uk
2014. december 21.

Üdvözöljük a SpringMed Kiadó honlapján, ahol saját kiadványainkra
20% kedvezményt biztosítunk. Emellett heti és havi akciókkal várjuk kedves vásárlóinkat, ahol akár 70% kedvezményt is kaphat! Egészségügyi ismeretterjesztő és orvosi könyvek széles kínálatával valamint ingyenes átvételi lehetőséggel várjuk. Kollégáink készséggel állnak rendelkezésére!

Kiadvány keresése:   
A kosár jelenleg üres!

SPRINGMED KIADVÁNYOK SOROZATONKÉNT

BETEGSÉGRŐL-EGÉSZSÉGRŐL MINDENT

ORVOSI SZAKKÖNYVEK MAGYAR NYELVEN

SPRINGMED LETÖLTHETŐ KIADVÁNYOK

ORVOSI ANTIKVÁR KÖNYVEK

ORVOSI SZAKKÖNYVEK IDEGEN NYELVEN

- A JELENLEG ÉRVÉNYES AKCIÓS KIADVÁNYOK MEGTEKINTÉSÉHEZ KATTINTSON IDE! -

Akciós könyveinkből

Tudatos fogyás – Testsúlycsökkentés az orvos tanácsaival

Tudatos fogyás – Testsúlycsökkentés az orvos tanácsaival

Gyulladásos bélbetegségek: colitis ulcerosa és Crohn-betegség

Gyulladásos bélbetegségek: colitis ulcerosa és Crohn-betegség

Inzulinnal kezeltek kézikönyve

Inzulinnal kezeltek kézikönyve

A homeopátia forradalma

A homeopátia forradalma









Lexikon / KÉRDEZZ!FELELEK!

"Agytérképezés": az agyat vizsgáló képalkotó eljárások összefoglaló neve. A CT- és az MRI-vizsgálat az agy szeleteiről készít képeket, a SPECT-vizsgálat pedig az agy vérellátásáról ad információt.

Abdukció (abductio): távolítás (a test középvonalától).

Abduktor (abductor): távolító.

Aberráció (aberratio): normálistól eltérő állapot.

Abnormális: a szabályostól, a szokásostól, a normálistól eltérő, rendellenes. Nem normális, pl. magatartás vagy laborlelet is lehet ilyen.

ABPM (Ambulatory Blood Pressure Monitor, angol röv.): ambuláns vérnyomásmonitor; 24 órán keresztül – a szokásos tevékenységek mellett – egy automata vérnyomásmérővel negyedóránként mért vérnyomás, amit azután számítógéppel értékelnek.

Abszolút inzulinfüggőség: kívülről adagolt inzulin nélkül az élet tartósan nem tartható fenn.

ACE-gátló: a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek egy fajtája; a szervezet által termelt vérnyomásemelő anyag keletkezését gátolja.

Acetábulum (acetabulum): ízvápa.

Acetilkolin: a neurotranszmittereknek nevezett vegyületek egyike. Az agyban mindenhol előforduló acetilkolin teszi lehetővé, hogy az agysejtek kommunikáljanak egymással. Az Alzheimer-kórban szenvedők acetilkolin-szintje alacsonyabb az átlagosnál.

Achilles-ín: a lábhajlító izmok egy csoportjának közös ina a sarok fölött. Elnevezése a görög mitológiából ered: Achillest édesanyja a sarkánál fogva a Styx vizébe mártotta, hogy sebezhetetlenné tegye, de a sarkát elfelejtette benedvesíteni, ami később a halálát okozta.

ACTH: a mellékvesekéreg-hormon elválasztását serkentő agyalapi mirigy által termelt hormon. A mellékvesekéregben a gyulladáscsökkentő kortikoszteroid-elválasztást serkenti, ezáltal gyulladáscsökkentő hatású.

Addukció (adductio): közelítés (a test középvonalához).

Adduktor (adductor): közelítő.

Adenóma: jóindulatú, nem rákos mirigydaganat.

Adhezió (adhaesio): kóros összenövés, összetapadás.

Adhezív kapszulitisz (adhesiv capsulitis): befagyott váll.

Adinámia (adynamia): az izomerő hiánya, gyengeség.

Adjuváns gyógyszerek: egyes helyzetekben a fájdalom kezelésének kiegészítéseképpen adott gyógyszerek.

Adjuváns kezelés: az elsődleges ellátást követő kezelés, amelyet az eredményesség javítása érdekében adnak. Lehet kemoterápia, sugárkezelés vagy hormonkezelés.

Adren(o): mellékvese-.

Agenézia (agenesia): valamely szerv kifejletlen volta, csökevényes fejlődése.

Agresszív: erőszakos, ellenséges, támadó, rámenős.

Agyhártya: az agyat és a gerincvelőt borító és védő három hártyaréteg.

Agyi működés zavara: a szellemi teljesítőképesség csökkenése az Alzheimer-kór központi tünete, de más betegségekben is előfordul.

Agykéreg: az agy külső rétegei, amelyek a gondolkozásban, az emlékezésben és az érzékelésben játszanak szerepet. A gondolkodás és a tudat központja. Gyakran szürkeállománynak nevezik.

Agytörzs: az agy központi részéhez közel eső részek összessége; lényegében az agyféltekék, a kisagy és az ezekhez tartozó részek kivételével az agy többi része.

AIDS (Acquired Immunodeficiency Syndrome: Szerzett Immunhiány Szindróma): HIV (humán immundeficientia vírus)-fertőzés okozza. A vírus bizonyos immunsejteket megfertőz. Fertőzésekkel és bizonyos daganatokkal szemben a szervezet védelmét rontja. A betegség szexuális úton (a homoszexuális párkapcsolatnak nagyobb a kockázata), vérrel (vérátömlesztés, közös injekciós tű használata), és anyáról magzatra terjed. A HIV-fertőzöttek évekig tünetmentesek lehetnek. A tüneteket okozó fertőzés általános panaszokat: izzadást, hasmenést, fogyást, legyengülést, gyakran életveszélyes fertőzéseket, rosszindulatú daganatokat és idegrendszeri károsodást, elbutulást, agyhártyagyulladást, ideggyulladást eredményezhet. HIV-vírussal összefüggésben többféle mozgásszervi betegséget leírtak: friss HIV-fertőzés alatt átmeneti ízületi fájdalom, a későbbi időszakban néhány ízületet érintő gyulladás vagy sokízületi gyulladás, szokatlanul súlyos Reiter-szindrómára, reaktív artritiszre, pszoriázisos artritiszre jellemző tünetegyüttes, izom-, ízület-, csontfertőzések, autoimmun betegségek jellemzőek.

Akr(o-) (acr(o-)): csúcs.

Akromion (acromion): vállcsúcs.

Akupuntúra: Kínában kifejlesztett gyógyító eljárás, amelyben fájdalomenyhítés céljából tűket szúrnak a bőr bizonyos pontjaiba.

Akut (acutus): heveny, éles, gyors lefolyású.

Akut (heveny) fájdalom: hirtelen jelentkező, viszonylag rövid ideig tartó, de rendszerint igen erős fájdalom.

Alagút szindróma: csontok, izmok és szalagok között átbújva az ideg és/vagy ér időlegesen vagy tartósan összenyomást szenved, időlegesen vagy tartósan károsodik. Az ideg lenyomása fájdalmat, zsibbadást, gyengeséget, az ér lenyomása keringési zavart okozhat.

Alapanyagcsere: az az energiamennyiség, ami a nyugalomban lévő szervezet működéséhez szükséges.

Aldoszteron: a mellékvese kéregállománya által termelt, folyadékvisszatartást, érszűkületet, kóros sejtnövekedést előidéző hormon.

Algodisztrófia (algodystrophia): lásd Sudeck-szindróma.

Alkoholizmus: a rendszeres alkoholfogyasztás nemcsak az idegrendszert és a májat károsítja, de combfej-elhalást, és neurogén artropátiát (lásd ott) is okozhat.

Álköszvény: a köszvényhez hasonló kristály okozta ízületi gyulladás. Ebben az esetben nem húgysav, hanem egy kalcium-pirofoszfát-dihidrát (CPPD) nevű kristály felelős a tünetekért. Általában egy ízület gyulladását okozza, de van sokízületet érintő formája is.

Allergén immunterápia: allergénből (pl. pollen, háziporatka) készült oldatokkal végzett injekciós kúra, "hozzászoktató kezelés" az allergiás betegek részére.

Allergének: többnyire fehérjetermészetű anyagok, amelyek a szervezetbe kerülve ellenanyag-termelést (IgE) indítanak be. Az ismételt találkozás az allergénnel allergiás betegséghez vezethet.

Allergia: kóros immunreakció, amelynek során allergiás betegségek alakulnak ki.

Allergiás kontakt dermatitisz: az adott anyaggal érintkező bőrterületen kialakuló bőrgyulladás. Kóros immunológiai reakció, mely igen gyakran a nikkel hatására alakul ki.

Allergiás rinokonjunktivitisz: allergiás, nem fertőző, orrnyálkahártya- és kötőhártya-gyulladás, melyet valamilyen allergén okoz. Lehet idült, visszatérő vagy évszaki (szezonális, pl. pollen vagy penészgomba okozta szénanátha).

Allergizáló: allergiás állapotot létrehozó.

Allergológia: az orvostudomány allergiás betegségekkel foglalkozó ága.

Alma típusú elhízás: a zsírfelesleg főleg a hason mutatkozik.

Altatók: olyan gyógyszerek, amelyek csökkentik a szorongást és izgatottságot, és segítenek elaludni. Az altatók zavartabbá tehetik a demens betegeket.

Alveolus: tüdőhólyagocska (a tüdő legkisebb anatómiai egysége, itt történik a légcsere).

Alzheimer-kór: a demencia leggyakoribb okozója. Általában 65 éves kor felett alakul ki. Az emlékezet és a legmagasabb rendű agyi működések fokozatos elvesztését okozza.

Alzheimer, Alois (1864-1915): német ideggyógyász, aki a róla elnevezett betegséget 1906-ban először írta le egy 51 éves korban elhunyt nőbeteggel (August D.) kapcsolatban. 1906. november 3-án a Délnyugat Németországi Pszichiáterek 37. kongresszusán, Tübingenben be is számolt betegének neuropszichiátriai és neuropathológiai sajátosságairól. Ettől az időponttól számítjuk az Alzheimer-kór történelmének újkori fejezetét.

Amiloid: az Alzheimer-kóros betegek agyában megtalálható fehérje, amely plakkoknak nevezett mikroszkopikus lerakatokat képez az agyban. Szerepe ismeretlen, és az agyfunkciók csökkenését okozhatja.

Aminoglutetimid: rákellenes gyógyszer, amely az ún. nem szteroid aromatázinhibitorok (gátlók) gyógyszercsaládjába tartozik. Az aminoglutetimidet a nemi hormonok (ösztrogén vagy tesztoszteron) termelésének csökkentésére használják. Olyan daganatok estén hatásos, amelyek növekedéséhez nemi hormonokra van szükségük.

ANA: lásd antinuclearis ellenanyag.

Anaemia: ejtsd anémia. Vérszegénység, a normálisnál alacsonyabb vörösvérsejtszám.

Anaemia perniciosa: ejtsd anémia pernicióza. Vészes vérszegénység. Alacsony vörösvérsejtszámmal járó vérszegénység, amely a B12-vitamin elégtelen felszívódása miatt alakul ki.

Anaesthesia: ejtsd anesztézia. Altatás, fájdalomcsillapítás.

Anafilaxia: súlyos, gyorsan kialakuló, az egész szervezetet érintő allergiás reakció, amely a vérkeringés és a légzés összeomlásához vezethet.

Analgetikum (analgeticum): fájdalomcsillapító szer.

Analóg inzulinok: néhány helyen megváltoztatott aminósav sorrendű vagy az inzulinmolekulához kapcsolt oldallánccal módosított emberi inzulin, amelynek hatásdinamikája eltér az eredeti molekuláétól.

Anamnézis: kórelőzmény.

Anasztomózis : összeköttetés az erek között.

Androgének: a férfi nemi jelleg kialakulásáért és fenntartásáért felelős hormoncsalád.

Anémia: lásd anaemia.

Aneszteziológus: a betegek fájdalmának csillapításával/megszüntetésével (továbbá az altatás irányításával) foglalkozó szakorvos a műtéti beavatkozások, illetve a kórházi kezelés során.

Aneurizma: az érfal kóros kitágulása, bizonyos méret felett az ér megrepedéséhez vezethet.

Angina pectoris: ejtsd angina pektorisz. Leggyakrabban a bal mellkasfélben, a szegycsont mögött jelentkező erős, szorító jellegű fájdalom vagy nyomás- érzés, amely sokszor a bal karba is sugárzik, és nehézlégzés, verejtékezés kíséri. Legtöbbször fizikai terhelés hatására lép fel. Oka a szívizomzat átmenetileg elégtelen vérellátása. Amennyiben nem szűnik 20-30 percen belül, szívizominfarktusra kell gondolni.

Angiogenezis: vérerek képződése, ami rendszerint a daganatos szövet növekedését kíséri.

Angiotenzin II : különböző szövetekben (például a tüdőben, de a szívben is) termelődő, a keringésbe is bejutó, érszűkületet, vérnyomásemelkedést, kóros sejtnövekedést, szimpatikus idegrendszeri aktivitásfokozódást előidéző hormon. Az úgynevezett angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) hatására termelődik előanyagából, az angiotenzin I-ből.

Angiotenzinreceptor-blokkoló, ARB: a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek egy fajtája; a szervezet által termelt vérnyomásemelő anyag hatását gátolja.

Angolkór (rachitis): D-vitamin-hiány miatt leginkább csecsemőkön kialakuló általános anyagcsere-betegség. A csontok mészszegények, puhák, a terhelés hatására elgörbülnek, és a csontrendszer fejlődése is károsodik. Ha a vérben csökken a kalcium-koncentráció, az izmok görcse: tetánia jön létre. A betegség a megfelelő táplálással, napoztatással és D-vitamin szedésével megelőzhető, ha már kialakult, D-vitamin-kezeléssel néhány hét alatt meggyógyítható. Lásd még D-vitamin, kalcium.

Ankilotizáló spondilitisz (ankylotizáló spondylitis): lásd Bechterew-kór.

Ankilózis (ankylosis): az ízület összecsontosodása vagy teljesen merevvé válása.

Anomália (anomalia): rendellenesség.

Ante- : előtt, előre.

Anterior: elöl fekvő, elülső.

Anti- : ellen.

Anti-demencia gyógyszerek: a demencia kezelésére használt gyógyszerek. Ide tartoznak az antikolinészterázok és a memantin, amelynek más a hatásmechanizmusa. Ezek a gyógyszerek egyeseknél lelassíthatják a demencia súlyosbodását.

Antiandrogének: olyan gyógyszerek, amelyek gátolják a férfi nemi hormonok termelését vagy hatását.

Antibakteriális (antibacterialis): baktériumellenes.

Antibiotikum (antibioticum): a baktériumokat pusztító, vagy szaporodásukat gátló gyógyszerek, amelyeket régebben penészgombák segítségével állítottak elő, ma általában kémiai úton is készíthetők.

Antidepresszívum/antidepresszáns: depressziós betegek hangulatát javító gyógyszer. A beteges levertség, szomorúság, a kezdeményezés hiánya (depresszió) kezelésére szolgáló gyógyszer.

Antiemetikum: hányáscsillapító gyógyszer.

Antigén (antigen): a szervezet számára idegen fehérje, például baktérium, vagy csoportidegen vörösvértest, ami védekező reakciót, az ún. immunválaszt váltja ki, lásd immunrendszer, antitest.

Antihisztaminok: allergia elleni gyógyszerek, amelyek az allergiás gyulladás egyik lényeges mediátor anyaga, a hisztamin hatását gátolják.

Antiinflammációs gyógyszer: gyulladásgátló szer, amelynek folyamatos használata vezet tünetmentességhez asztmában.

Antikolinerg gyógyszerek: azon gyógyszerek összefoglaló neve, amelyek az acetilkolin idegsejtekre gyakorolt hatását gátolják vagy visszafordítják.

Antikolinészteráz gyógyszerek: más néven kolinészteráz-gátlók; ezek az anti-demencia gyógyszerek az acetilkolin lebontását lassítják. Egyes betegekben segíthetnek lelassítani az Alzheimer-kór súlyosbodását. Ide tartoznak a donepezil, a rivastigmin és a galantamin hatóanyagú gyógyszerek.

Antinuclearis ellenanyag (ANA): sejtmagellenes ellananyag, autoimmun betegségekben jellemző a megjelenése.

Antioxidáns: a szabad gyökök semlegesítését végző, azokkal szemben védelmet nyújtó anyagok. A szervezet is többfélét termel, és a táplálékok is számos fajtát tartalmaznak.

Antiphlogistin pakolás: egy meghatározott összetételű, pakolás céljából készített gyulladáscsökkentő krém neve.

Antiphlogisztikus (antiphlogisticus): gyulladást csökkentő szer.

Antipiretikum (antipyreticum): lázcsillapítószer.

Antipszichotikus gyógyszerek (antipszichotikumok): pszichotikus tüneteket csökkentő gyógyszerek. A nyugtatók egy csoportja, amelyet neuroleptikus gyógyszereknek is neveznek; ezek segíthetnek az agresszió megszüntetésében. Hallucinációk kezelésére is használhatók. Ide tartoznak például a chlorpromazin és a thioridazin hatóanyagú gyógyszerek.

Antireumatikum (antirheumaticum): reuma elleni szer.

Antitest (ellenanyag): a szervezetbe került idegen fehérjék (például baktériumok, csoportidegen vörösvértestek) ellen termelt anyag. Az antitest az idegen anyaggal, az antigénnel reakcióba lép, célja a szervezetből az antigén eltávolítása, ártalmatlanná tétele. Lásd immunrendszer, antigén.

Anuria (latin): a vese által történő vizeletkiválasztás megszűnése vagy minimálisra csökkenése.

Anus: ejtsd ánusz. A végbél nyílása a külvilág felé.

Anyajegy (naevus pigmentosus): ejtsd névusz pigmentózusz. A bőr ártalmatlan kiemelkedése (pl. májfolt). A májfolt melanociták csoportosulásából áll, és rendszerint barnás vagy hússzínű foltként jelenik meg a bőrön.

Aorta: a bal kamrából kivezető ér, testünk legvastagabb verőere (főverőér), amely az oxigénben gazdag (artériás) vért szállítja szerveink felé. Az aorta és a bal kamra közötti billentyű jobb és bal oldali tasakjából nyílnak a koszorúerek.

Ápoló-gondozó otthon: bentlakásos intézmény. A gondozó otthonok lakóinak nagyjából kétharmada demens beteg.

