak: friss HIV-fertőzés alatt átmeneti ízületi fájdalom, a későbbi időszakban néhány ízületet érintő gyulladás vagy sokízületi gyulladás, szokatlanul súlyos Reiter-szindrómára, reaktív artritiszre, pszoriázisos artritiszre jellemző tünetegyüttes, izom-, ízület-, csontfertőzések, autoimmun betegségek jellemzőek.
Akr(o-) (acr(o-)): csúcs.
Akromion (acromion): vállcsúcs.
Akupuntúra: Kínában kifejlesztett gyógyító eljárás, amelyben fájdalomenyhítés céljából tűket szúrnak a bőr bizonyos pontjaiba.
Akut (acutus): heveny, éles, gyors lefolyású.
Akut (heveny) fájdalom: hirtelen jelentkező, viszonylag rövid ideig tartó, de rendszerint igen erős fájdalom.
Alagút szindróma: csontok, izmok és szalagok között átbújva az ideg és/vagy ér időlegesen vagy tartósan összenyomást szenved, időlegesen vagy tartósan károsodik. Az ideg lenyomása fájdalmat, zsibbadást, gyengeséget, az ér lenyomása keringési zavart okozhat.
Alapanyagcsere: az az energiamennyiség, ami a nyugalomban lévő szervezet működéséhez szükséges.
Aldoszteron: a mellékvese kéregállománya által termelt, folyadékvisszatartást, érszűkületet, kóros sejtnövekedést előidéző hormon.
Algodisztrófia (algodystrophia): lásd Sudeck-szindróma.
Alkoholizmus: a rendszeres alkoholfogyasztás nemcsak az idegrendszert és a májat károsítja, de combfej-elhalást, és neurogén artropátiát (lásd ott) is okozhat.
Allergén immunterápia: allergénből (pl. pollen, háziporatka) készült oldatokkal végzett injekciós kúra, "hozzászoktató kezelés" az allergiás betegek részére.
Allergének: többnyire fehérjetermészetű anyagok, amelyek a szervezetbe kerülve ellenanyag-termelést (IgE) indítanak be. Az ismételt találkozás az allergénnel allergiás betegséghez vezethet.
Allergia: kóros immunreakció, amelynek során allergiás betegségek alakulnak ki.
Allergiás kontakt dermatitisz: az adott anyaggal érintkező bőrterületen kialakuló bőrgyulladás. Kóros immunológiai reakció, mely igen gyakran a nikkel hatására alakul ki.
Allergiás rinokonjunktivitisz: allergiás, nem fertőző, orrnyálkahártya- és kötőhártya-gyulladás, melyet valamilyen allergén okoz. Lehet idült, visszatérő vagy évszaki (szezonális, pl. pollen vagy penészgomba okozta szénanátha).
Allergizáló: allergiás állapotot létrehozó.
Allergológia: az orvostudomány allergiás betegségekkel foglalkozó ága.
Alma típusú elhízás: a zsírfelesleg főleg a hason mutatkozik.
Altatók: olyan gyógyszerek, amelyek csökkentik a szorongást és izgatottságot, és segítenek elaludni. Az altatók zavartabbá tehetik a demens betegeket.
Alveolus: tüdőhólyagocska (a tüdő legkisebb anatómiai egysége, itt történik a légcsere).
Alzheimer, Alois (1864-1915): német ideggyógyász, aki a róla elnevezett betegséget 1906-ban először írta le egy 51 éves korban elhunyt nőbeteggel (August D.) kapcsolatban. 1906. november 3-án a Délnyugat Németországi Pszichiáterek 37. kongresszusán, Tübingenben be is számolt betegének neuropszichiátriai és neuropathológiai sajátosságairól. Ettől az időponttól számítjuk az Alzheimer-kór történelmének újkori fejezetét.
Alzheimer-kór: a demencia leggyakoribb okozója. Általában 65 éves kor felett alakul ki. Az emlékezet és a legmagasabb rendű agyi működések fokozatos elvesztését okozza.
Amiloid: az Alzheimer-kóros betegek agyában megtalálható fehérje, amely plakkoknak nevezett mikroszkopikus lerakatokat képez az agyban. Szerepe ismeretlen, és az agyfunkciók csökkenését okozhatja.
Aminoglutetimid: rákellenes gyógyszer, amely az ún. nem szteroid aromatázinhibitorok (gátlók) gyógyszercsaládjába tartozik. Az aminoglutetimidet a nemi hormonok (ösztrogén vagy tesztoszteron) termelésének csökkentésére használják. Olyan daganatok estén hatásos, amelyek növekedéséhez nemi hormonokra van szükségük.
ANA: lásd antinuclearis ellenanyag.