Apoprotein: a lipoproteinek fehérje része.

ARB: lásd angiotenzinreceptor-blokkoló.

Arcüreg: a felső állcsontban található orrmelléküreg.

Areola: az emlőbimbót körülvevő sötét árnyalatú bőrterület.

Arrhythmia: ejtsd aritmia. Szívritmuszavar.

Artéria: ütőér, verőér, a friss vért a szívből a szövetekhez szállítja.

Arterioszklerózis, atherosclerosis: érelmeszesedés. Az artériafal érelmeszesedése és megkeményedése, amelynek következménye az érfal rugalmasságának, tágulékonyságának csökkenése.

Arteritisz (arteritis): artériagyulladás.

Artikuláció (articulatio): ízület.

Artikuláris (articularis): ízülethez tartozó.

Artralgia (arthralgia): ízületi fájdalom.

Artritisz (arthritis): ízületi gyulladás.

Artrocentézis (arthrocentesis): ízületi szúrás vagy metszés.

Artrodézis (arthrodesis): az ízület műtéti elmerevítése, csak erősen csökkent funkció és nagy fájdalom esetén jön szóba. Stabil, fájdalmatlan, jól terhelhető ízületet ad.

Artrográfia (arthrographia): speciális ízületi röntgenvizsgálat. Az ízületi üregbe kontrasztanyagot fecskendeznek, mely az üreg alakját, ill. az ízülettel összefüggő esetleges tömlőket kirajzolja. A térd, a váll és a boka vizsgálatánál alkalmazzák általában ezt a vizsgálatot.

Artropátia (arthropathia): ízületi bántalom.

Artroplasztika (arthroplastica): ízületet helyreállító műtét.

Artroszkópia: eszközös vizsgálat, az ízület belsejének: ízületi belhártya, porcfelszín, tok, szalagok áttekintése ízületbe vezetett optika segítségével. Az eszközök jelentős részével kis műtéti beavatkozások, szövettani vizsgálat céljából mintavétel, idegen testek, letört porcrészlet eltávolítása elvégezhető.

Artrotómia (arthrotomia): az ízület műtéti megnyitása.

Artrózis (arthrosis): ízületi porckopás, lásd még a degeneratív betegségek címszót.

Ascites: ejtsd aszcitesz. Hasvízkór. Kóros folyadék felszaporodása a hasüregben.

Aspiráció: a folyadék eltávolítása a csomóból, gyakran cisztából, tű segítségével.

Aspirációs biopszia: mintavétel mikroszkópos sejtvizsgálat céljára.

Asthma cardiale: ejtsd asztma kardiále. Szív eredetű, a bal kamrában és a bal pitvarban megnövekedett nyomás miatt, hirtelen keletkező, súlyos nehézlégzés.

Ásványi anyagok: az egészség megőrzéséhez nélkülözhetetlen anyagok.

Asymptomaticus, aszimptomatikus: tünetmentes, a betegség jeleit vagy tüneteit nem mutatja.

Asztma: a tüdőt érintő tünetcsoport, melyet légúti gyulladás, a különböző tényezőkre a légutak túlérzékenysége, magától vagy kezelésre visszafejlődő légúti beszűkülés jellemez.

Aterogén index: az érelmeszesedés-hajlamot jellemző szám; a koleszterinszintet a HDL-koleszterin-szinttel elosztva kapjuk; 4,0 fölött kóros, 3,0 alatt optimális.

Atípusos hiperplázia: jóindulatú (nem rákos) állapot, amikor a sejtek bizonyos szempontból rendellenesek, és a szokásosnál nagyobb számban fordulnak elő.

Átmeneti sejt: olyan sejtek, amelyek képesek bizonyos határok között változtatni az alakjukat, s e határok között a sejt kinyújtható anélkül, hogy elszakadna vagy megsérülne. Az üreges szervekben, pl. a húgyhólyagban átmeneti sejteket találunk, amelyek annak megfelelően változtatják alakjukat, hogy a húgyhólyag mennyire nyújtott (telt) állapotban van.

Atópia: öröklött hajlam; a szervezet a természetben igen kis mennyiségben előforduló allergének hatására hajlamos ellenanyagot (Ig-E) termelni, így az allergiás betegségek kialakulásának valószínűsége nő.

Atópiás dermatitisz: az allergiás bőrgyulladás egyik fajtája, melyet erős bőrviszketés jellemez. A betegség hosszasan fennállhat, vagy többször kiújulhat, az életkortól függően eltérő tünetekkel járhat.

Atópiás megbetegedés: túlérzékenységgel jellemezhető betegségcsoport, melynek hátterében az IgE ellenanyag termelése áll. Ide tartozik például: allergiás asztma, allergiás rinokonjunktivitisz, a legtöbb atópiás dermatitisz, ételallergia és anafilaxia.

Atrioventrikuláris csomó: a szív ingerületvezető rendszerének része, speciális sejtek olyan csoportja, amely a pitvarok és a kamrák összehúzódásának időbeni összehangolásáért felelős, és szükség esetén saját maga is képes ingereket képezni.

Atrófia (atrophia): összezsugorodás, szövetek eltűnése. Egy szerv vagy szervrész tömegének csökkenése a sejtek, illetve a szövetek elpusztulása következtében.

Áttét: lásd metasztázis.

Áttöréses fájdalom: a fájdalom hirtelen felerősödése, ami a rendszeres gyógyszerszedés ellenére is jelentkezik spontán vagy valamilyen tevékenység közben.

Autóantitest: a szervezet saját anyagai ellen képződött ellenanyag.

Autogén tréning: relaxációs technika. A páciens aktív közreműködésével, erősödő szellemi és fizikai önkontroll kialakítását biztosítja. Racionális gyakorlatokkal megtanulható. A tréning pozitív hatásai felfrissülés, gyorsabb regeneráció, tűrőképesség fokozódása (fizikai fájdalomérzés csökkentése, az ellenállóképesség javulása; pszichésen magabiztosság, szilárdabb öntudat), teljesítményjavulás, az akaraterő fokozódása, egészséges önkontroll, önkritika kialakulása.

Autoimmun: a szervezet saját sejtjei ellen termelődő ellenanyagok okozta betegség. Lásd még: Latent autoimmune diabetes in adults.

Autológ csontvelő-átültetés: olyan eljárás, amely során a betegtől csontvelőt vesznek, ezt tárolják, majd az intenzív kezelés után ismét beadják a betegnek.

Autonóm neuropátia: a szervek beidegzését végző idegrostok károsodása.

Axilla: hónalj.

Axilláris: hónaljhoz, a kar alatti területhez tartozó; ide tartoznak a nyirokcsomók is.

Axilláris nyirokcsomó-disszekció: olyan műtét, amely során eltávolítják a hónalji nyirokcsomókat.

Azbeszt: vékony rostokból álló természetes anyag. A rostok rákot okozhatnak.

Baastrup-szindróma: a csigolyák tövisnyúlványa egymáshoz ér, egymáson súrlódik, és ez gyulladást, fájdalmat okoz.

Baker-ciszta (Baker-cysta): ejtsd: béker. A térdhajlatban tapintható, a térdízülettel általában közlekedő, folyadékkal telt nyáktömlő.

Baktérium: egysejtű élőlény. Egyes baktériumok gyulladást és betegségeket okozhatnak állatban, emberben egyaránt.

Balneoterápia: gyógyfürdőkezelés.

Balneum: fürdő.

Báriumos beöntés: a beavatkozás során a végbélnyíláson keresztül báriumtartalmú folyadékot juttatnak a végbélbe és a vastagbélbe. A bárium ezüstfehér fémes anyag, segítségével kirajzolódik a gyomor-bél rendszer alsó szakasza a röntgenfelvételen.

Bazális (alapi) sejtek: a felhám (epidermisz) belső, kis, kerek sejtekből álló rétege.

Bázis-bólus elv: az élettani inzulinelválasztást utánzó inzulinadásmód, mely a legoptimálisabb vércukorértékek beállítását teszi lehetővé.

Bázisterápiás szerek: a reumatoid artritisz és más ízületi gyulladásos betegségek kezelésére használják. Immunmoduláló szerek, közvetlen gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító hatásuk nincs. Hatásuk csak hetek, hónapok múlva jelentkezik.

BCG-oldat: a biológiai kezelés során alkalmazzák felületes hólyagrák esetén. A kezelés során az élő, de csökkentett fertőzőképességű baktériumokat tartalmazó oldatot egy katéteren keresztül juttatják a húgyhólyagba. A baktériumok az immunrendszer aktivitását fokozzák. A húgyhólyagrák kezelésében alkalmazott BCG-oldat nem azonos a tuberkulózis gyógyítására használt BCG-vakcinával.

Bechterew-kór (más néven spondylarthritis ankylopoetica, SPA): gyulladásos ízületi betegség.

Befagyott váll: adhaesiv capsulitis, frozen shoulder.

Behçet-szindróma: ismeretlen eredetű betegség, amely a szájban, a nemi szerveken, esetleg a bőrön fekélyeket, valamint szemgyulladást, hasi panaszokat, visszérgyulladást, idegrendszeri elváltozásokat, ízületi gyulladást okozhat. A tünetektől függően adagolt szteroid-kezelés többnyire hatásos a panaszok szüntetésére, de visszaeséssel számolni kell.

Belgyógyász-onkológus: olyan orvos, aki a rákos betegségek diagnosztizálására és kemoterápiás, hormonterápiás és biológiai kezelésére specializálódott. Gyakran ő az, aki a daganatos betegeket elsősorban ellátja, és kezelésüket kézben tartja, valamint koordinálja a többi szakorvos által adott kezeléseket.

Belső elválasztású mirigyek: olyan mirigyes szervek (pl. pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy, petefészek, mellékvese, here, hasnyálmirigy, stb.), amelyek fehérje természetű termékeiket, a hormonokat a vérpályába juttatják, s ezek annak közvetítésével jutnak el a "célszervekehez".

Belső sugárkezelés: belsőleg adott sugárterápia, amelynek során tűkbe, drótokba vagy katéterekbe zárt radioaktív izotópot helyeznek a daganatba vagy közvetlen közelébe. Implantációs sugárterápiának, intersticiális sugárterápiának vagy brachiterápiának is nevezik. Lásd még sugárkezelés.

Benignus: jóindulatú, nem rákos, azaz nem terjed a környező szövetekre, és nem szóródik a szervezet távoli részeibe.

Benignus prosztatahiperplázia (rövidítve BPH): jóindulatú (nem rákos természetű) elváltozás. Lényege, hogy a prosztata szövete túlburjánzik, és a húgycsőnek és a hólyagnak nyomódva akadályozza a vizelet elfolyását.

Besorolás: rendszer, amely osztályozza a ráksejteket aszerint, hogy mikroszkóposan mennyire rosszindulatúak vagy agresszívek. A daganatbesorolás arra utal, hogy a ráksejtek milyen gyorsan terjedhetnek tovább, és fontos szerepe van a kezelés megválaszolásában.

Béta-karotin: olyan anyag, amelyből az A-vitamin képződik; az A-vitamin előfutára.

Béta-sejtek: lásd: Langerhans-sziget béta-sejtjei.

Beültetett sugárforrás: egy kis tartályba radioaktív anyagot tesznek, és közvetlenül a tumorba vagy a daganat mellé helyezik (belső sugárkezelés). Lásd még sugárkezelés.

Bikalutamid: az antiandrogének gyógyszercsaládjába tartozó rákellenes szer.

Bilaterális: kétoldali, a test mindkét felét érinti.

Bimanuális vizsgálat: a nemi szervek és a környező kismedencei szervek áttapintása a hüvelyen vagy a végbélen keresztül.

Biofeedback: a módszer hasznos lehet a fájdalom megelőzésében és csillapításában. Lényege a saját testünk működésének, például a szívdobbanások gyakoriságának, a vérnyomásnak, az izomfeszülés mértékének szabályozása mindenféle technikai eszköz nélkül.

Biológiai kezelés (immunterápia): olyan kezelés, amely serkenti vagy helyreállítja az immunrendszer működését, hogy a szervezet képes legyen legyőzni a fertőzést és a betegségeket. A biológiai kezelést arra használják, hogy az immunrendszer természetes daganatellenes működését helyreállítsák, ösztönözzék vagy fokozzák. Alkalmazható műtét után önmagában vagy kemoterápiával, illetve sugárterápiával kombinálva is. A legtöbbször vénás injekció (iv.) formájában adják. Használják bizonyos daganatgátló kezelések okozta mellékhatások csökkentésére is. Nevezik még immunterápiának, bioterápiának, biológiai választ módosító kezelésnek (BRM) is.

Biológiai terápia: a biológiai rendszerekben az élettani jelenségek, mint a gyulladás, a sejtosztódás, a sejtpusztulás, a csontépítés, a csontbontás bonyolult biokémiai reakciók láncolatából állnak. Ezek pontos ismerete lehetővé teszi, hogy az adott élettani jelenségben szerepet játszó valamilyen jól meghatározott reakciót szelektíven blokkolva a folyamatot hatékonyan befolyásoljuk. Biológiai terápiánál egy kórfolyamatban kulcsszerepet játszó bizonyos reakció blokkolása révén a kórfolyamatot lefékezzük, jó esetben leállítjuk. Daganatos, hematológiai (vérképzőszervi), gyulladásos betegségekben már a klinikai gyakorlatban alkalmazunk jól bevált, hatékony, biztonsággal alkalmazható biológiai terápiát, de számos más területen, így immunológiai betegségek, a csontritkulás, a köszvény gyógyításában is vannak ígéretes eredmények. A gyulladásos reakció visszaszorítására több támadásponttal többféle szer áll rendelkezésre, ezek közül a TNF-α-t blokkolók bizonyultak a leghatékonyabbnak. Ezek közé tartozik az etanercept, az adalimumab és az infliximab. Ezek nagyjából hasonló hatásúak, hasonlóan hatékonyak és mellékhatásaik is nagyjából azonosak. A reumatoid artritisz, spondilitisz ankilopoetika, pszoriázis (pikkelysömör), pszoriázishoz társult artritisz, bizonyos fiatalkori ízületi gyulladások és egyes gyulladásos bélbetegségek, így a colitis ulcerosa és a Crohn-betegség kezelésében hatékony gyógyerek.

Biológiai választ módosító: biológiai választ változtató anyagok, amelyek serkentik a test fertőzésekre és betegségekre adott válaszát. Testünk természeténél fogva kis mennyiségben termeli ezeket az anyagokat. A kutatók képesek ezen anyagok némelyikéből laboratóriumban nagy mennyiség előállítására, amelyeket a rák elleni kezelésben alkalmaznak.

Biopszia: szövetminta vétele a patológus által végzett mikroszkópos vizsgálathoz, aki ennek segítségével felállítja a diagnózist. A beavatkozás során sejteket vagy szöveteket távolítanak el, amelyeket mikroszkóppal megvizsgálnak, s a betegség jeleit keresik. Amikor teljes daganatot vagy elváltozást távolítanak el, a beavatkozást excíziós biopsziának nevezik. Amennyiben csak szövetmintát távolítanak el, a beavatkozást incíziós biopsziának vagy magbiopsziának nevezik. Amennyiben a szövetmintát vagy folyadékot tű segítségével távolítják el, a beavatkozást tűbiopsziának vagy vékonytűaspirációnak nevezik.

BMI: lásd Body Mass Index.

BNP-vérszint (B-típusú nátriuretikus peptid): a szívelégtelenség súlyosságára utaló laboratóriumi jel.

Body Mass Index (BMI): az ún. testtömegindex angolszász elnevezése, kiszámítása BMI testsúly (kg)/ magasság (méter) × magasság (méter) (pl. 24,8 70 / 1,68 × 1,68).

Boeck-szarkoidózis (Boeck-sarcoidosis): lásd szarkoidózis.

Bőrátültetés: a bőrt a test egyik részéről a másikra ültetik át plasztikai sebészi módszerrel.

Bőrgyógyász (dermatológus): a bőrbetegségek felismerésében és kezelésében jártas szakember.

Borrelia burgdorferi: ízeltlábúak által közvetített kórokozó, a Lyme-kór kórokozója (lásd ott).

Bőrtapasz: a ragtapaszhoz hasonlító tapaszból a bőrön keresztül lassan és egyenletesen szívódik fel a benne található gyógyszer a vérkeringésbe.

BPH: lásd Benignus prosztatahiperplázia.

Brachialgia: ejtsd brahialgia. Karfájdalom.

Brachium: kar.

Brahiterápia: tűkbe, drótokba vagy katéterekbe zárt radioaktív izotópot helyeznek a daganatba vagy közvetlen közelébe. Az eljárást belső sugárkezelésnek, implantációs sugárkezelésnek vagy intersticiális sugárterápiának is nevezik.

BRCA1: egy olyan gén, amely a 17. kromoszómán foglal helyet, és korlátozza a sejtek növekedését. Ha a BRCA1 megváltozott formája öröklődik, az egyén jobban ki van téve annak, hogy mellrák, petefészek- vagy prosztatarák alakuljon ki nála.

BRCA2: egy olyan gén, mely a 13. kromoszómán foglal helyet, és korlátozza a sejtek növekedését. Ha a BRCA2 megváltozott formája öröklődik, az egyén jobban ki van téve annak, hogy mellrák, petefészek- vagy prosztatarák alakuljon ki nála.

Broca-index: a tápláltsági állapot jellemzésére használt mutató; a centiméterekben mért testmagasságból 100-at levonva megkapjuk az elvárt testtömeget (kg). Ma már inkább a testtömegindexet használják.

Bronchiolus: ejtsd bronhiolus. Hörgőcske (a légutak végső, utolsó szakasza).

Bronchitis: ejtsd bronhitisz. Hörghurut, hörgőgyulladás (a légutak gyulladásos betegsége).

Bronchospasmus: ejtsd bronhospazmus. Hörgőgörcs.

Bronchoszkópia: hörgőtükrözés, amely során vékony, rendszerint hajlékony csövet vezetnek a légutakba, azok közvetlen megtekintése, esetleg mikroszkópos vizsgálatra történő mintavétel céljából.

Bronchus: ejtsd bronhus. Hörgő (a légcsőt követő légutak neve).

Brucellózis: fertőző betegség. Tehénről, juhról, sertésről, kecskéről terjed emberre, az állatok teje is fertőz. Emberről-emberre nem szokott terjedni. Elsősorban állatgondozókon, állatorvosokon fordul elő. Lázzal, gyengeséggel, máj- és lépmegnagyobbodással, heregyulladással járhat. Diffúz ízületi-, csont- és izomfájdalom gyakran észlelhető. Elsősorban csípő, térd-, keresztcsont-csípőcsont közötti ízületi és csigolyagyulladást okozhat. Antibiotikumok a betegséget hatékonyan gyógyítják. Az ízületi panaszok gyulladáscsökkentőkkel enyhíthetők.

Buccalis (ejtsd bukkális) nyálkahártya: az ajkakat és az orcát belülről borító nyálkahártya.

Bulla: hólyag, buborék, a bőr rétegei között elhelyezkedő hólyag.

Burza (bursa): nyáktömlő. Ízületek környékén nagy számban fordulnak elő, nyúlós folyadékot termelő tömlők, amelyek két felszíne egymáson könnyen elcsúszhat. A felette lévő izom, ín stb. súrlódásmentes elmozdulását teszik lehetővé.

Burzektómia (bursectomia): a nyáktömlő műtéti eltávolítása.

Burzitisz (bursitis): nyáktömlő-gyulladás. A tömlő tartós ingerlése, a felette lévő izom túlerőltetése vagy valamilyen betegség részjelenségeként a nyáktömlőben gyulladás jön létre, amely fájdalommal, duzzanattal, nyomásérzékenységgel jár. A vállon, a csípő külső oldalán, a térdhajlatban, a térdkalács előtt, és a sarok fölött szokott a leggyakrabban jelentkezni. A végtag átmeneti nyugalomba helyezése, borogatása, szükség esetén a gyulladásos izzadmány leszívása, röntgenbesugárzás a panaszokat általában megszünteti. A nyáktömlő műtéti eltávolítására ritkán van szükség.

Buzerelin: a gonadotropint felszabadító/releasing hormonok gyógyszercsaládjába tartozó rákellenes gyógyszer. A prosztatarák terápiájában ezt a szert alkalmazzák a herék tesztoszterontermelésének gátlására.

Bypass-műtét: ejtsd bájpassz. A koszorúér-betegség egyik műtéti kezelési módja. A koszorúér szűkületét vagy elzáródását elkerülő, áthidaló eret ültetnek be, amely biztosítja a szűkület/elzáródás mögötti szívizomterület vérellátását.

Calcaneus (kalkaneusz): sarokcsont.

Calcar (kalkar): sarkantyú.

Calcaria (kalkaria): mész.

Calcinosis (kalcinózis): mészlerakódás.

Calcitonin: a pajzsmirigyben termelődő hormon, a kalcium-anyagcsere szabályozásában vesz részt, a csontbontást gátolja, a csontritkulás kezelésében hatékony gyógyszer.

Capitulum (kapitulum): fejecs(-ke).

Capsula (kapszula): tok.

Caput (kaput): fej.

Carcinogen: ejtsd karcinogén. Bármilyen anyag, amelyről ismert, hogy rákot okoz.

Carcinoma: ejtsd karcinóma. Olyan rákos megbetegedés, amely a bőrben vagy a belső szerveket borító, illetve bélelő szövetekben kezdődik.

Cardialis decompensatio: ejtsd kardiális dekompenzáció. Szívelégtelenség latin elnevezése.

Cardio (kardi(o-)): szív-.

Cardiopathia (kardiopátia): szívbántalom.

Carditis (karditisz): a szív gyulladása.

Carp(o) (karp(o)): kéztő-.

Carpus (karpusz): kéztő.

Cartilago (kartilágó): porc.

Cartilago articularis (kartilagó artikularisz): ízületi porc.

CAT-vizsgálat: az axiális komputertomográfiás vizsgálat rövidítése; más néven CT-vizsgálat.

Cauda equina szindróma: a gerincvelő az első-második ágyéki csigolya szintjében véget ér, a gerinccsatornában a második ágyéki csigolya alatt csak lófarok alakzatban ideggyökök húzódnak a gerincből történő kilépési helyükig. A gerinccsatornát szűkítő elváltozások: porckorongsérv, daganat, törés ezeket a rostokat nyomhatja, a gáttájon zsibbadást, érzéscsökkenést, vizelési, esetleg székelési zavart, mindkét alsóvégtagba kisugárzó fájdalmat, izomgyengeséget okozva. Többnyire sürgős idegsebészeti beavatkozást tesz szükségessé.

Cefal- (cephal-): fej-.

Célérték: a rizikófaktorokat (kockázati tényezőket) jellemző értékeknek (vércukorszint, testtömeg, vérzsírszint stb.) az a szintje, amit el kell érni ahhoz, hogy a szív- és érrendszeri betegségek kockázata csökkenjen. Ez adott paraméter vonatkozásában is egyénenként – a többi rizikófaktor jelenlététől függően – különbözhet.

Cervicalis intraepithelialis neoplasia: ejtsd cervikális intraepitéliális neoplázia. CIN. A méhnyak felszínén növekvő kóros sejtekre általánosan használt kifejezés. A számozás (CIN 1, CIN 2, CIN 3) a kóros sejtek számára utal (1: kevés, 3: sok).

Cervikális (cervicalis): nyaki.

Cervikobrachialgia (cervicobrachialgia): a nyakból a karba sugárzó fájdalmat nevezzük így. A fájdalmat gyakran zsibbadás, ritkán izomerőcsökkenés is kíséri. A kar idegei a nyakból erednek. Nyaki betegségek következtében ezek az idegek gyakran nyomás alá kerülnek, ami a fenti tüneteket okozza.

Cervix: nyak.

Cervix uteri: méhnyak. A méh alsó, elkeskenyedő része, a méh és a hüvely közötti összeköttetést biztosítja.

Chlamydia trachomatis intracellularis: (sejten belűl élő) parazita. Súlyos, a fejlődő országokban gyakran vaksághoz vezető szemgyulladás, a trachoma kórokozója, cseppfertőzéssel terjed. Krónikus kötőhártya- és szaruhártyagyulladást, hegesedést okoz. Európában inkább nemi érintkezéssel terjedő húgycső-, petevezeték-gyulladás és a lymphogranuloma venereum (venereális nyirokcsomógyulladás) nevű nemi betegség kórokozója. Fertőzött anyák újszülötteinél szemgyulladást is okozhat. A Chlamydia trachomatis késői betegségként Reiter-kórt, reaktív artritiszt okozhat.

Chondr(o) (kondr(o)): porc.

Chondritis (kondritisz): porcgyulladás.

Chondrocalcinosis: ejtsd kondrokalcinózis. A porc elmeszesedése, röntgenfelvételen a porcban vonalas, vagy pontszerűen elhelyezkedő meszesedés. Álköszvényre jellemző (lásd ott).

Chondromalacia patellae: térdkalács ízületi felszínén körülírt lágyulással járó porcpusztulás. Lehet izolált, de lehet térdartrózis részjelensége is. Az előbbi esetben többnyire egyoldali és már a 2. évtizedben jelentkezhet. Mély fájdalom, különösen guggolásból történő felálláskor, vagy hajlított térddel üléskor jelentkezik. A térdkalács belső éle nyomásérzékeny. Kezdetben enyhén behajlított helyzetben nyugalomba helyezés, gyulladáscsökkentők adása, majd fokozatos terhelés, torna csökkentheti a panaszokat. Ennek eredménytelensége esetén műtét válik szükségessé.

Chondromatosis: az ízületi bolyhok porcos átépülése. A bolyhokon kékesfehér porcgöböcskék képződnek, amelyek később lefűződnek, szabad testként kerülnek az ízületi üregbe. A chondromák eltávolítása és az ízületi belhártya minél teljesebb sebészi eltávolítása szükséges a súlyos ízületi károsodás megelőzésére.

Chronicus (krónikus): elhúzódó.

Cianózis (cyanosis=szederjesség): fulladáskor, az oxigénhiány, illetve a széndioxid felszaporodása következtében jelentkező kékes szín, főleg az ajkakon, a nyelven, a száj nyálkahártyáján feltűnő.

Ciklofoszfamid: az alkiláló szerek csoportjába tartozó daganatellenes szer.

Ciszta: folyadékkal telt tasak vagy üreg.

Cisztoszkópia: a húgyhólyag és a húgycső endoszkópos vizsgálata, amelynek során egy vékony, világító eszközt (cisztoszkópot) vezetnek a húgycsőbe. Az eszköz segítségével szövetmintákat is el lehet távolítani, amelyeknek mikroszkópos vizsgálatával megállapítható, fennáll-e valami eltérés, betegség.

Cit(o)- cyt(o)-: sejt.

Citosztatikum (cytostaticum): citosztatikus/kemoterápiás gyógyszer. Kifejezetten a gyorsan növekvő és sűrűn osztódó sejteket veszi célba, pusztítja el. A daganatsejteknek pedig az egyik fő jellegzetessége, hogy gyorsan növekednek és sűrűn osztódnak, így magyarázható a gyógyszer hatásossága.

Citosztatikus: a sejtosztódást gátló.

Citosztatikus kezelés: lásd kemoterápia.

Citotoxikus: a sejtekre mérgező hatású.

CJD (Creutzfeld-Jakob-kór): ejtsd krajcfeld-jakob. A demencia egy nagyon ritka formája, amelyet egy prionnak nevezett fertőző kórokozó okoz. A memória romlása mellett a CJD gyakran izomrángással, vaksággal és járási nehézségekkel is jár. Általában egy éven belül halálhoz vezet.

Claudicatio (klaudikáció): sántítás.

Claudicatio intermittens: bizonyos távú gyaloglás után jelentkező sántítás. Az alsó végtag artériáinak szűkülete járáskor oxigénhiányt, és ennek következtében lábikragörcsöt okoz. A fájdalom megálláskor megszűnik. Szűk gerinccsatorna is okozhat nagyon hasonló tüneteket.

Clavicula (klavikula): kulcscsont.

Colitis (kolitisz): vastagbélgyulladás.

Colitis ulcerosa (kolitisz ulceróza): a vastagbél krónikus gyulladásával, fekélyképződéssel járó ismeretlen eredetű megbetegedés. A betegek 10%-ánál kíséri ízületi elváltozás, valamelyik alsóvégtagi nagyízület gyulladása, szakroliakalis és/vagy gerincízületi gyulladás. A klinikai kép Bechterew-kórhoz hasonló lehet. Az ízületi folyamat fellángolása a bélbetegség aktiválódásával jár együtt.

Collum (kollum): nyak.

Colon (kolon): vastagbél. Hosszú, csőszerű szerv, amely a vékonybelet összeköti a végbéllel. A vastagbélben az emésztett táplálékból folyadék és néhány tápanyag szívódik fel. A megmaradt tömör anyag a széklet, ami a vastagbélen keresztül a végbélbe jut, és a végbélnyíláson hagyja el a szervezetet.

Combfejelhalás (necrosis capitis femoris): lásd a nekrózis címszót.

Compensatio (kompenzáció): kiegyenlítés, hibás működés automatikus kijavítása, a hibát okozó tényező pótlásával vagy javításával.

Compressio (kompresszió): nyomás, összenyomás.

Computer tomographia (CT, komputer tomográfia): speciális röntgenfelvételi technika. A röntgencső a test körül körívben elmozdul, a test több vetületéből készített képek segítségével a test egyes pontjainak a röntgensugár-elnyelőképességét kiszámítja. A testről szeletenként részletekben gazdag képet készít.

Concentratio (koncentráció): töménység.

Condyloma acuminatum: ejtsd kondilóma akuminátum. A nemi szervek szemölcse, amelyet bizonyos humán (emberi) papillómavírusok (HPV) okoznak.

Conjunctiva (konjunktiva): a szem kötőhártyája.

Conjunctivitis (konjunktivitisz): kötőhártyagyulladás.

Conn-szindróma: Conn-betegség, elsődleges aldoszteron-túltermelés, primer hyperaldosteronismus – ejtsd aldoszteronizmus). Az aldoszteron a mellékvese- kéregben termelődő szteroid hormon, amely a szervezet só- és vízháztartásának szabályozásában játszik fontos szerepet. Hatására fokozódik a szervezetben a nátrium és a víz visszatartása a vesékben, ugyanakkor nő a kálium kiválasztása. A szervezet magas nátrium- és víztartalma, továbbá a vérsavó alacsony káliumszintje jellegzetes tünetegyütteshez vezet, amelyet Conn-szindrómának nevezünk.

Contractio (kontrakció): összehúzás, összehúzódás.

Contractura (kontraktúra): eltorzulást okozó izomrövidülés, zsugorodás.

Copeman hernia: a keresztcsont tájékán tapintható, gyakran fájdalmas csomó. A zsírszövet fölött lévő bőnye meggyengül, és a gyengébb ponton a zsírszövet kitüremkedik, kisérvesedik. Főleg középkorú és idősebb nőkön fordul elő. A csomó köré adott gyulladáscsökkentő injekció és fizioterápia a fájdalmat szünteti.

Coronaria: ejtsd koronária. Koszorúér. A szív izomzatát oxigénnel és tápanyagokkal ellátó erek.

Coronariaőrző: olyan kórházi részleg, ahol a szívinfarktust szenvedett betegeket az első időben intenzív megfigyelésben és kezelésben részesítik.

Coronarographia: ejtsd koronarográfia. A koszorúerek vizsgálatára szolgáló kontrasztanyagos röntgenvizsgálat (érfestés).

Corticosteroid: lásd kortikoszteroid.

Costa (koszta): borda.

COX-1 és COX-2: a ciklo-oxigenáz enzimek többféle élettani funkcióban vesznek részt. Két izoenzimjük ismert: a COX-1 és a COX-2. A COX-1 a legtöbb sejtben állandóan jelenlévő enzim, amely feltehetően a sejtek állandó belső környezetének fenntartásában játszik szerepet. A COX-2 enzim a gyulladásos sejtekben termelődik. A nemszteroid gyulladáscsökkentők mind a COX-1, mind a COX-2 izoenzimeket gátolják. A COX-1 izoenzimek gátlása a mellékhatások többségéért, míg a COX-2 gátlása a gyulladáscsökkentésért felelős. Minél szelektívebb COX-2 gátló a gyulladáscsökkentő, annál kevesebb elméletileg a mellékhatása. A COX-1 gátlást is használjuk a gyógyításban. A COX-1 enzimek a vérlemezkék összecsapódását gátolják, a szívinfarktus és az agyi érelzáródások megelőzésében hatékonyak. Ma már specifikus COX-2 gátlók is forgalomban vannak.

Coxa (koxa): csípő.

Coxa saltans (koxa szaltansz): pattanó csípő, a csípő külső oldalán egy feszülő szalag a comb mozgatása közben érezhető, gyakran hallható pattanással átugrik az izmok tapadására szolgáló csontdudoron. Általában nincs jelentősége, de ha tartósan panaszt okoz, a feszülő köteg átmetszése a jelenséget megszünteti.

Coxalgia (koxalgia): csípőtáji fájdalom.

Coxarthrosis (koxartrózis): csípőízületi porckopás.

Coxitis (koxitisz): csípőízületi gyulladás.

Cranium (kranium): koponya.

Crepitatio (krepitáció): recsegés, sercegés, az ízületi felszínek elmozdulásakor a felszín egyenetlensége következtében hallható és tapintással is érezhető ropogás.

Crohn-betegség: a vékony- vagy a vastagbél egy-egy szakaszának ismeretlen eredetű, gyulladásos megbetegedése. Bélszűkületet, sipolyképződést, összenövéseket okoz. Vezető klinikai tünet a hasmenés, amely puffadással, hasi fájdalommal jár. Hőemelkedés, étvágytalanság, fogyás gyakran kíséri. Az esetek 20%-ban figyelték meg az ízületek érintettségét, gyakori a térd-, csípő-, szakroiliakalis ízületi és a gerincgyulladás, az ízületi elváltozások Bechterew-kórhoz hasonlóak.

Családi halmozódás: családi halmozódásról beszélünk, ha az adott betegségtípus több vérrokonnál is előfordult.

Csalángöb: csalánfolt, urtika. A bőr kissé kiemelkedő, halványpiros, vizenyős kiütése, vérbő udvarral.

Cselekvőképtelen: szellemi rendellenesség miatt pénz- és egyéb ügyeit kezelni képtelen személy.

Cseplesz: a hasi szerveket befedő vékony hashártya visszahajló része, amely betakarja a gyomrot és egyéb hasi szerveket.

Csontizotóp-vizsgálat: a szervezetbe olyan radioaktív anyagot (izotópot) juttatnak be, amely a csontszövetben rakódik le; az így létrejövő radioaktív sugárzásból következtetni lehet a csontszövet állapotára (pl. daganatáttételre).

Csontlágyulás (osteomalacia): általában D-vitamin-hiány következtében a csontokba az ásványi anyagok nem épülnek be megfelelő mértékben. A csontok mészszegények, puhák, nyomásérzékenyek, gyakran terheléskor a comb izmai is fájdalmasak. A betegek fáradékonyak, sápadtak, a járásuk kacsázó. Súlyos esetben a lágy csontok a terhelés hatására elgörbülnek, eltörnek. Megfelelő mennyiségű D-vitamin- és kalciumbevitellel a betegség általában gyógyítható.

Csontvelő: lágy, szivacsszerű szövet a csontok belsejében; ez a szövet termeli a fehérvérsejteket, vörösvérsejteket és a vérlemezkéket.

Csontvelő-átültetés (angol rövidítéssel BMT): egyes hematológiai betegségekben teljes testre alkalmazott sugárkezelés után és immunrendszeri rendellenességekben alkalmazott módszer. Lényege: egészséges csontvelő átültetése a beteg szervezetébe.

Csontvelővizsgálat: a vérszegénység okának felderítésében sokszor nélkülözhetetlen vizsgálat, amely során egy tűvel rendszerint a szegycsontból vesznek csontvelőmintát, amelyet azután mikroszkópos vizsgálatnak vetnek alá.

Csökkent glükóztolerancia: a vércukorszint szabályozásának enyhe zavara; később valódi cukorbetegséggé alakulhat (prediabétesz, a cukorbetegség előszobája).

CT vizsgálat: lásd computer tomographia.

Cubitus (kubitusz): könyök.

Cukorbetegség (diabetes mellitus): a szénhidrátanyagcsere zavara. A betegséghez társuló mozgásszervi elváltozások a betegség súlyosságától függetlenül is felléphetnek, ezek: periartritisz humeroszkapulárisz, hiperosztózis vertebrarum, artrózis, Dupuytren-kontraktúra, claudicatio intermittens, neuropátia diabetika, neurogén artropátia (lásd a megfelelő címszavakat).

Cutan: ejtsd kután. A bőrrel kapcsolatos.