Anaemia: ejtsd anémia. Vérszegénység, a normálisnál alacsonyabb vörösvérsejtszám.
Anaemia perniciosa: ejtsd anémia pernicióza. Vészes vérszegénység. Alacsony vörösvérsejtszámmal járó vérszegénység, amely a B12-vitamin elégtelen felszívódása miatt alakul ki.
Anaesthesia: ejtsd anesztézia. Altatás, fájdalomcsillapítás.
Anafilaxia: súlyos, gyorsan kialakuló, az egész szervezetet érintő allergiás reakció, amely a vérkeringés és a légzés összeomlásához vezethet.
Analgetikum (analgeticum): fájdalomcsillapító szer.
Analóg inzulinok: néhány helyen megváltoztatott aminósav sorrendű vagy az inzulinmolekulához kapcsolt oldallánccal módosított emberi inzulin, amelynek hatásdinamikája eltér az eredeti molekuláétól.
Anamnézis: kórelőzmény.
Anasztomózis : összeköttetés az erek között.
Androgének: a férfi nemi jelleg kialakulásáért és fenntartásáért felelős hormoncsalád.
Anémia: lásd anaemia.
Aneszteziológus: a betegek fájdalmának csillapításával/megszüntetésével (továbbá az altatás irányításával) foglalkozó szakorvos a műtéti beavatkozások, illetve a kórházi kezelés során.
Aneurizma: az érfal kóros kitágulása, bizonyos méret felett az ér megrepedéséhez vezethet.
Angina pectoris: ejtsd angina pektorisz. Leggyakrabban a bal mellkasfélben, a szegycsont mögött jelentkező erős, szorító jellegű fájdalom vagy nyomás- érzés, amely sokszor a bal karba is sugárzik, és nehézlégzés, verejtékezés kíséri. Legtöbbször fizikai terhelés hatására lép fel. Oka a szívizomzat átmenetileg elégtelen vérellátása. Amennyiben nem szűnik 20-30 percen belül, szívizominfarktusra kell gondolni.
Angiogenezis: vérerek képződése, ami rendszerint a daganatos szövet növekedését kíséri.
Angiotenzin II : különböző szövetekben (például a tüdőben, de a szívben is) termelődő, a keringésbe is bejutó, érszűkületet, vérnyomásemelkedést, kóros sejtnövekedést, szimpatikus idegrendszeri aktivitásfokozódást előidéző hormon. Az úgynevezett angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) hatására termelődik előanyagából, az angiotenzin I-ből.
Angiotenzinreceptor-blokkoló, ARB: a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek egy fajtája; a szervezet által termelt vérnyomásemelő anyag hatását gátolja.
Angolkór (rachitis): D-vitamin-hiány miatt leginkább csecsemőkön kialakuló általános anyagcsere-betegség. A csontok mészszegények, puhák, a terhelés hatására elgörbülnek, és a csontrendszer fejlődése is károsodik. Ha a vérben csökken a kalcium-koncentráció, az izmok görcse: tetánia jön létre. A betegség a megfelelő táplálással, napoztatással és D-vitamin szedésével megelőzhető, ha már kialakult, D-vitamin-kezeléssel néhány hét alatt meggyógyítható. Lásd még D-vitamin, kalcium.
Ankilotizáló spondilitisz (ankylotizáló spondylitis): lásd Bechterew-kór.
Ankilózis (ankylosis): az ízület összecsontosodása vagy teljesen merevvé válása.
Anomália (anomalia): rendellenesség.
Ante- : előtt, előre.
Anterior: elöl fekvő, elülső.
Anti- : ellen.
Anti-demencia gyógyszerek: a demencia kezelésére használt gyógyszerek. Ide tartoznak az antikolinészterázok és a memantin, amelynek más a hatásmechanizmusa. Ezek a gyógyszerek egyeseknél lelassíthatják a demencia súlyosbodását.
Antiandrogének: olyan gyógyszerek, amelyek gátolják a férfi nemi hormonok termelését vagy hatását.
Antibakteriális (antibacterialis): baktériumellenes.
Antibiotikum (antibioticum): a baktériumokat pusztító, vagy szaporodásukat gátló gyógyszerek, amelyeket régebben penészgombák segítségével állítottak elő, ma általában kémiai úton is készíthetők.
Antidepresszívum/antidepresszáns: depressziós betegek hangulatát javító gyógyszer. A beteges levertség, szomorúság, a kezdeményezés hiánya (depresszió) kezelésére szolgáló gyógyszer.
Antiemetikum: hányáscsillapító gyógyszer.