D-vitamin: fontos szerepe van a kalcium-anyagcserében (lásd kalcium). Az elővitaminból ultraibolya fény hatására a bőrben képződik a D3-vitamin, amely a májban, majd a vesében alakul át aktív vitaminná. D-vitamin-hiány jön létre csökkent D-vitamin-bevitel, napfényhiány, máj- és vesebetegségek és a D-vitamin felszívódásának zavarai következtében. D-vitaminban gazdag ételek: a máj, a vaj, a tejszín, a tojássárgája és a margarin. Terhes anyáknál és csecsemőknél a nagy D-vitamin-igény miatt célszerű a D-vitamint gyógyszer formájában is pótolni, és bizonyos esetekben a csontritkulás kezelésében is hatékony. Az adagolást pontosan be kell tartani, mivel túladagolható. Sok szabadforgalmú vitaminkészítmény is tartalmazza, D-vitamin-pótlásnál ezért az egyéb vitaminkészítmények D-vitamin-tartalmával is számolni kell. Gyermekeken D-vitamin hiányában angolkór, felnőtteken csontlágyulás jön létre. Lásd angolkór, csontlágyulás.

Daganat (tumor): a szervezetből származó, de annak normális sejtjeitől különböző sejtekből álló képződmény.

Daktilusz (dactylus): ujj.

DASH-diéta (Dietary Approaches to Stop Hypertension, angol) : a magas vérnyomás megállításának diétás megközelítése, a magas vérnyomás megelőzését, illetve kezelését szolgáló étrend.

Deciméterhullám-kezelés: lásd ultranagyfrekvenciás-kezelés.

Defibrillátor: olyan készülék, amely a szívre adott elektromos ütéssel képes visszaállítani a normális szívritmust. A csak külsőleg alkalmazható készülék mellett a pacemaker(ek)hez ejtsd pészméker) hasonlóan beültetett defibrillátorokat is használunk.

Deformitás: eltorzulás, alaki rendellenesség.

Degeneráció (degeneratio): elfajulás, elkorcsosulás.

Degeneratív: elfajulásos.

Degeneratív betegség: valamilyen szerv "elhasználódásából", "kopásából" származó betegségeket nevezik így, szemben a gyulladásos és a daganatos betegségekkel. Ismeretlen eredetűek, nem egyszerűen a szerv öregedéséből adódnak, de az életkor előrehaladtával egyre gyakoribbá válnak. A szem degenerációjának a következménye az időskori látásromlás, öregeken a szokványos szívpanaszok is többnyire a szív degeneratív elváltozásainak a következményei. Az ízületek degeneratív betegsége a porckopás, orvosi nevén artrózis. Különféle károsító tényezők, ízületi gyulladás, tartós túlterhelés, ízületi sérülés siettetheti a kialakulását.

Demencia: szellemi hanyatlás. Az agyfunkciók – többek között az emlékezet, a gondolkodás és a felismerés – romlását általában leíró szakkifejezés. A demencia általában folyamatosan rosszabbodik, végül lehetetlenné teszi, hogy a beteg segítség nélkül egyedül éljen. Sok dolog okozhat demenciát, többek között az Alzheimer-kór, a Pick-kór és az agyban bekövetkező mini-stroke-ok.

Demencia Centrumok: országos hálózat a demens betegek magasabb szakmai szintű ellátására, ahol az átvizsgálás, a terápia és a gondozás teljes eszköztára egyaránt hozzáférhető. A demencia és az azzal szövődő neurológiai és pszichiátriai tünetek ellenőrzését, a célszerű terápia és a diagnózis folyamatos felülvizsgálatát végzik.

Depresszió: hangulatbetegség, amelynek fő tünetei a rossz közérzet, az örömérzet elvesztése, a szomorúság, a letörtség, a gyakori sírás, a csökkent motiváció, az élet iránti érdektelenség és a negatív gondolatok (pl. a tehetetlenségérzés, a meg nem felelés érzése, alacsony önértékelés). A depressziót olyan testi tünetek, mint az alvászavarok, az étvágytalanság és a fáradtság jellemzik. Gyógyítható betegség.

Dermatitisz (dermatitis): bőrgyulladás.

Dermatopolimiozitisz (dermatopolymyositis): lásd polimiozitisz.

Dermis (dermisz): irha. A bőr két alkotórétege közül a belső, mélyebben fekvő réteg.

Destrukció (destructio): tönkremenés, roncsolás.

Destruktív (destructiv): roncsoló.

Deszenzibilizálás: az allergén, vagy a módosított allergén ismételt befecskendezése, melynek célja az allergiás válasz.

Dezorientáltság: azon állapot, amelyben az egyén elveszti a tér- és időtudatát. Például elfelejtheti, milyen nap van vagy akár milyen évben vagyunk, és lehet, hogy nem tudja megmondani, hol van.

Diabétesz: cukorbetegség.

Diabétesz mellitusz (diabetes mellitus): lásd cukorbetegség.

Diadinamikusáram-kezelés: galvánáramra lüktető egyenáramot szuperponálnak. Az áramformától függően fájdalomcsillapító, értágító, görcsoldó, keringést javító hatású, de alkalmazható a gyengült izmok tornáztatására is.

Diagnosztizálás: az a folyamat, amelynek során az egyén tünetei alapján azonosítják és megnevezik a betegséget. A diagnózis felállításához lehet, hogy a betegnek csupán el kell beszélgetnie az orvossal és egy kivizsgáláson kell részt vennie. Más esetekben lehet, hogy különleges vizsgálatokat is szükséges végezni.

Diagnózis (diagnosis): kórisme, a betegség felismerése, meghatározása.

Dialízis: veseelégtelenségben alkalmazott módszer, ún. vesepótló kezelés.

Diaphragma: ejtsd diafragma. Rekeszizom. Vékony izomlemez, amely a tüdők és a szív alatt helyezkedik el. A mellkasüreget választja el a hasüregtől.

Diasztolé: a szív kamráinak elernyedése (ellentéte a szisztolé amikor a szív összehúzódik). A diasztolés nyomás a diasztole alatt mért nyomás, a mért vérnyomás második számértéke.

Diasztolés vérnyomás: a szív elernyedt állapota alatt az érrendszerben uralkodó nyomás.

Diatermia: hő alkalmazása a kóros sejtek elpusztítására. Kauterizációnak vagy elektrodiatermiának is nevezik.

Dietetikus: a betegek helyes és célszerű táplálkozásával foglalkozó szakember.

Dietilstilbösztrol: DES. Szintetikus hormonkészítmény, amelyet az 1940-es évek elejétől 1971-ig alkalmaztak, ha a nőknél a terhesség során szövődmények alakultak ki. A DES-kezelés feltételezhetően növeli az anyában az emlőrák, születendő leánygyermekében pedig a világossejtes hüvelyrák kialakulásának kockázatát.

Differenciálódás: rák esetében arra vonatkozik, hogy a daganatban lévő sejtek mennyire érettek (kifejlettek). A differenciált daganatsejtek hasonlítanak az egészséges sejtekre, és lassabban növekednek, mint a nem differenciált daganatsejtek, amelyek nem rendelkeznek az egészséges sejtek szerkezetével és funkciójával, s gyorsabban szaporodnak.

Diffúz (diffusus): szétszórt, kiterjedt, elmosódott határú.

Diffúz idiopátiás szkeletális hiperosztózis, DISH (diffus idiopathias sceletalis hyperostosis): lásd hiperosztózis vertebrárum.

Digitusz (digitus): ujj.

Digitusz szaltansz (digitus saltans): lásd pattanó ujj.

Dilatáció (tágítás) és küret: kis műtéti beavatkozás, a méhnyakat tágítják, majd az orvos a méhnyakcsatornán és a méh belső falán kaparást (küretet) végez egy kanál alakú eszközzel.

Dilatatív kardiomiopátia: olyan szívizombetegség, amely a szívüregek kitágulásával, a bal kamra csökkent összehúzódó-képességével jár együtt.

Dilatátor: valamely nyílás kitágítására/megnövelésére használatos eszköz.

Diszaharidok: kettős szénhidrátok (pl.laktóz [tejcukor]).

Diszcitisz (discitis): a csigolyák közötti porckorong gyulladása.

Diszfunkció (dysfunctio): zavart, rendellenes működés.

Diszinhibíció: az egyén cselekedeteit normális körülmények között befolyásoló szégyen és zavar érzésének elvesztése. A diszinhibíció nem megfelelő, illetlen viselkedést eredményez.

Diszkopátia (discopathia): a csigolyák közötti porckorong lelapulása.

Diszkusz (discus): korong, porckorong.

Diszkusz hernia (discus hernia): a csigolyák közötti porckorong sérvesedése.

Diszlokáció (dislocatio): 1. elmozdulás, 2. ficam.

Diszplázia (dysplasia): valamely szerv helytelen, rendellenes fejlődése. Csípő diszplázia (dysplasia coxae): a csípő fejlődési rendellenessége: a csípőízületi vápa a normálisnál sekélyebb, a combfej kisebb területen érintkezik a vápával, a test súlya kisebb területen oszlik el, ezért egységnyi területre nagyobb nyomás nehezedik, ami artrózis kialakulására hajlamosít.

Disztorzió (distorsio): lásd rándulás.

Diuretikum: vízhajtó. A vizelet mennyiségét növelő gyógyszer.

Dizosztózis (dysostosis): hibás csontosodás.

DNS (dezoxiribonukleinsav): örökítő anyag, nagyméretű molekula. Genetikai információt hordoz, amelyre a sejteknek szükségük van az újraképződésükhöz és fehérjeképzésükhöz.

Dolor: fájdalom.

Donepezil: egy anti-demencia gyógyszer generikus neve.

Dongaláb (pes equinovarus): fejlődési rendellenesség: a lábfej lefelé áll, és befelé dől, olyan alakú, mint a hordó dongája.

Doppler echokardiográfiás vizsgálat: a szív ultrahangvizsgálata során használt speciális, úgynevezett Doppler-módszer. Segítségével mérhető a szívben a véráramlás iránya, sebessége, és ezáltal vizsgálható a billentyűk működése.

Doppler-vizsgálat: az erek vizsgálatára szolgál. A Doppler-elv szerint a kibocsátott és az álló felületről visszavert UH-hullám frekvenciája változatlan, mozgó részecskékről visszaverődve változik a frekvencia. A visszavert UH frekvenciája az áramló vörösvérsejtek sebességének és az áramlás irányának a függvényében változik. A frekvenciaváltozást a megfelelő készülék hallhatóvá és grafikusan ábrázolhatóvá alakítja.

Dorzum (dorsum): hát.

Dózis (dosis): adag.

Dömping szindróma: a kifejezés egy tünetcsoportot takar, amely akkor jelentkezik, amikor a táplálék vagy a folyadék túl gyorsan kerül a vékonybélbe. A tünetek görcsös fájdalom, hányinger, hasmenés és szédülés. A dömping szindróma előfordulhat azoknál is, akik gyomrának egy részét eltávolították.

Ductalis in situ carcinoma: ejtsd duktális in szitu karcinóma. Olyan emlőrák, amelynél csak a tejcsatornát bélelő sejtek kórosak, és ezek nem terjedtek ezen túl a test más részeire, nem képesek távoli szervekbe eljutni.

Ductus: ejtsd duktusz. Olyan cső, amelyen keresztül testnedvek áramlanak (pl. emlőkben).

Dupuytren-kontraktúra: a tenyéren (ritkán a talpon) az izmokat fedő kötőszövetes lemez zsugorodik, melynek következtében az ujjakat nem lehet teljesen kinyújtani, ami a kéz funkcióját jelentősen rontja. Először a bőr alatt az izompólyában csomókat lehet tapintani, amelyek később a bőrrel összekapaszkodó tömött kötegekké olvadnak össze. Hajlamosító tényezők: a tenyér intenzív használatával járó foglalkozások, pl. földműves, kőműves, betegségek, pl. cukorbetegség, epilepszia, májbetegségek, alkoholizmus. A kéz sínezése, melegkezelések, gyógytorna, fizioterápiás kezelések általában jó hatásúak. Ha szükséges, a zsugorodott lemez sebészi eltávolítása is szóba jön, de a műtét után számolni kell a betegség esetleges kiújulásával.

Dysphagia: ejtsd diszfágia. Nyelési nehézség.

Dysplasiás naevus: ejtsd diszpláziás névusz. Nem szokványos anyajegy, ami az átlagos anyajegytől ránézésre eltérő, rendszerint nagyobb, szabálytalan, elmosott szélű. A színe sem szokványos, a rózsaszíntől a sötétbarnáig változhat, általában lapos, de lehetnek benne kisebb kiemelkedések.

Dyspnoe: ejtsd diszpnoe. Nehézlégzés.

Echokardiográfia: ejtsd ehokardiográfia. A szív ultrahangvizsgálata.

Ejakuláció: az ondó kilövellése a hímvesszőn keresztül az orgazmus ideje alatt.

Ejakulátum: a hímvesszőn keresztül az orgazmus során távozó folyadék, amely a herékben termelt spermiumokból, valamint a prosztata és az egyéb nemi mirigyekben termelt folyadékból áll.

Ejekciós frakció: a kamrák összehúzódása során kilökött vérmennyiség aránya az összehúzódás előtt a kamrában lévő vérmennyiséghez képest. Értéke jól mutatja a kamraműködés hatékonyságát.

Ekcéma: az allergiás bőrgyulladás egyik fajtája.

EKG: elektrokardiográfiás vizsgálat. A szív elektromos működésének vizsgálatára alkalmas módszer.

Ékreszekció: műtéti beavatkozás, amely során egy szervből ék alakú darabot távolítanak el pl. daganat miatt.

Electrotherapia: elektromos árammal végzett gyógykezelés.

Elektromiográfia EMG (electromyographia): az izmok vizsgálatára szolgáló módszer. Az izomműködés elektromos jeleket kelt. Különböző betegségekben az izmok elektromos tevékenysége jellemző módon megváltozik. (A leggyakrabban használt EMG-készülék az elektrokardiográf (EKG), a szívizomműködést kísérő elektromos jeleket regisztrálja.)

Elektromos beszédsegítő készülék (elektromos műgége): elemmel működő berendezés, ami a gégeeltávolításon átesettek beszédét segíti. A műszer membránjának rezgése, a nyakra kívülről ráhelyezve, a gége helyett hangokat kelt, amelyek az ún. toldalékcsőben formálódnak beszéddé. Amikor a beteg beszélni akar, a membránt a bőréhez szorítja, s a képzett hangot a szokásos artikulációval beszéddé alakítja.

Életmód kezelés: megfelelő étrend és testmozgás együttese, egyénre szabva, függően a betegsége állapotától, korától, szociális helyzetétől stb.

Élettani inzulinrezisztencia: terhesség alatt inzulinrezisztencia alakul ki, ezért nő az inzulinigény.

Ellenanyag (antitest): az allergiás folyamatokban az allergének hatására termelődő anyag az arra hajlamos szervezetben. Az allergénnel történő újabb találkozás eredménye az allergiás reakció, különböző, esetenként súlyos tünetekkel (csalánkiütés, hörgőgörcs, gégevizenyő, asztma).

Embólia: érelzáródás, amit a szervezet bármelyik erében keletkezett alvadékdugó (trombus) egy darabjának leszakadása és elvándorlása okoz.

Embólus: vérrög vagy az erekbe jutott egyéb anyag (mész, zsír), ami eredeti helyéről leszakadva egy artériába jut, és elzárhatja azt. Az elzárt artéria által ellátott területen szövetelhalás jöhet létre.

Emésztőrendszer (emésztőtraktus): azon szerveink összessége, amelyekkel felvesszük, és a szervezet számára szükséges anyagokká alakítjuk a táplálékot. A bélmozgások segítségével a szervezet számára használhatatlan salakanyagok távoznak a szervezetből. Az emésztőrendszerhez tartoznak a nyálmirigyek, a száj, a nyelőcső, a gyomor, a máj, a hasnyálmirigy, az epehólyag, a vékony- és vastagbél, valamint a végbél.

Emfizéma: lásd tüdőtágulás.

EMG: lásd elektromiográfia.

Emlő-helyreállítás (rekonstrukció): az emlőeltávolítás (mastectomia) után műtét során újra kialakítják az emlő formáját.

Emlőmegtartó műtét: a műtét során csak az emlőrákot távolítják el, és nem az egész emlőt. Az emlőmegtartó műtétek közé tartozik a lumpectomia (a daganat eltávolítása), a quadrantectomia (az emlő egyik negyedének eltávolítása) és a szegmentális mastectomia (amely során a daganatot, a daganat körüli emlőszövet egy részét, valamint a daganat alatti mellizmok egy rétegét távolítják el).

Emóció: érzelem, illetve érzelmi élményekkel együtt járó állapot.

Emocionális: érzelmi, az érzelmet és a hangulatot érintő.

Empátia: készség és képesség arra, hogy más egyén lelkiállapotába beleélje magát.

Encephalon: agyvelő.

End(o): belső.

Endocervicalis küret: ejtsd endocervikális. A méhnyak nyákos hártyájának kikaparása kanál alakú eszközzel, amelyet küretkanálnak neveznek.

Endometrium: a méhet bélelő szövetréteg.

Endoprotézis (endoprothesis): belső protézis, lásd protézis.

Endoszkópia: olyan vizsgálati eljárás, aminek során egy vékony, fényforrással ellátott hajlékony csövet (endoszkópot) a testnyílásokon bevezetve, az orvos betekint az üreges szervekbe vagy a testüregekbe (has, mellkas).

Enter(o): bél-.

Enteritisz (enteritis): bélgyulladás, bélhurut, többnyire a vékonybél gyulladása.

Enterokolitisz (enterocolitis): vékony- és vastagbélgyulladás.

Entezopátia (enthesopathia): az íntapadásnak megfelelően jelentkező fájdalom. Túlerőltetés, gyulladás, sérülés okozhatja. Az íntapadás fájdalmas, nyomásérzékeny, duzzadt. Pihentetés, borogatás, fizioterápiás kezelések, lokális injekció, makacs esetben röntgenbesugárzás a panaszokat szünteti.

Enzim: olyan fehérje, amely kémiai folyamatokban katalizátorként működik.

Epidémia: járvány, tömegeket érintő megbetegedés.

Epidermis: ejtsd epidermisz. A bőrszövet két fő rétege közül a felső/külső.

Epidurális injekció: a gerinccsatorna fala és a gerincvelő közötti résbe adott injekció.

Epifizeolízis (epiphyseolysis): a csont ízületi vége a növekedés befejezése előtt a növekedési porcnak megfelelően leválik és elcsúszik.

Epifizeolízis kapitisz femorisz juvenilis (epiphyseolysis capitis femoris juvenilis): a combfej leválik és hátracsúszik a combnyakon. Ha hirtelen alakul ki, combnyaktörésre emlékeztetnek a tünetek. Ha fokozatosan jön létre, elhúzódó csípőtáji fájdalommal, sántítással, az ízület mozgásbeszűkülésével jár. Ismeretlen eredetű betegség. Pubertás körül szokott kialakulni. Gyógyulás csak műtéttől várható. A legjobb eredményre akkor számíthatunk, ha korán végzik el a rögzítést, amíg az elmozdulás még kisfokú.

Epifízis (epiphysis): csövescsontok ízületi vége.

Epiglottis: ejtsd epiglottisz. Lásd gégefedő.

Epikardium: külső szívburok.

Epikondilitisz humeri (epicondylitis humeri): teniszkönyök.

Epilepszia: a központi idegrendszer megbetegedése, amely időszakosan jelentkező görcsrohamokkal, tudatzavarokkal jár.

Epithelialis carcinoma: ejtsd epiteliálisz karcinóma. Valamely szerv felszíni sejtjeiből kiinduló rák.

Epitop: az allergén azon fehérjeszakasza, ami ellen a szervezet ellenanyagot termel.

Equinovárusz (equinovarus): lásd dongaláb. Equinusz (equinus) ló(szerű).

Erektilis diszfunkció: a merevedés teljes vagy részleges hiánya.

Eritéma (erythema): bőrpír, vérbő, gyulladásos bőrelváltozás.

Eritr(o) (erythr(o)): vörös.

Eritropoetin: a vörösvérsejtek képződését serkentő hormon, amely normálisan a vesében termelődik, de szükség esetén kívülről is bejuttatható a szervezetbe.

Erythroplakia: ejtsd eritroplákia. Bársonyos felszínű, piros folt pl. a szájnyálkahártyán.

Esszenciális: ismeretlen okú.

Exacerbáció (exacerbatio): a betegség fellángolása, súlyosbodása.

Exantéma (exanthema): bőrkiütés.

Exosztózis (exostosis): csontkinövés.

Extenzió (extensio): feszítés, nyújtás.

Externa: külsőleg, kenőcsök, pakolások, formájában alkalmazott gyógyszer.

Extra-: kívül, külső.

Extremitász (extremitas): végtag.

Exudátum (exsudatum): izzadmány, a gyulladásos reakció során a vérből a gyulladásos területre kerülő fehérjében gazdag folyadék.

Fáciesz (facies): arc.

Faggyú: olajos anyag, amelyet a bőr faggyúmirigyei termelnek.

Fájdalomküszöb: a fájdalom azon szintje, amely már tudatosul.

Faktor (factor): tényező, összetevő.

Faktorszám (napolaj/naptej): a napolajokon, naptejeken, testápolókon feltüntetett faktorszám (2-től 30-ig) a sugárzástól védő hatékonyságukat jelzi. Minél nagyobb a faktorszám, annál hatékonyabban véd a készítmény a káros napsugarak ellen. A 2–11 faktorszám minimális védelmet biztosít, a 12–29 faktorszám mérsékelt védőhatást jelez (a legtöbbünknek ez megfelelő), a 30 vagy a fölötti faktorszámú készítmények a káros sugarak nagy részét kiszűrik, védenek a napégés ellen, és a napra nagyon érzékenyeknek ajánlottak.

Fallop-vezeték: petevezeték. A női szaporító szervrendszer páros szerve. Hosszú, vékony vezetékek, amelyeken keresztül a petesejtek a petefészkekből a méhbe jutnak.

Familiáris (familiaris): családhoz tartozó, családon belül halmozódó, öröklődő betegség.

Familiáris hiperkoleszterinémia: a koleszterin-anyagcsere ritka, öröklött zavara; a szervezet nem jól érzékeli a felszívódó koleszterin mennyiségét, ezért a koleszterintermelés nem csökken; az érelmeszesedés és következményei (szívinfarktus) akár már gyermekkorban jelentkezhetnek.

Familiáris polipózis: ritka, rendszerint a gyermekkor végén jelentkező, örökletes betegség. A vastagbélben és a végbélben számtalan polip képződik, talaján kezelés nélkül szinte mindig vastagbél- és végbélrák alakul ki.

Fantomfájdalom: a hiányzó végtag helyén fellépő fájdalom vagy kellemetlen érzés.

Faszcia (fascia): izompólya, az izmokat beborító és egymástól elválasztó vékony hártya.

Faszcitisz (fascitis): izompólyagyulladás.

Fehérje: aminosavakból álló molekulafajta, amely a szervezet megfelelő működéséhez szükséges. A test alapvető építőköve (például bőr, haj, enzimek, citokinek, ellenanyagok).

Fehérköpeny-hipertónia: az orvosi rendelőben fellépő izgalom hatására mért magasabb vérnyomás. Nem feltétlenül jelent magasvérnyomás-betegséget.

Fehérvérsejt: a fertőzések elleni védelemben döntő fontosságú szerepet játszó vérsejtfajta.

Felhám (epidermis): ejtsd epidermisz. A bőrszövet két fő rétege közül a felső/külső.

Femur: combcsont.

Fenilketonuria: a fenilalanin nevű aminosav örökletes anyagcserezavara (Fölling-betegség).

Fertilitás: fogamzóképesség, termékenység. A gyermekszülés képessége.

Fertőzés: kórokozók bejutása és elszaporodása a szervezetben. A fertőzés bárhol jelentkezhet, lehet helyi vagy általános, a test minden részére kiterjedő (lokális vagy szisztémás). A kórokozók lehetnek baktériumok, vírusok, gombák és élősködők. A fertőzés helyétől függően lázat és egyéb problémákat okozhatnak. Az egészséges szervezet erős védekező (immun) rendszere rendszerint leküzdi vagy megelőzi a fertőzés kialakulását, a rákellenes kezelés azonban gyengíti a természetes immunrendszert, ezért a kezelés alatt nagyobb a fertőzések kialakulásának veszélye.

Fibra: rost, szál.

Fibrát: a vérzsírszintet csökkentő gyógyszerek egy csoportja.

Fibromiozitisz (fibromyositis): izomrostgyulladás.

Fibromyalgia: ejtsd fobromialgia. Az izmok tömöttebbé, csomós tapintatúvá, nyomásérzékennyé válnak túlerőltetés, átmeneti keringési zavar következtében. Tartós egyirányú igénybevétel (fogorvos, gépírónő, fodrász), alvászavar, feszült idegállapot, munkahelyi konfliktus, szorongás hajlamosítanak a kialakulására. Elsősorban fiatal nőkön szokott kialakulni. A fájdalom diffúz, leggyakrabban a nyak, váll-, hát, derék és a medence izmaiban jelentkezik. Az izomzatban nagyon érzékeny, tömött csomók, az ún. miogelótikus csomók tapinthatóak. Gyógytorna, masszázs, fizikoterápiás kezelések, pakolások, úszás a panaszokat enyhíthetik, de a végleges gyógyuláshoz gyakran a betegnek meg kell tanulnia a testi és lelki ellazulás technikáját.

Fibrózis (fibrosis): rostos szövet képződése. Ha egy szerv sejtjei pusztulnak, a helyüket kötőszövet veheti át.

Fibrozitisz (fibrositis): izom- és kötőszövetgyulladás.

Fibrózus (fibrosus): rostos.

Fibula: szárkapocs.

Finaszterid: a férfi nemi hormon (tesztoszteron) hatását csökkentő gyógyszer, benignus prosztatahiperpláziában javasolt.

Fizikoterápia: gyógykezelés fizikai erőkkel (hővel, elektromossággal, mechanikai erőkkel), eszközökkel, pl. TENS.

Fizioterapeuta: speciális tornagyakorlatok és masszázsterápia kivitelezésében képzett egészségügyi személy.

Fizioterápia: természetes eszközökkel való gyógykezelés, nálunk hagyományosan beletartozik a fürdőkezelés és a különböző fizikoterápiás kezelések.

Flavonoid: az antioxidánsok egy csoportja; növények tartalmazzák.

Flexió (flexio): hajlítás, hajlás.

Flogisztikum (phlogisticum): gyulladást előidéző szer.

Flogisztikus (phlogisticus): gyulladásos.

Fluorid: fogszuvasodás megelőzésére használt kémiai anyag.

Fluorouracyl: ejtsd fluorouracil. Rákellenes szer, a kémiai neve 5-fluorouracil, általában 5-FU-nak nevezik.

Flutamid: az antiandrogének családjába tartozó rákellenes gyógyszer.

Foglalkozásterápiás szakember: olyan személy, aki különféle módszereket tud ismertetni, amelyek segítségével egy beteg vagy idős személy a lehető legtovább meg tudja őrizni a képességeit és függetlenségét. Az otthoni segédeszközökről is tud tanácsot adni.

Fogpótlás: kivehető vagy rögzített fogmű, amely az eredeti, elvesztett fogakat pótolja. Az állcsontok bizonyos részeinek daganat miatti eltávolításakor keletkezett hiányok pótlására speciális fogpótlások készítésére lehet szükség.

Fogyatékosság: az egyén normális érző, mozgató vagy szellemi funkcióinak kivitelezéséhez szükséges képességek részleges vagy teljes, átmeneti vagy végleges hiánya.

Fokozat: azt jelzi, hogy a rákos szövet mennyire emlékeztet az ugyanolyan típusú egészséges szövetre, és mi a valószínűsége a daganat növekedésének.

Folsav: a vérképzést és a vas felszívódását elősegítő vegyület.

Foniátria: a hangképzés-, a nyelés- és a beszédzavar gyógyításával foglalkozó tudományág.

Forestier-féle betegség: lásd hiperosztózis vertebrárum.

Fotodinámiás terápia (PDT): olyan anyagot juttatnak a szervezetbe, amely a daganatsejtekhez kötődik, majd a daganatot lézerfény hatásának teszik ki; a lézerfény úgy módosítja (aktiválja) az anyagot, hogy az pusztítja a daganatsejteket.

Frakcionálás: a besugárzás teljes mennyiségét egy időperióduson belül több kisebb, egyforma adagra osztják.

Framingham-ponttáblázat: a rizikófaktorok értékének ismeretében a táblázatból leolvasható pontszám megadja, mekkora a valószínűsége annak, hogy 10 éven belül az érbetegség valamilyen formában megnyilvánul.

Freyka-párna: veleszületett csípődiszplázia és ficam kezelésére használják. A csecsemő derekát és két combját körülfogja, a combokat 90°-os terpeszben rögzíti a párna. A testen csatokkal szabályozható, vászonhevederekkel rögzíthető.

Frontális lebeny: a nagyagy homloklebenye.

Frozen shoulder: befagyott váll.

Fruktózamin: az anyagcsere állapotát mutató laboratóriumi paraméter, mely a vérvételt megelőző két hétre vonatkozóan ad jellemzést.

Frusztráltság: csalódottság.

Funkció (functio): egy szervre vagy szervrendszerre jellemző normális tevékenység.

Funkciózavar, működési zavar: a normális tevékenység vagy a működés zavara, pl. a halántéklebenyben az emlékezőtehetség zavara.

Fül-orr-gégész: a fül, az orr és a torok betegségeire szakosodott orvos.

Fülkürt: a dobüreget a garattal összekötő, nyálkahártyával bélelt járat.

Galantamin: egy anti-demencia gyógyszer generikus neve.

Galvánkezelés: állandó intenzitású egyenárammal végzett kezelés. Fájdalomcsillapító, értágító, anyagcsere-javító hatású. Segítségével gyógyszereket is lehet a bőr mélyebb rétegeibe bevinni, lásd iontoforézis.

Gamma-kés: több irányból történő agyi besugárzás nagy energiájú sugárzás segítségével.

Gamma-sugárzás: radioaktív sugárforrásból (pl. kobalt-60) származó nagy energiájú sugárzás.

Ganglion: az ínhüvelyen, leggyakrabban a csuklótájon kialakuló folyadékkal telt csomó. Általában csak kozmetikai problémát jelent, orvosi ellátást nem kíván. Ha panaszt okoz, műtéti eltávolítása szóba jön.

Gasztr(o) (gastro): gyomor-.

Gasztrektómia és/vagy gyomorreszekció: olyan műtét, amelynek során a gyomor egy részét vagy egészét eltávolítják.

Gasztrikus: a gyomorral kapcsolatos.

Gasztritisz (gastritis): gyomornyálkahártya-gyulladás.

Gasztroprotekció (gastroprotectio): gyomorvédelem.

Gasztroszkóp: olyan endoszkóp, amelynek segítségével az orvos megtekintheti a gyomor belső felszínét.

Gasztroszkópia (gastroscopia): gyomortükrözés. Megfelelő optika segítségével a gyomornyálkahártya vizsgálata, segítségével szövettani vizsgálat céljából anyag nyerhető.

Gége (larynx): a torok azon része, amely a hangszalagokat tartalmazza, a légzés, a nyelés és a beszéd folyamatában vesz részt. Hangadó szervnek vagy hangkészüléknek is nevezik.

Gégefedő (epiglottis): nyeléskor a légcsövet lefedő lapocska, amely megakadályozza, hogy az étel a légcsőbe kerüljön.

Gén: a szervezet örökletes tulajdonságait hordozó anyag, az öröklődés funkcionális és fizikai egysége. A gének DNS részekből állnak, és a legtöbb gén speciális fehérje előállítására alkalmas információkat tartalmaz.

Generikum, generikus gyógyszer, generikus készítmény: a generikum olyan gyógyszer, amelynek hatóanyaga szabadalommal már nem védett, így szabadon gyártható és forgalmazható. A generikum hatóanyaga tehát pontosan megfelel az eredeti (lejárt szabadalmú) készítmény hatóanyagának.

Genetika: örökléstan, pl. a betegségek öröklési rendje.

Genetikai: örökletes. Olyan információ, amelyet a génekben lévő DNS szülőről gyermekre ad tovább.

Genetikai tanácsadó: megfelelő laboratóriumi háttérrel, humángenetikai ismeretekkel és tapasztalattal rendelkező orvos, aki a személyes, a genetikai és a családi kórtörténet, valamint a rendelkezésre álló genetikai és klinikai vizsgálatok eredményének ismeretében meghatározza az adott rendellenesség ismétlődési kockázatát.

Genetikus: örökletes, az öröklési hajlamra vonatkoztatott.

Genezis: származás, fejlődés, eredés.

Génterápia: az immunsejtek és a gyulladás sejtes elemei genetikai szabályozás alatt állnak. Vírusok segítségével igyekeznek bizonyos funkciót hordozó géneket sejtekbe bejuttatni, amelyek segítségével a károsodott funkciót korrigálják. Egyelőre kísérleti stádiumban lévő, de ígéretes, új lehetőség reumatoid artritisz, de számos más betegség kezelésében is.

Genu: térd.

Geriátria: az öregkor gyógyászata, az öregkori betegségekkel foglalkozó tudomány.

Gerontológia: az idős korral foglalkozó tudomány(ág), a normális megöregedés tana.

Gerontológus: az idősek testi betegségeire specializálódott szakorvos.

Gerontopszichiátria: az időskor pszichiátriája.

Gesztációs diabétesz: terhességi cukorbetegség.

Glandula: mirigy. Olyan szerv, amely egy vagy több anyagot termel, és a testbe bocsát. Néhány mirigy olyan váladékot termel, ami a szövetekre vagy szervekre hat, mások hormonokat képeznek, vagy a vérképzésben vesznek részt.

Glaukóma: zöldhályog.

Glikémiás index: az adott szénhidrátmennyiséget tartalmazó táplálék/étel vércukoremelő hatását azonos mennyiségű cukor (glukóz) vércukoremelő hatásához viszonyító jelzőszám. Értékét a glukóz vércukoremelő hatásának százalékában adják meg.

Glikémiás kontroll: a szénhidrát-anyagcsere aktuális állapotának követése és szükség esetén korrekciója, ami a vércukorszint, valamint az anyagcsere hosszú távú mutatóinak együttes értékelésével történik.

Glikogén: keményítő, poliszaharid típusú szénhidrát.

Glomerulus Filtrációs Ráta (GFR): a vesék működésére jellemző érték, mely megmutatja, hogy a vizeletkiválasztási rendszer hogyan működik.

Glottis: ejtsd glottisz. Lásd hangrés.

Glukagon: a hasnyálmirigy belső elválasztású mirigyeiben termelődő hormon, amely az inzulin mellett szintén a szénhidrát-anyagcsere szabályozásában játszik szerepet.

Glukóztolerancia: cukortűrő képesség.

Glükokortikoidok: olyan szteroid gyógyszerek, amelyeknek a fő hatása a gyulladás gátlása. Kiterjedten használják súlyos, heveny és idült gyulladásos betegségekben egyaránt. Az asztma folyamatos kezelésére az inhalációs, azaz belégzéses formájuk használatos.

Glükóz: cukorfajta.

Gondozó: a legtágabb értelmezésben a gondozó az a személy, aki segítséget és támaszt nyújt egy másik személynek, általában egy rokonnak vagy barátnak. Szűkebb értelemben véve a gondozó az a személy, aki egy olyan személyt gondoz, akinek segítségre van szüksége a mindennapi életben, és aki másképp nem lenne képes önállóan otthonában élni.

Gonitisz (gonitis): térdízületi gyulladás.

Gozerelin: a gonadotropint felszabadító/releasing hormon (GnRH) analógok csoportjába tartozó gyógyszer. A gozerelint a petefészkek, illetve a herék hormontermelésének gátlására használják.

Grade: ejtsd gréjd. A daganatok grade-je a mikroszkópos vizsgálat során megmutatja, mennyire rendellenesek a daganatsejtek, várhatóan mennyire gyorsan növekszik majd a tumor, és hogy van-e áttétképző/metasztatizáló hajlama. A tumorok grade szerinti osztályozásakor (grading) alkalmazott rendszer a rák különböző típusaitól függően más és más.

Gyakoriság: a gyógyszer szedésének sűrűsége.

Gyógyszerfüggőség: csillapíthatatlan vágy a gyógyszer után, ezért a gyógyszer szedése szabályozhatatlan. Gyógyszerfüggőnek azokat nevezzük, akik nem panaszaik megszüntetésére vagy betegségük kezelésére, hanem a fizikai és lelki függés miatt szedik a gyógyszert.

Gyógytornász: ízületi és izomproblémák fizikai kezelésében képzett egészségügyi dolgozó.

Gyomor: az emésztőrendszerhez tartozó szerv, amely a táplálékot összekeveri az emésztőnedvekkel, és folyékony állagúvá "gyúrja".

Gyomoratrófia: kóros állapot, amelyben a gyomor izmai elgyengülnek, mind az izmok, mind az emésztőnedvet termelő (peptikus) mirigyek mennyisége csökken, így az emésztőnedvek hiánya alakul ki.

Gyors hatású fájdalomcsillapítók: a fájdalmat igen gyorsan enyhítik, mert hamar hatnak, de a szervezetből gyorsan kiürülnek.

Gyorsan ható opiát: a fájdalmat gyorsan enyhítő opioid fájdalomcsillapító.