Antigén (antigen): a szervezet számára idegen fehérje, például baktérium, vagy csoportidegen vörösvértest, ami védekező reakciót, az ún. immunválaszt váltja ki, lásd immunrendszer, antitest.
Antihisztaminok: allergia elleni gyógyszerek, amelyek az allergiás gyulladás egyik lényeges mediátor anyaga, a hisztamin hatását gátolják.
Antiinflammációs gyógyszer: gyulladásgátló szer, amelynek folyamatos használata vezet tünetmentességhez asztmában.
Antikolinerg gyógyszerek: azon gyógyszerek összefoglaló neve, amelyek az acetilkolin idegsejtekre gyakorolt hatását gátolják vagy visszafordítják.
Antikolinészteráz gyógyszerek: más néven kolinészteráz-gátlók; ezek az anti-demencia gyógyszerek az acetilkolin lebontását lassítják. Egyes betegekben segíthetnek lelassítani az Alzheimer-kór súlyosbodását. Ide tartoznak a donepezil, a rivastigmin és a galantamin hatóanyagú gyógyszerek.
Antinuclearis ellenanyag (ANA): sejtmagellenes ellananyag, autoimmun betegségekben jellemző a megjelenése.
Antioxidáns: a szabad gyökök semlegesítését végző, azokkal szemben védelmet nyújtó anyagok. A szervezet is többfélét termel, és a táplálékok is számos fajtát tartalmaznak.
Antiphlogistin pakolás: egy meghatározott összetételű, pakolás céljából készített gyulladáscsökkentő krém neve.
Antiphlogisztikus (antiphlogisticus): gyulladást csökkentő szer.
Antipiretikum (antipyreticum): lázcsillapítószer.
Antipszichotikus gyógyszerek (antipszichotikumok): pszichotikus tüneteket csökkentő gyógyszerek. A nyugtatók egy csoportja, amelyet neuroleptikus gyógyszereknek is neveznek; ezek segíthetnek az agresszió megszüntetésében. Hallucinációk kezelésére is használhatók. Ide tartoznak például a chlorpromazin és a thioridazin hatóanyagú gyógyszerek.
Antireumatikum (antirheumaticum): reuma elleni szer.
Antitest (ellenanyag): a szervezetbe került idegen fehérjék (például baktériumok, csoportidegen vörösvértestek) ellen termelt anyag. Az antitest az idegen anyaggal, az antigénnel reakcióba lép, célja a szervezetből az antigén eltávolítása, ártalmatlanná tétele. Lásd immunrendszer, antigén.
Anuria (latin): a vese által történő vizeletkiválasztás megszűnése vagy minimálisra csökkenése.
Anus: ejtsd ánusz. A végbél nyílása a külvilág felé.
Anyajegy (naevus pigmentosus): ejtsd névusz pigmentózusz. A bőr ártalmatlan kiemelkedése (pl. májfolt). A májfolt melanociták csoportosulásából áll, és rendszerint barnás vagy hússzínű foltként jelenik meg a bőrön.
Aorta: a bal kamrából kivezető ér, testünk legvastagabb verőere (főverőér), amely az oxigénben gazdag (artériás) vért szállítja szerveink felé. Az aorta és a bal kamra közötti billentyű jobb és bal oldali tasakjából nyílnak a koszorúerek.
Apoprotein: a lipoproteinek fehérje része.
ARB: lásd angiotenzinreceptor-blokkoló.
Arcüreg: a felső állcsontban található orrmelléküreg.
Areola: az emlőbimbót körülvevő sötét árnyalatú bőrterület.
Arrhythmia: ejtsd aritmia. Szívritmuszavar.
Artéria: ütőér, verőér, a friss vért a szívből a szövetekhez szállítja.
Arterioszklerózis, atherosclerosis: érelmeszesedés. Az artériafal érelmeszesedése és megkeményedése, amelynek következménye az érfal rugalmasságának, tágulékonyságának csökkenése.
Arteritisz (arteritis): artériagyulladás.
Artikuláció (articulatio): ízület.
Artikuláris (articularis): ízülethez tartozó.
Artralgia (arthralgia): ízületi fájdalom.
Artritisz (arthritis): ízületi gyulladás.
Artrocentézis (arthrocentesis): ízületi szúrás vagy metszés.
Artrodézis (arthrodesis): az ízület műtéti elmerevítése, csak erősen csökkent funkció és nagy fájdalom esetén jön szóba. Stabil, fájdalmatlan, jól terhelhető ízületet ad.
Artrográfia (arthrographia): speciális ízületi röntgenvizsgálat. Az ízületi üregbe kontrasztanyagot fecskendeznek, mely az üreg alakját, ill. az ízülettel összefüggő esetleges tömlőket kirajzolja. A térd, a váll és a boka vizsgálatánál alkalmazzák általában ezt a vizsgálatot.