Gyulladás (inflammatio): szokatlan vagy túl heves környezeti ingerekre adott védekező reakció, melynek során a védekezésben résztvevő sejtek és biológiailag hatásos anyagok jutnak nagy mennyiségben a károsodott szövetbe, amelyek magát a gyulladásban lévő testrészt is károsítják. A gyulladt szövet piros, meleg, duzzadt, fájdalmas. Szerencsés esetben teljes gyógyuláshoz, de esetenként szövetpusztuláshoz, hegesedéshez vezet.

Gyulladásos emlőrák: az emlőrák egyik típusa. Az emlő vörös, duzzadt és meleg tapintatú. A bőre hasonlíthat a narancs lyukacsos héjára (narancsbőr). A bőr vörösségének és melegségének oka, hogy a ráksejtek gátolják a bőr nyirokereiben az áramlást.

Halántéklebeny: az agy halántéktájon elhelyezkedő része.

Hallucináció: hamis (téves) érzékelés, érzékcsalódás. Egy megfelelő inger nélküli érzet (pl. látvány, hang, szag vagy érintés). Nem létező dolgok, illatok, hangok látása, szaglása és hallása, pl. hangokat hallani, amikor senki nincs ott. A hallucinációk meglehetősen gyakoriak a demens betegeknél.

Hallux: öregujj, nagylábujj.

Hallux rigidusz (hallux rigidus): a nagylábujj alappercének fájdalmas merevsége, amely az ízület artrózisos elváltozása következtében alakul ki. Megnehezíti az előláb átgördülését járás közben. Az ízület kimozgatása, betét ill. gördülőtalppal ellátott cipő viselése, az ízület röntgenbesugárzása a panaszokat enyhíti. Gyakori gyulladás, állandó panaszok esetén műtét szükséges.

Hallux valgusz (hallux valgus): bütyök, a nagylábujj gacsos állása, ráfordulása a többi ujjra.

Hámsejt: lapos sejttípus, ami a mikroszkóp alatt megvizsgálva a halpikkelyre emlékeztet. Ez a sejttípus borítja a test külső és belső határoló felszíneit.

Hangrés (glottis): a hangszalagok szintjének megfelelő gégeterület, a gége középső szakasza.

Hangszalag: a gégében található kis izmot és speciális szerkezetű kötőszövetet tartalmazó két nyálkahártyaredő, amelyek ún. hangképzési állásban szorosan egymás mellé fekvő helyzetben résszerű nyílást zárnak közre. Az ezen a résen átáramló levegő hatására a nyálkahártyaszélek közelednek, majd eltávolodnak egymástól, így hang képződik. A nők és a gyermekek hangszalagjai rövidebbek, ugyanazon idő alatt többször nyílnak meg, ezért hangjuk magasabb. A férfiak hangszalagjai hosszabbak, ugyanazon idő alatt kevesebbszer nyílnak meg, ezért hangjuk mélyebb. A hangadás tudatos formái a beszéd és az ének, amelyek a központi idegrendszer szabályozásával jönnek létre.

Has (hasüreg): a test azon része, ahol a hasnyálmirigy, a gyomor, a belek, a máj, a lép, az epehólyag és más szervek helyezkednek el.

Hashajtó: olyan gyógyszer, amely a székrekedést rostok bevitelével vagy a vastagbél ingerlésével kezeli.

Hasnyálmirigy (pancreas): ejtsd pankreász. A hasüregben található mirigyes szerv. Különféle nedveket termel, például az emésztést segítő enzimeket és hormonokat, többek között az inzulint.

Hatóanyag: a gyógyszerek hatását biztosító vegyület, mely alapján a kezelőorvos a betegségnek legmegfelelőbb kezelést tudja a beteg számára felírni.

Házi (otthoni) gondozás: azon ellátás, amelynek keretében házi gondozók a saját otthonában látják el a beteget; az ellátást általában az önkormányzati szociális szolgálat szervezi. A házi gondozók általában személyes feladatokat végeznek, például segítenek a mosakodásban és az öltözködésben, ételt készítenek, és a mindennapi élet egyéb területein segítenek.

HbA1c: az elmúlt három hónap átlagos vércukorszintjét mutatja.

HDL-koleszterin (High Density Lipoprotein, angol): védőhatású koleszterin; ha szintje a vérben elég magas, megakadályozhatja a koleszterin lerakódását az erekben, sőt képes a már lerakódott koleszterint az érfalból felvenni és elszállítani.

Helicobacter pylori: ejtsd helikobakter pilori. A gyomorban gyulladást és fekélyeket okozó baktérium.

Helyi (lokális) terápia: a daganat sejtjeire és közvetlen környezetére irányuló kezelés.

Helyi érzéstelenítők: lokális anesztetikumok. Olyan gyógyszerek, amelyek a test egy bizonyos részét érzéstelenítik. A beteg éber állapotban marad, de a helyileg érzéstelenített testrészét nem érzékeli.

Helyileg ható szteroidok: az orrba vagy a tüdőbe juttatott gyógyszerek, a krónikus allergiás gyulladás leghatékonyabb szerei. Nincsenek hormon mellékhatásaik!

Hematogén: vérből eredő, a keringésben a véráramon keresztül áradó.

Hemoglobin (rövidítés Hb): a vörösvérsejtekben található vastartalmú fehérje, a szervezet oxigénszállító vegyülete.

Hemoglobin A1c (HbA1c): a cukoranyagcsere minőségére utaló labortóriumi érték, mely a vérvételt megelőző 6-8 hét állapotát tükrözi.

Her-2/neu: daganatgén, mell- és petefészekrákos betegekben észlelhető, jelenléte a kiújulás kifejezett veszélyével jár.

Hernia diszci (hernia disci): porckorongsérv.

Hidrokefalusz: "vízfej", az agyvíz megoszlásának zavara az agykamrák kitágulásával.

Hiperabdukciós szindróma (hyperabductios syndroma): ha arra hajlamos emberek a karjukat tartósan oldalra emelve tartják, pl. a karjukat a fejük alá téve alszanak, a karra kifutó ereket és idegeket megfeszíthetik, ami átmeneti ér-idegleszorítást, mellkaskimeneti szindrómát okozhat (lásd ott).

Hiperfrakcionált besugárzás: naponta többszöri vagy napi kis dózisú besugárzás.

Hiperglikémia: normálisnál magasabb vércukorszint.

Hiperlipidémia: a vér zsírtartalmának nagymértékű emelkedése.

Hiperosztózis (hyperostosis): a csontszövet túltengése, a szalagok, íntapadási helyek elcsontosodása.

Hiperosztózis vertebrárum: (hyperostosis vertebrarum, vagy diffúz idiopátiás szkeletális hiperosztózis, DISH, Forestier-féle betegség). A gerinc elülső szalagja elcsontosodik, és ez a gerinc általában fájdalmatlan merevségét hozza létre. Nemritkán a koponya, a medence és a végtagok csontjain is vannak röntgenfelvétellel kimutatható - panaszokat nem okozó - szalagcsontosodások. Az elváltozás gyakran idősebb, elhízott férfiakon jelentkezik, gyakorisága az életkorral emelkedik. Gyakran csatlakozik cukorbetegséghez.

Hiperreaktivitás: ingerelhetőség, fokozott válaszkészség.

Hiperszenzitivitás: túlérzékenység. A környezet olyan tényezői okoznak kóros folyamatot, amelyekre a legtöbb ember nem reagál. A hiperszenzitivitás lehet allergiás és nem allergiás eredetű.

Hipertireózis (hyperthyreosis): lásd pajzsmirigy.

Hipertónia: magas vérnyomás (hypertonia). 140/90 Hgmm érték felett magas vérnyomásról beszélünk, amely az érelmeszesedés egyik legfontosabb kockázati tényezője.

Hiperurikémia (hyperurikaemia): a húgysav megszaporodása a vérben.

Hiperventilláció: fokozott légzés, szaporább és nagyobb légvételekkel.

Hipoallergén: az allergénkeltő képesség olyannyira csökkentett, hogy a termék allergiás reakciót vagy szenzitizációt nem vált ki.

Hipoglikémia: normálisnál alacsonyabb vércukorszint, jellegzetes tünetekkel járó, súlyos esetben életveszélyes állapot.

Hipotireózis (hypothyreosis): a pajzsmirigy csökkent működése, lásd pajzsmirigy.

His-Purkinje rostok: ejtsd hisz-purkinje. A szív ingerületvezető rendszerének része. Döntően az elektromos ingerületnek a kamrák izomzatához juttatásáért felelős.

Hisztamin: az allergiás folyamatban és a tünetek kialakulásában fontos szerepet játszó anyag.

HIV (humán immundeficientia vírus): lásd AIDS.

HLA: a szervezet fő antigénrendszere (histocompatibility locus antigen).

HLA-komplexek: a szervátültetésben az idegen szerv kilökődéséért felelős, és az immunreakciók szabályozásában is fontos szerepet játszó sejtfelszíni antigéneket (lásd ott) kódoló gének (lásd ott). Bizonyos betegségek egyes HLA típusokban gyakrabban fordulnak elő, így a Bechterew-kór, és a többi szeronegatív spondilartritisz a HLA-B27 génnel rendelkezőkön 90-szer gyakoribb, mint a HLA-B27 génnel nem rendelkező embereken.

Holter-vizsgálat: 24 órás EKG-vizsgálat. A betegre hordozható EKG-készüléket helyeznek, amely 24 órán keresztül rögzíti az EKG-jelekkel (többek között az esetleges szívritmuszavarokat). Az eredmény elemzésével sokkal pontosabb adatokhoz lehet jutni, mint az egyszeri EKG-vizsgálattal.

Homeopátia: a természetgyógyászat egy ága, amely a "hasonlót a hasonlóval" elvre épül. A homeopata olyan anyagok erősen hígított oldatát fogja felírni, amelyek nagy mennyiségben a kezelt betegség tüneteit okoznák. Alzheimer-kórban eddig nem bizonyult hatásosnak.

Homloklebeny: az agykéreg homlok mögötti területe. Az agynak ez a része felelős a mozgások irányításáért. A "magasabb funkciókban", pl. az előre tervezésben, a problémamegoldásban és a kezdeményezőkészségben is szerepet játszik.

Homloklebenyi demencia: a demencia egyik fajtája, amelyben a betegség főleg a homloklebenyt érinti. A memória kevésbé romlik, mint más demencia-fajták esetében, de a motiváció elvesztése és a diszinhibíció komoly problémákat okozhat.

Homloküreg: az orr egyik mellékürege, amely a homlokcsontban található.

Hormonkezelés: a daganat kezelése a hormontermelődés megszüntetésével, gátlásával vagy hormonok adásával. Endokrin kezelésnek is nevezik.

Hormonok: olyan kémiai anyagok, amelyek a szervezet különböző mirigyeiben termelődnek, és a véráramban keringenek. Bizonyos sejtek vagy szervek működését befolyásolják.

Hormonpótló kezelés (HRT): a menopauza után a nőknek hormonokat (ösztrogént és/vagy progeszteront) adnak. Ilyen kezelést kaphatnak azok is, akik petefészkeit sebészileg eltávolították, hogy pótolják az ösztrogént, ami már nem termelődik a petefészkekben.

Hormonreceptor-vizsgálat: olyan vizsgálat, amely bizonyos fehérjék, úgynevezett hormonreceptorok mennyiségét méri a rákos szövetekben. A hormonok ezekhez a fehérjékhez kötődhetnek. A hormonreceptorok nagy mennyisége azt jelentheti, hogy a daganat hormonfüggő, a hormonok elősegítik a daganat növekedését.

Hozzátartozói (önsegítő) csoport: az Alzheimer-betegek hozzátartozóiból alakult csoport, akik rendszeresen találkoznak és tapasztalataik kicserélésével támogatják egymást.

Húgycső (uretra): az a cső, amelyen át a vizelet a húgyhólyagból a külvilágba jut.

Húgyhólyag: a vizelet tárolásáért felelős szerv.

Húgysav (acidum uricum): a szervezetben képződő anyag, bomlástermék, a vese távolítja el.

Húgyvezeték: az a vezeték, ami a vesékből a húgyhólyagba vezeti a vizeletet.

Humán papillomavírus (HPV): kóros szöveti növekedést (szemölcsöket) előidéző vírus, mely gyakran összefügg bizonyos típusú daganatok kifejlődésével.

Humerusz (humerus): felkarcsont.

Huntington-kór (más néven Huntington-chorea): ejtsd hantington korea. Olyan betegség, amelyben a szellemi leépülést akarattól független izomrángások és -görcsök kísérik.

Hüvely: a méhet a külvilággal összekötő izmos falú járat.

Hüvelyi (transvaginalis) ultrahangos vizsgálat: az eljárás során a hüvelyt, a méhet, a petevezetékeket és a hólyagot vizsgálják. Az eszközt bevezetik a hüvelybe, a hanghullámok pedig visszaverődnek a medencei szervekről. Ezek a hanghullámok visszhangot hoznak létre, amelyet egy számítógép segítségével képpé alakítanak, ezt nevezik szonogramnak.

Hypertensiv nephropathia: ejtsd hipertenzív nefropátia. Magas vérnyomás okozta vesekárosodás.

Hypertenzív dementia: ejtsd hipertenzív demencia. Magas vérnyomás okozta elbutulás.

Hypertenzív encephalopathia: ejtsd hipertenzív encefalopátia. Magas vérnyomás okozta agyi károsodás.

Hypertenzív microangiopathia: ejtsd hipertenzív mikroangiopátia. Magas vérnyomás okozta károsodás a kis erekben.

Hyperthermia: ejtsd hipertermia. Hőterápia. Egyfajta daganatkezelési módszer. A test egészének vagy különböző testtájak hőmérsékletének emelése (külső hőforrás segítségével), aminek során a daganatos sejtek károsodnak, elpusztulnak vagy fokozottan érzékennyé válhatnak a kemoterápia és/vagy sugárterápia iránt.

Hypotireosis: ejtsd hipotireózis. A pajzsmirigy alulműködésével járó megbetegedés.

Hysterectomia: ejtsd hiszterektómia. A méh műtéti eltávolítása.

Idegblokád: a fájdalomcsillapító gyógyszer befecskendezése az adott ideg környékére vagy a gerincbe.

Idegsebész: az agyat, a gerincvelőt és az idegrendszer más részeit érintő műtétekre szakosodott sebész.

Idiopátiás (idiopathias): ismeretlen eredetű.

IFG (impaired fasting glycemia): ejtsd imperd fászting glikémia. Angol kifejezés: szénhidrátanyagcsere-zavar, melyre jellemző, hogy az éhgyomri vércukorszint plazmából vett vérből emelkedett szintet mutat (6,1-6,9 mmol/l).

IgE: immunglobulin E. Az allergiásokban kimutatható ellenanyag, mely mindig egy adott allergénnel, idegen anyaggal szemben termelődik. Az allergén és az ellene termelt IgE úgy illik egymásba, mint a kulcs a zárba. Az össz-IgE valamennyi allergénnel szemben termelt IgE ellenanyagok teljes mennyisége (például a kutyaszőrrel, macskaszőrrel, virágporokkal szembeni összes IgE együtt).

Igényfelmérés: azon eljárás, amely során az önkormányzat szociális és egészségügyi szakemberei megállapítják azon szolgáltatásokat, amelyekre a beteg a helyi közösségi gondozásban jogosult.

IGT (impaired glucose tolerance): ejtsd imperd glukóz toleransz. Angol kifejezés: csökkent cukortűrő képesség, a szénhidrátanyagcsere zavara, melyre jellemző, hogy az éhgyomri vércukormérés normális eredményt mutat, de a cukorterheléses vizsgálat 120. percében mért vércukorérték 7,8–11,1 mmol/l közötti.

Iköböl: az orr egyik mellékürege.

Ilium: csípő.

im. (intramuszkuláris): a gyógyszer bejuttatása a szervezetbe az izomba adott injekcióval.

Imaginációs technika: olyan módszer, amelynek során a páciens pozitív gondolatokra és képekre koncentrál.

Immunglobulin: a szervezet termelte ellenanyagok gyűjtőneve.

Immunitás: veleszületett, vagy később kialakult védettség idegen fehérjékkel, kórokozókkal, fertőző betegségekkel szemben.

Immunizálás: lásd immunmoduláció.

Immunmoduláció: az immunreakciók befolyásolása: immunhiányos állapotokban: az immunrendszer serkentése (immunstimuláció), szervátültetésben a beültetett szerv kilökődéséért felelős immunválasz visszaszorítása és autoimmun kórképekben a kóros immunválasz visszaszorítása (immunszuppresszió), fertőző betegségek megelőzésénél a kórokozók elleni védettség előidézése (immunizálás) a cél.

Immunológia: a szervezet védekező mechanizmusaival foglalkozó tudomány.

Immunrendszer: a szervezet védekezőrendszere. Feladata, hogy a szervezet saját anyagait az idegen fehérjéktől elkülönítse, és ezzel a szervezet épségét védje. Az idegen anyagokat, az ún. antigéneket, pl. baktériumokat, vírusokat felismeri, és azokat ártalmatlanná teszi. Az antigének ellen a szervezet ellenanyagot termel, ez az ún. antitest.

Immunstimuláció: lásd immunmoduláció.

Immunszuppresszió: lásd immunmoduláció.

Immunszuppresszív hatású gyógyszerek: az immunrendszer tartós gátlását előidéző gyógyszerek.

Immunterápia: olyan kezelés, mely a szervezet természetes védekezőképességét alkalmazza a rákkal szemben. Biológiai kezelésnek is hívják.

Immunválasz: a szervezetbe jutó idegen - azaz "nem saját" - anyagok felismerését és kiküszöbölését eredményező folyamat. Az idegen anyag rendszerint az életet fenyegető fertőző mikroorganizmus, de lehet virágporszem, háziporatka, vagy életmentő átültetett vese is.

Implantációs sugárterápia: lásd belső sugárkezelés.

Implantátum: lásd beültetett sugárforrás.

Impotencia: a férfi szexuális közösüléséhez szükséges merevedésre való képtelensége.

Ín (tendo): az izom erős kötőszövetből álló vége, amely az izmot a csonthoz horgonyozza.

In situ carcinoma: ejtsd in szitu karcinóma. Rákfajta, amely csak azokat a sejteket érinti, ahonnan kiindul, és nem terjed rá a környező szövetekre.

In situ ductalis carcinoma (DCIS): a kóros sejtek csak az emlő ductusainak belső hámját érintik. A sejtek nem terjednek túl a ductuson, nem terjednek rá az emlő egyéb szöveteire. Más néven intraductalis carcinomának is nevezik.

In situ lobularis carcinoma (LCIS): kóros sejtek találhatók az emlő lobusaiban. Ez az állapot ritkán alakul invazív rákká, ugyanakkor növeli az emlőrák kialakulásának kockázatát, akár a másik emlőben is.

Incízió: a műtét során a testen végzett vágás.

Infarctus: lásd infarktus.