Artropátia (arthropathia): ízületi bántalom.
Artroplasztika (arthroplastica): ízületet helyreállító műtét.
Artroszkópia: eszközös vizsgálat, az ízület belsejének: ízületi belhártya, porcfelszín, tok, szalagok áttekintése ízületbe vezetett optika segítségével. Az eszközök jelentős részével kis műtéti beavatkozások, szövettani vizsgálat céljából mintavétel, idegen testek, letört porcrészlet eltávolítása elvégezhető.
Artrotómia (arthrotomia): az ízület műtéti megnyitása.
Artrózis (arthrosis): ízületi porckopás, lásd még a degeneratív betegségek címszót.
Ascites: ejtsd aszcitesz. Hasvízkór. Kóros folyadék felszaporodása a hasüregben.
Aspiráció: a folyadék eltávolítása a csomóból, gyakran cisztából, tű segítségével.
Aspirációs biopszia: mintavétel mikroszkópos sejtvizsgálat céljára.
Asthma cardiale: ejtsd asztma kardiále. Szív eredetű, a bal kamrában és a bal pitvarban megnövekedett nyomás miatt, hirtelen keletkező, súlyos nehézlégzés.
Asymptomaticus, aszimptomatikus: tünetmentes, a betegség jeleit vagy tüneteit nem mutatja.
Asztma: a tüdőt érintő tünetcsoport, melyet légúti gyulladás, a különböző tényezőkre a légutak túlérzékenysége, magától vagy kezelésre visszafejlődő légúti beszűkülés jellemez.
Aterogén index: az érelmeszesedés-hajlamot jellemző szám; a koleszterinszintet a HDL-koleszterin-szinttel elosztva kapjuk; 4,0 fölött kóros, 3,0 alatt optimális.
Atípusos hiperplázia: jóindulatú (nem rákos) állapot, amikor a sejtek bizonyos szempontból rendellenesek, és a szokásosnál nagyobb számban fordulnak elő.
Atópia: öröklött hajlam; a szervezet a természetben igen kis mennyiségben előforduló allergének hatására hajlamos ellenanyagot (Ig-E) termelni, így az allergiás betegségek kialakulásának valószínűsége nő.
Atópiás dermatitisz: az allergiás bőrgyulladás egyik fajtája, melyet erős bőrviszketés jellemez. A betegség hosszasan fennállhat, vagy többször kiújulhat, az életkortól függően eltérő tünetekkel járhat.
Atópiás megbetegedés: túlérzékenységgel jellemezhető betegségcsoport, melynek hátterében az IgE ellenanyag termelése áll. Ide tartozik például: allergiás asztma, allergiás rinokonjunktivitisz, a legtöbb atópiás dermatitisz, ételallergia és anafilaxia.
Atrioventrikuláris csomó: a szív ingerületvezető rendszerének része, speciális sejtek olyan csoportja, amely a pitvarok és a kamrák összehúzódásának időbeni összehangolásáért felelős, és szükség esetén saját maga is képes ingereket képezni.
Atrófia (atrophia): összezsugorodás, szövetek eltűnése. Egy szerv vagy szervrész tömegének csökkenése a sejtek, illetve a szövetek elpusztulása következtében.
Autóantitest: a szervezet saját anyagai ellen képződött ellenanyag.
Autogén tréning: relaxációs technika. A páciens aktív közreműködésével, erősödő szellemi és fizikai önkontroll kialakítását biztosítja. Racionális gyakorlatokkal megtanulható. A tréning pozitív hatásai felfrissülés, gyorsabb regeneráció, tűrőképesség fokozódása (fizikai fájdalomérzés csökkentése, az ellenállóképesség javulása; pszichésen magabiztosság, szilárdabb öntudat), teljesítményjavulás, az akaraterő fokozódása, egészséges önkontroll, önkritika kialakulása.
Autoimmun: a szervezet saját sejtjei ellen termelődő ellenanyagok okozta betegség. Lásd még: Latent autoimmune diabetes in adults.
Autológ csontvelő-átültetés: olyan eljárás, amely során a betegtől csontvelőt vesznek, ezt tárolják, majd az intenzív kezelés után ismét beadják a betegnek.
Autonóm neuropátia: a szervek beidegzését végző idegrostok károsodása.
Axilla: hónalj.
Axilláris: hónaljhoz, a kar alatti területhez tartozó; ide tartoznak a nyirokcsomók is.
Axilláris nyirokcsomó-disszekció: olyan műtét, amely során eltávolítják a hónalji nyirokcsomókat.
Azbeszt: vékony rostokból álló természetes anyag. A rostok rákot okozhatnak.