Infarktus (infarktus, nekrózis): szövetelhalás pl. az agyban vagy a szívizomban, ischaemia következtében (ischaemia csökkent vagy hiányzó keringés pl. az agynál (agyi infarktus) vagy a szívnél (szívinfarktus).

Infekció (infectio): fertőzés, élő kórokozó által létrehozott betegség.

Infertilitás: terméketlenség, meddőség.

Inflammáció: lásd még gyulladás. Az asztmában azt a gyulladásos folyamatot jelenti, ami túlérzékennyé teszi a hörgőrendszert a külső behatásokkal szemben.

Infravörös-kezelés (solluxlámpa): a test által elnyelt infravörös sugárzás hővé alakul át kb. 1-2 cm mélységben. A keringést, a szövetek anyagcseréjét fokozza, fájdalomcsillapító hatású. Torna előtt a merev ízületek kimozgatásának megkönnyítésére hatásos módszer.

Inhalatív: belégzés útján, a légutakon keresztül a szervezetbe jutó.

Ínhüvely (vagina tendinis): a nagy súrlódásnak kitett helyeken az ín egy cső alakú hüvelyben fut, mely az ín könnyű elcsúszását biztosítja.

Inkontinencia: a húgyhólyagból való vizeletkiáramlás szabályozására (vizelési inkontinencia) vagy a széklet eltávozásának a befolyásolására (székletinkontinencia) való képtelenség.

Inoperábilis daganat: olyan daganat, amelyet sebészileg nem lehet eltávolítani mérete vagy elhelyezkedése miatt.

Intelligencia: szellemi adottság, szellemi frissesség.

Intenzív konvencionális inzulinkezelés (ICT): napi három vagy több inzulininjekció adását jelentő kezelési rendszer, amelynek lényegi eleme a vércukorszint naponta többszöri ellenőrzése és az inzulinadagok ennek figyelembevételével történő, előre tervezett módosítása a közel normoglikémia megvalósítása érdekében.

Interferenciaáram-kezelés: két középfrekvenciájú áram kereszteződése útján ún. interferenciák, lebegések jönnek létre. A mélyebb szövetrészekben is fájdalomcsillapító, keringést, anyagcserét fokozó hatású. Az újabb készülékek lehetőséget adnak arra, hogy az elektromos kezelést ritmusos, pulzálószívó masszázs szimultán alkalmazásával kössék össze, ami a helyi keringést nagymértékben javítja.

Interferon: biológiai választ módosító készítmény (olyan anyag, amely befolyásolja a szervezet betegségekre és fertőzésekre adott természetes válaszait). Az interferonok befolyásolják a rákos sejtek osztódását, és lelassítják a daganatok növekedését. Többféle interferon létezik, az alfa-, a béta- és a gamma-interferon. Ezek az anyagok a szervezetben is termelődnek. Előállítják laboratóriumokban is a rákok és más betegségek kezelésére.

Interleukin-2 (IL-2): a szervezet biológiai válaszreakcióját módosító anyag. Serkenti a test védőrendszerét a fertőzések és más betegségek ellen, főleg az immunrendszer azon sejtjeit, amelyek a betegségek elleni küzdelem fontos résztvevői szervezetünkben. A testünk is termel IL-2-t, de az aldesleukin nevű IL-2 laboratóriumban is előállítható a daganatos vagy más betegségek kezelése céljából.

Intersticiális besugárzás: a sugárforrás (implantátum) közvetlen behelyezése a rákos szövetbe, például fej-nyaki vagy emlőrák esetében.

Intracavitalis (ejtsd intrakavitális) besugárzás: a sugárforrás (implantátum) behelyezése egy testüregbe, pl. a méhüregbe, légcsőbe, nyelőcsőbe vagy a hüvelybe.

Intraepithelialis: valamely szervet borító vagy bélelő sejtrétegen belüli.

Intraoperatív sugárkezelés (rövidítése IORT): a sugárkezelés műtét közben alkalmazott, közvetlenül a daganatra irányuló formája.

Intraperitoneális irradiáció: intraperitoneális radioterápia. A kezelés során a radioaktív folyadékot egy vékony csövön keresztül közvetlenül a hasüregbe juttatják.

Intraperitoneális kemoterápia: a kemoterápia egy fajtája, amelynek során a rákellenes gyógyszert egy vékony csövön keresztül, közvetlenül a hasüregbe juttatják. Lásd még kemoterápia.

Intrathecalis: ejtsd intratekális. Az agyat és a gerincvelőt borító finom szövetrétegek közötti, folyadékkal telt térre utaló kifejezés. Az intrathecalis térbe gyógyszert lehet juttatni, vagy onnan vizsgálati folyadékmintát lehet eltávolítani.

Intravénás: injekció, amelyet vénába adnak. Rövidítése iv.

Intravénás kemoterápia: kemoterápiás anyag közvetlenül vénába juttatása.

Intravénás pielogram (IVP): a vesékről, húgyvezetékekről és a húgyhólyagról készített röntgenfelvétel-sorozat. A felvételek készítése előtt festéket (kontrasztanyagot) juttatnak az erekbe. A kontrasztanyag feldúsul a vizeletben, majd kirajzolja a veséket, húgyvezetékeket és a húgyhólyagot a röntgenfelvételen.

Intravesicalis: ejtsd intravezikális. A húgyhólyagon belül levő.

Intravesicalis kemoterápia: kemoterápiás anyag közvetlenül húgyhólyagba juttatása.

Invazív rák: a rák a kialakulásának helyén lévő szövetek rétegeiből kilépve ráterjed a környező egészséges szövetekre. Infiltráló ráknak is nevezik.

Inzulin: a hasnyálmirigy belső elválasztású mirigyeiben (az ún. Langerhans-szigetek béta-sejtjeiben) termelődő hormon, amely kulcsszerepet játszik a szénhidrát (cukor) anyagcsere szabályozásában.

Inzulinpumpa: kisméretű, programozható inzulinadagoló készülék, amely egyszerre biztosítja a nyugalmi (= bazális) és az étkezések vércukoremelő hatásának kivédéséhez szükséges többletinzulin-szükségletet, de bármikor módosítható az inzulinadagolás üteme. Az inzulin a készülékhez csatlakoztatott hajlékony, szövetbarát műanyag kanülön keresztül jut be a bőr alatti kötőszövetbe.

Inzulinrezisztencia: az inzulin egy vagy több élettani hatásának csökkenése, mely tartós fennállás esetén a vércukorszint emelkedéséhez vezet.

Iontoforézis (iontophoresis): galvánáram segítségével a bőr mélyebb rétegeibe gyógyszereket visznek be. A galvánáram és a gyógyszer együttesen fejti ki hatását.

Irisz (iris): szivárványhártya, a szemben a pupillát körülvevő gyűrű alakú lemez.

Ischaemia (iszkémia): egy szerv vagy szövet vérellátási zavara.

Ischaemiás agyi infarktus: ejtsd iszkémiás. Vérellátási zavar következtében kialakuló agyszövetelhalás.

Ischaemiás szívbetegség, ISZB: ejtsd iszkémiás. A szív vér-, illetve oxigénhiánya miatt kialakuló betegség, a koszorúér-betegségek összefoglaló neve.

Ischialgia: ejtsd isialgia. Isiászos fájdalom.

Isiádikusz (ischiadicus): ülőcsonthoz tartozó, nervusz isiádikusz (nervus ischiadicus) ülőideg.

Isiász (ischias): ülőidegzsába, az ülőideg betegsége, összenyomatása következtében a deréktájról az alsó végtagba sugárzó fájdalom.

Iszap: iszapfürdő és pakolások készítésére használják. Képlékeny, nagy fajsúlyú, nagy hőtároló-képességű anyag. Nálunk legismertebb a kolopi vasas, kénes és a hajdúszoboszlói rádiumos gyógyiszap. Felmelegítve iszappakolás-terápiára használják.

Ittrium (yttrium): fémes tulajdonságú elem, egyik radioaktív izotópját terápiás célra: szinovectomia végzésére használják (lásd ott).

iv. (intravénás): a gyógyszer bejuttatása a szervezetbe a vénás vérbe történő fecskendezéssel.

Ízfej (caput articulare): domború ízvég.

Izocianát: ciánt tartalmazó kémiai vegyület.

Ízület (articulatio): azok a helyek, ahol a csontok öszekapcsolódnak egymással, és egymáshoz képest elmozdulnak.

Ízületi egér: az ízületi üregben elhelyezkedő szabadtesteket nevezik így. Ízületi fájdalmat, elakadást okozhatnak. Gyógyulás csak a szabadtest eltávolításától várható.

Ízületi hártya (synovium): az ízületet belülről borítja, az ízületi nedvet termeli.

Ízületi nedv (synovia): az ízületben lévő viszkózus folyadék, amely az ízületet megolajozza, és biztosítja a szinte súrlódásmentes mozgást.

Ízületi porc (cartilago articularis): a csontok ízületi végét borítja, rugalmas ütközésüket biztosítja.

Ízületi szalagok (ligamentumok): a tok külső rétegében, vagy attól függetlenül elhelyezkedő kötőszövetből álló kötegek. A nagyobb igénybevételnek kitett helyeken a tok megerősítésére, a túlnyújtás megakadályozására szolgálnak.

Ízületi tok (capsula articularis): a csontvégeket összefogja, az ízületi üreget körülzárja.

Ízvápa (acetabulum): homorú ízvég, melyben az ízfej mozog.

Jóindulatú: lásd benignus.

Jótékony szervezet: minden non-profit alapon működő szervezet. Sok jótékony szervezet munkatársai önkéntes alapon, fizetés nélkül dolgoznak.

Kahexia (latin cachexia): nagyfokú, rendszerint izomsorvadással járó lesoványodás.

Kalapácsujj (digitus malleus): a lábujjak gyakori torzulása, a láb harántboltozatának lesüllyedése következtében megbomlik az egyensúly a lábujj hajlító és feszítő izmai között, aminek következtében az alapperc a lábhát felé, míg a második és harmadik perc a talp felé fordul. Az alap- és középsőperc között kiálló ízületet a cipők gyakran törik, ezért ott bőrkeményedés alakul ki. A bőr kisebesedhet, elgennyedhet és igen fájdalmassá válhat. A kezdeti szakaszban kényelmes cipő és betét a panaszokat általában megszünteti. Súlyosabb esetekben műtét szükséges.

Kalcium (Ca): a szervezetben nagy mennyiségben előforduló elem. Egy felnőtt emberben átlagosan 1,2 kg kalcium található, melynek 99%-a a csontokban van, a csont szilárdságát meghatározó szervetlen állomány lényeges alkotórésze. Felnőttkorban a napi kalciumigény kb. 1 g, a gyerekek kalciumszükséglete ennél jóval magasabb. A terhes ill. szoptató anyának naponta kb. 3 g kalciumra van szüksége. Legfontosabb kalciumforrásunk a tej és a tejtermékek, de kisebb mennyiségben a hús és a zöldségfélék is tartalmaznak kalciumot. A bélből a kalcium felszívódásához és a csontokba való beépüléséhez D-vitamin szükséges (lásd D-vitamin). Kalcium- ill. D-vitamin-hiányában gyerekeken angolkór (lásd angolkór), felnőtteken csontlágyulás (lásd csontlágyulás) alakul ki.

Kamrafibrilláció: a kamrák nagyon gyors, rendszertelen összehúzódásával járó életveszélyes ritmuszavar. Ilyenkor keringésleállás következtében nem ürül ki vér a kamrából. Ha nem történik azonnali újraélesztés, úgynevezett defibrillálás, a beteg rövid időn (pár percen) belül meghal.

Kapilláris (capillaris): hajszálér.

Kapszula (capsula): tok.

Karcinogén: lásd carcinogen.

Karcinóma: lásd carcinoma.

Kardiogén sokk: a szív károsodott működése folytán kialakuló keringés-összeomlás.

Kardiológia: az orvostudománynak a szívbetegségekkel foglakozó ága.

Kardiovaszkuláris: a szívvel és a vérerekkel kapcsolatos. Szív-érrendszeri.

Karpális (carpalis): kéztőcsonthoz tartozó.

Kasztráció: ivartalanítás, az ivarmirigyek működésének megszüntetése. A sebészi kasztráció során műtéti úton eltávolítják a heréket és a mellékheréket. Gyógyszeres (kémiai) kasztráció során LH-RH-agonisták adásával csökkentik a tesztoszteron koncentrációját.

Katéter: olyan rugalmas cső, amelyet arra használnak, hogy folyadékot juttassanak a szervezetbe (testbe), vagy folyadékot bocsássanak le a szervezetből.

Kauterizáció: a szövetek elroncsolása egy forró eszköz, elektromos áram vagy maró anyag segítségével.

Kcal (ejtsd kilokalória): a táplálékok energiatartalmának kifejezésére szolgáló mértékegység. Ennek század része a cal (kalória).

Keloid: kórosan fokozott szövetszaporulat okozta, rendellenesen vastag heg, amely a bőrsérülés vagy sebészi metszés nyomán keletkezik.

Kemény szájpad: a szájüreget felülről lezáró, azt az orrüregtől elválasztó, nyálkahártyával fedett képlet. Hátrafelé a lágy szájpadban folytatódik.

Kemoterápia (chemotherapia): olyan rákellenes gyógyszerek alkalmazása, amelyek elpusztítják a daganatsejteket. Citosztatikus kezelésnek is nevezik. Kemoterápia alkalmazható a műtét után is esetleg a testben maradt ráksejtek elpusztítására, a daganatnövekedés gátlására vagy a betegség tüneteinek enyhítésére. A kemoterápia szisztémás kezelés, ami azt jelenti, hogy a gyógyszerek belépnek a véráramba, és vándorolnak a szervezetben. A legtöbb daganatellenes szert injekció formájában adják közvetlenül a vénába (iv.), vagy kanült (vékony csövet) helyeznek be a nagy vénákba, amelyet addig hagynak ott, ameddig szükséges. Egyes daganatellenes gyógyszereket tablettában (szájon át) adagolnak.

Kemoterápia-mellékhatások: a kemoterápia mind az egészséges, mind a rákos sejtekre hat. A mellékhatások leginkább az adott gyógyszertől és a beadott mennyiségétől függnek. Gyakori mellékhatás a hányinger, a hányás, a hajhullás, a szájszárazság, a hasmenés, a fáradtság és a szájnyálkahártya gyulladása. Ritkábban súlyos mellékhatások is kialakulhatnak, például fertőzés vagy vérzés.

Képalkotó vizsgálatok: olyan vizsgálatok, amelyek során a test valamely belső részéről készítenek képeket.

Keresztreaktivitás: az allergiák társulása, pl. a természetes gumi latexre érzékenyekben tüneteket válthat ki a banán, az avokadó, a kiwi vagy a nyers krumpli elfogyasztása.

Keringési kockázati tényezők: szív-érrendszeri kockázatot jelentő eltérések, pl. magas vérnyomás, vérzsíreltérések, túlsúly/elhízás stb.

Ketoacidózis: ketontestek felszaporodásával járó savi irányú anyagcsere-eltolódás (a vizeletben aceton, acetecetsav mutatható ki).

Ketokonazol: gombafertőzés kezelésére használatos gyógyszer, amelyet a prosztatarák kezelésében is alkalmaznak, mert meggátolja a férfi nemi hormonok termelését.

Kettős kontrasztos báriumos röntgenvizsgálat: számos röntgenfelvételt készítenek a vastagbélről és a végbélről. A báriumtartalmú oldattal végzett beöntés hatására a röntgenképen kirajzolódnak a vastagbél és a végbél körvonalai, felfedezhetők a polipok és más elváltozások.

Kettős vak vizsgálat: a klinikai gyógyszervizsgálatok egy típusa, amelyben a vizsgálatban résztvevő betegek csoportjai új gyógyszert, placebót vagy egy régi gyógyszert kapnak. Sem a vizsgálati alanyok, sem az őket vizsgáló orvosok nem tudják, melyik beteg milyen kezelést kap. Ezzel biztosítják, hogy a beteg állapotának javulását nem csupán a vizsgálatban való részvétel okozza.

Kéz-váll szindróma: a kézen és az azonos oldali vállon kialakuló Sudeck-szindróma, mely a vállízület fájdalmas mozgáskorlátozottságával jár. Lásd Sudeck-szindróma.

Kifoszkoliózis (kyphoscoliosis): a gerinc háti szakaszának előre-hátra irányuló és oldalirányú elgörbülése.

Kifózis (kyphosis): a gerinc háti és keresztcsonti szakaszának hátradomború görbülete. Az egészséges gerinc a nyaki és az ágyéki szakaszon előre- (lordózis), a háti és a keresztcsonti szakaszon hátradomború ívben (kifózis) hajlik meg, és ezzel biztosítja a koponya rugalmas alátámasztását.

Kisagy: az agy hátsó részén, az agytörzs és a gerincvelő, valamint a nagyagy között fekvő agyrészlet, főként a mozgás irányításában van szerepe.

Kisegítő gondozás: olyan intézmény vagy ellátás, amely lehetővé teszi, hogy a gondozók kis időre elszakadhassanak a gondozás napi fáradalmaitól. A kisegítő gondozás történhet egy ápoló-gondozó otthonban, a beteg saját otthonában vagy egy másik családnál.

Kismedence: a hasnak a csípőcsontok által határolt része.

Kissejtes tüdőrák: a tüdőrák egyik fajtája, amelyet a daganatsejt mikroszkópos megjelenése alapján neveznek kissejtesnek. A kissejtes tüdőrák biológiai viselkedése (növekedése, áttétképző hajlama, érzékenysége a sugárkezelésre, kemoterápiára) alapvetően különbözik az összes többi tüdőrákféleségtől.

Kiszáradás (dehidratáció): azon állapot, amelyben a szervezetben elégtelen mennyiségű víz található. Akkor következik be, amikor az egyén folyadékbevitele nem ellensúlyozza az izzadás, hányás és hasmenés általi folyadékvesztést.

Kiújul: ismét megjelenik, recidivál.

Klavikula (clavicula): kulcscsont.

Klinikai (gyógyszer)vizsgálat: egy betegek bevonásával végzett kísérlet, amelynek során meghatározzák, hogy egy új gyógyszer valóban hatásos-e.

Klinikai onkológus: olyan orvos, aki a rákos betegségek diagnosztizálására, a kemoterápiás, hormonterápiás és biológiai kezelésre specializálódott. Gyakran ő az, aki a daganatos betegeket elsősorban ellátja, és kezelésüket kézben tartja, koordinálja a többi szakorvos által adott kezeléseket.

Klinikai tanulmány: kutatási vizsgálat, amelyben betegek vesznek részt. Minden tanulmányt gondosan terveznek, hogy a megelőzés, felismerés, diagnózis vagy rákkezelés legjobb módját találják meg.

Kockázati tényező: rizikótényező, rizikófaktor. Valamilyen szokás, jellemző vonás vagy körülmény, amely megnöveli a betegség kialakulásának esélyét.

Kognitív: értelmi, a felismerést és gondolkodást, illetve egyéb szellemi funkciókat illető.

Kognitív funkciók: a megismerés és a tudás funkcióinak gyűjtőfogalma.

Kognitív terápia: olyan kezelés, amelyben a beteget egy helyzettel vagy problémával kapcsolatos gondolkodásmódja megváltoztatására veszik rá.

Kognitív tesztek: olyan tesztek, amelyekkel az egyén gondolkodását és memóriáját vizsgálják.

Koleszterin: a szervezet számára alapvetően fontos zsírfajta, nagy mennyiségben azonban érelmeszesedést okozhat. A szervezet koleszterintartalma részben a táplálékból, részben a szervezet saját termeléséből származik. Csak állati eredetű táplálék tartalmazza, növényi eredetű nem.

Kolinerg: az acetilkolinnal kapcsolatos. Például a kolinerg neuron olyan idegsejt, ami az acetilkolin nevű vegyületet tartalmazza.

Kolinészteráz-gátlók: az antikolinészteráz gyógyszerek másik neve.

Kolóniastimuláló faktorok (CSF): olyan anyagok, amelyek a vérsejtek termelődését serkentik (a leírások alapján kolóniákban – csoportokban – növekednek). A kolóniastimuláló faktorokkal végzett kezelés a kemoterápiát, illetve a sugárkezelést követően segíthet a vérképző szövetek működésének helyreállításában.

Kolonoszkópia: a kolonoszkópnak nevezett, fényforrással ellátott műszer segítségével az orvos betekint a végbél és a vastagbél teljes szakaszába, továbbá polipokat vagy más szövetet távolíthat el mikroszkópos vizsgálat céljára.

Kolorektális rák: a vastagbelet (colon) és a végbelet (rectum) egyaránt érintő rák.

Kolosztóma: a hasfalon keresztül a vastagbélbe vezető, mesterséges nyílás, ezen keresztül távoznak a testből a salakanyagok. Lásd még sztóma. A vastagbél- és végbélrákműtét esetében a sebész rendszerint – az egészséges vastagbél vagy végbél egy részével és a közeli nyirokcsomókkal együtt – eltávolítja a daganatot. A vastagbél vagy a végbél egészséges részei a legtöbbször újra összeköthetők (a megmaradt bélszakaszok vége újraegyesíthető). Ha a sebész nem tudja az ép részeket összeilleszteni, időszakos vagy állandó kolosztóma szükséges.

Kolposzkópia: a hüvely és a méhnyak vizsgálata egy kolposzkópnak nevezett megvilágított nagyító segítségével.

Kóma: a cukorbetegség súlyos szövődményeként is előforduló, eszméletvesztéssel járó állapot.

Kombinált kemoterápia: több gyógyszer alkalmazása a kemoterápia során.

Kommunikáció: (emberek közötti) megértés, gondolatcsere.

Kompresszió (compressio): nyomás, összenyomás.

Komputertomográfia: komputerrel végzett röntgenvizsgálat, melyben testkeresztmetszetekről részletes képet kapunk. CT-nek is nevezik. A vizsgálatot elsősorban a dagantos betegség stádiumának megállapítására használják.

Kondrokalcinózis (chondrocalcinosis): az ízületi porcban kalcium-pirofoszfát-dihidrát nevű kristályok válnak ki, amelyek részben a porcsejteket károsítják, részben az ízületbe kerülve gyulladást hozhatnak létre. Az alapfolyamat nem befolyásolható. Az ízületi tüneteket gyulladáscsökkentők enyhítik.

Konfúzió: zavartság, térben és időben tájékozatlan viselkedés.

Konizáció: sebészeti beavatkozás, amely során kúp alakú szövetdarabot távolítanak el a méhnyakból és a méhnyak csatornájából. A méhnyak betegségeinek diagnosztizálásra és kezelésére szolgáló eljárás. Kúpbiopsziának is nevezik.

Kontakt dermatitisz: lásd allergiás kontakt dermatitisz.

Kontakt urtikária: viszkető bőrpír, csalángöbcsékkel, mely azonnal megjelenik az adott ételekkel, vegyszerekkel vagy fémekkel való érintkezés után.

Kontrakció (contractio): összehúzódás, összehúzás.

Kontraktilis fehérjék: a szívizom összehúzódásában szerepet játszó fehérjék.

Kontraktúra (contractura): torzulást, az ízület mozgáspályájának beszűkülését okozó zsugorodás, amely a tokot, a környező izmokat, a kötőszövetet, a bőrt érintheti.

Kontrasztanyag: a röntgendiagnosztikában használt anyagok, amelyek sugárelnyelő képessége különbözik a szervezetétől. Testüregeket, ízületeket, a gerincvelő körüli teret tölthetik fel a kontrasztanyaggal, amely a röntgenfelvételen kirajzolja az üreg alakját.

Kontrasztanyagos röntgenvizsgálat: a vizsgálat előtt a beteg báriumoldatot vagy más, a röntgenen árnyékot adó folyadékot iszik, majd röntgen-sorozatfelvétel készül az emésztőrendszer felső szakaszáról, amely a felvételen tisztán kirajzolódik.

Koronáriák (latin coronaria): a szív koszorúerei (a szív saját érellátó része).

Koronariográfia (érfestés, coronariographia, latin): a koszorúerek vizsgálatára szolgáló kontrasztanyagos röntgenvizsgálat.

Kortik(o) (cortic(o): kéreg.

Kortikoszteroid: a mellékvesekéreg által termelt hormon, amit mesterségesen is előállítanak gyógyszerként. Az asztmában ennek egyik komponensét, a glükokortikoidot hasznosítják.

Kortikoszteron (corticosteron): mellékvesekéreg-hormon, lásd mellékvese.

Koszorúér (coronaria, latin, ejtsd koronária): a szív izomzatát oxigénnel és tápanyagokkal ellátó erek.

Koszta (costa): borda.

Kowarschik-galván: végtagi idegfájdalmak, isiász, cervikobrachialgia enyhítésére alkalmazott galvánáram-kezelés.

Köpet: a tüdőből felköhögött váladék.

Köpet citológiai vizsgálatai: a mélyről felköhögött tüdőváladék mikroszkópos vizsgálata, amely során daganatos és egyéb sejteket találhatnak.

Körte típusú elhízás: a zsírfelesleg főleg a csípőn, combokon mutatkozik.

Körzeti pszichiátriai gondozó: az otthon élő betegek pszichiátriai szükségleteiben képzett szakember.

Köszvény (arthritis urica): gyulladásos ízületi betegség. Az ízületekben kicsapódó húgysavkristály okozza.

Közösségi gondozás: a közösségben, általában a saját otthonukban ellátott betegek házhoz jövő szolgáltatásainak összefoglaló neve.

Kriosebészet: a daganat helyi fagyasztása útján történő gyógyítás.

Kromoszómák: mikroszkopikus fonalszerű képződmények, amelyek minden sejtben megtalálhatók. Génekből épülnek fel, amelyek a nemzedékről-nemzedékre öröklődő genetikai információt hordozzák.

Krónikus (chronicus): idült, lassú lefolyású, hosszan tartó.

Krónikus (idült) fájdalom: hosszan tartó fájdalom, amely lehet enyhe, de nagyon súlyos is.

Krurális (cruralis): a lábszárhoz tartozó.

Kubitális (cubitalis): a könyökhöz tartozó.

Külső besugárzás: a szervezeten kívül elhelyezkedő sugárforrás segítségével történő besugárzás. A sugárterápia egyik típusa, amelynek során egy gépből nagy energiájú sugárnyalábokat irányítanak a rákos területre. Külső sugárfejes radioterápiának is nevezik. Lásd még sugárkezelés.

Külső elválasztású mirigyek: olyan mirigyek, amelyek a termelt anyagaikat (pl. a nyálmirigyek a nyálban lévő emésztőenzimeiket) valamely üreges szerv belsejébe juttatják.

Lágy szájpad: a kemény szájpad folytatása a garat felé. Izomból és az azt borító nyálkahártyából áll.

Langerhans-szigetek béta-sejtjei: a hasnyálmirigy inzulinhormont termelő sejtjei.

Laparotómia: sebészi metszés a hasfalon.

Laphámrák (laphámsejtes rák): squamosus sejtes (epidermoid) carcinoma (ejtsd szkvamózus sejtes karcinóma), a laphám sejtjeiből kiinduló rák.

Laphámsejt: lapos sejtek, amelyek mikroszkóp alatt vizsgálva halpikkelyhez hasonlóak. Ezek a sejtek borítják a test külső és belső felszínét.

Laringeális: a gégével kapcsolatos.

Laringektómia: műtéti beavatkozás, amelynek során a gége egy részét (parciális laringektómia) vagy egészét (totális laringektómia) eltávolítják.

Laringektomizált: gégeeltávolításon esett át.

Laringoszkóp: a gége vizsgálatára szolgáló, vékony, fényforrással ellátott cső.

Laringoszkópia: a gége vizsgálata tükör segítségével (közvetett/indirekt laringoszkópia) vagy laringoszkóppal (közvetlen/direkt laringoszkópia).

Larynx: ejtsd larinx. Lásd gége.

Latent autoimmune diabetes in adults (LADA): az 1-es típusú cukorbetegség ritka formája az ún. felnőttkori, lappangva kialakuló autoimmun diabétesz.

Laterális (lateralis): oldalsó.

LDL-koleszterin (low density lipoprotein angol kifejezésből): a koleszterin alacsony sűrűségű összetevője.

LE-sejtek: szisztémás lupus erythematosusban szenvedő betegek vérében található kóros fehérvérsejtek.

Lebenyek: egy viszonylag jól elhatárolható része egy szervnek. Például a tüdő mellhártya-borítású, egymástól jól elváló anatómiai egységei; a jobb tüdő három, a bal két lebenyre oszlik. Az agy pl. homlok-, halánték-, fejtető-, tarkó- és centrális vagy szigetlebenyekből áll. Az Alzheimer-kór különösen a halánték- és fejtető lebenyeket érinti.

Légcső (trachea): a gégéből a tüdőbe vezető porcos falú cső.

Légzésterápia/légzőtorna: a helyes légzéstechnika elsajátításával a légzőizmok erősítésére szolgál.

Légzőrendszer: a légzést szolgáló szervek összessége. Részei az orrüreg a melléküregekkel, a garat, a gége, a légcső, a hörgők, a tüdő.

Leukémia: a vértermelő szövetek rákja.

Leukocita (leucocyta): fehérvérsejt.

Leukocitopénia (leucocytopenia): a fehérvérsejtek számának csökkenése a vérben.

Leukoplákia: daganatmegelőző (precancerosus, ejtsd prekancerózus, premalignus) állapot. Az orca, a nyelv, a szájfenék, a szájpad, az ajkak nyálkahártyáján vagy a fogínyen található, le nem törölhető fehér folt, amelyből rákos daganat alakulhat ki.

Leuprolid: a gonadotropint felszabadító/releasing hormon analógok családjához tartozó gyógyszer. A petefészkek, illetve a herék hormontermelésének gátlására alkalmazzák.

Lewy-testes demencia: ejtsd levi-testes. A demencia egy típusa, amelyben Lewy-testeknek nevezett kóros fehérjeképződmények fordulnak elő az agyban. A Lewy-testes demenciában szenvedőknek általában napról-napra változékonyabbak a szellemi képességeik, mint egyéb demenciafajták esetében. Panaszmentes időszakokkal váltakozik, emellett azonban más panaszok, mint pl. hallucinációk is fellépnek, valamint gyakori összeesés és a neuroleptikumokkal szembeni túlérzékenység is jellemző rá.

Lézer: elektromos rezgéskeltő és erősítő berendezés, amely a nagy energiát egyetlen, szét nem szóródó, vékony fénysugárba összpontosítja. Szövetek roncsolására vagy vágására alkalmazzák a mikrosebészetben, a fotodinámiás terápia és számos diagnosztikus eljárás során. Lásd még fotodinámiás terápia.

Lézerfény: magas rezgésszámú, jól irányítható, erős energiát hordozó (ezért pl. szövetroncsoló hatású) fénysugár.

Lézersugárzás: különleges fényforrással (lézerrel) előállított, pontosan irányítható, erősen fókuszálható fénynyaláb. Nagy energiasűrűség érhető el vele, ezért műtétek végzésekor roncsolásmentes vágásra használható.

Lézerterápia: lézerrel egyes sejtek, sőt a sejtek bizonyos részei szelektíven sugározhatóak be. Kis intenzitású lézersugár a sebgyógyulást serkenti, és a keletkező heg szilárdságát fokozza.

Lézió (laesio): sérülés. Kóros szöveti elváltozást mutató terület.

Ligamentum: szalag, ínszalag.

Limfa (lympha): nyirok.

Limfadenitisz (lymphadenitis): nyirokcsomó-gyulladás.

Limfangitisz (lymphangitis): nyirokérgyulladás.

Lipidek: vérzsírok. Összetevőik összkoleszterin ("rossz" LDL-koleszterin és "jó" HDL-koleszterin) és trigliceridek.

Lipogenezis: zsírképzés.

Lipolízis: zsírbontás.

Lipoprotein: a vérben a zsírokat (koleszterint, triglicerideket) szállító fehérje.

Liquor: ejtsd likvor. Az agyvelőt és a gerincvelőt körülvevő folyadék.

Lobektómia: műtéti beavatkozás a teljes tüdőlebeny eltávolításával.

Lobularis in situ carcinoma: lebenykés, helyben kialakult rák, amelyben kóros sejtek vannak az emlőlebenyben. Ez az állapot nem alakul invazív rákká. Mindemellett azt jelzi, hogy a mellrák kialakulásának nagy a kockázata.

Lobulus: kis lebeny vagy egy lebeny kis része.

Lobus: egy adott szerv egy bizonyos része, úgynevezett lebenye. Lobusok találhatók a májban, tüdőben, emlőben, agyban.

Lokális (localis): helyi, csak egy testrészre vonatkozó.

Lokális injekció: a beteg, fájó testrészbe adott injekció, amely általában érzéstelenítő és/vagy gyulladáscsökkentő anyagokat tartalmaz.

Lóláb (pes equinus): fejlődési rendellenesség, a láb lefelé áll, a sarok nem ér a földre.

Lordózis (lordosis): a gerinc előredomború íve a nyaki és az ágyéki szakaszon. Az ív lelapulása panaszokhoz vezethet (lásd még kifózis).

Lötyögő térd (genu laxum): ép térdízületben a tok és a szalagok megakadályozzák, hogy az ízület oldalirányban, vagy nyújtáskor 180°-on túl elmozduljon. Ha valamilyen sérülés vagy betegség ezeket károsítja, a térd előre-hátra vagy oldalirányba el tud billenni. A járás bizonytalanná válik, a térd könnyen megbicsaklik, megrándul, begyullad. Enyhe esetben térdtok elegendő lehet a térd megtámasztására, súlyosabb esetben műtét szükséges.

Lúdtalp: pes planus.

Lumbágó (lumbago): ágyéki, keresztcsonti fájdalom.

Lumbális (lumbalis): ágyéki, ágyékhoz tartozó.

Lumbálpunkció (lumbalpunctio): gerinccsapolás, amikor diagnosztikus célból agyvizet vesznek a gerinccsatornából.

Lumpectomia: olyan műtét, amely során a daganatot távolítják el és egy keveset a körülötte lévő egészséges szövetekből.

Lupus erythematodes: lásd szisztémás lupusz eritematódesz.

Lupusz (lupus): bőrfarkas (betegség).

Luteinizáló hormont felszabadító szer: olyan gyógyszer, amely a szexuális hormonok termelődését gátolja. Férfiakban a tesztoszteronszint, nőkben az ösztrogének és más nemi hormonok szintjének csökkenését váltja ki.

Luxáció (luxatio): ficam: baleset, vagy fejlődési rendellenesség következtében az ízületi fej elhagyja a vápát.

Lyme artritisz (Borreliózis): fertőző betegség. A kórokozója kullancscsípéssel kerül a szervezetbe. Típusos esetben piros, a széle felé terjedő bőrkiütés alakul ki. Lázzal, fejfájással, ízületi- és izomfájdalommal járhat. Később az előző tünetek eltűnnek, majd ízületi- és ideg-, szív- és agyhártyagyulladás jelenhetnek meg. Hónapokkal, évekkel a fertőződés után sokízületi gyulladás, ideggyulladás és bőrelváltozások képében kialakulhat a betegség ún. krónikus szakasza. A fertőzést követően a betegek vérében a kórokozó ellen termelődött ellenanyag kimutatható. Az időben alkalmazott antibiotikus kezelés a betegséget általában meggyógyítja.

Lympha: ejtsd limfa. Nyirok (a szervezet védekező rendszerébe tartozó anyag). Majdnem színtelen folyadék, amely a nyirokrendszeren keresztül áramlik, és olyan sejteket szállít, amelyek a fertőzések és a betegségek leküzdésében segítenek.

Lymphoedema: ejtsd limfödéma. Az az állapot, amikor a felesleges nyirok a szövetekben tárolódik, és megduzzadásukat okozza. Kialakulhat a karban vagy a lábon azt követően, hogy a hónalji, illetve lágyékhajlati nyirokcsomókat eltávolítják vagy besugarazzák.

Lymphoglandula: ejtsd limfoglandula. nyirokcsomó; a nyirokerek útjába iktatott szűrő hatású szerv. Lásd nyirokcsomó.

Magfolyadék (prosztataváladék): a prosztatából és egyéb nemi mirigyekből származó folyadék, amely segít a spermiumok kijuttatásában a férfi testéből az orgazmus során. A magfolyadék a spermiumok számára energiaforrásként cukrot tartalmaz.

Mágneses rezonancia vizsgálat (MRI): a protonok mágneses rezonanciáját felhasználva, ionizáló sugárzás nélkül készített felvétel különböző szervekről. A képeket számítógép segítségével rekonstruálják. Különböző síkokban generálhatók képek a segítségével. Lágyrészek: idegrendszer, csontvelő, az ízületet alkotó porcok, porckorongok, szalagok elváltozásai pontosan vizsgálhatók a segítségével. A testbe ültetett mágnesezhető fémek esetén a beteget nem lehet minden esetben vizsgálni, ha fémbeültetéssel járó műtéte volt, feltétlenül említse meg a vizsgálatot kezdeményező és végző orvosnak.

Mágneskezelés: elektromos áram hatására a kezelőtekerccsel pulzáló mágneses teret állítanak elő. Fájdalomcsillapító, izomlazító, törések után a csontújdonképződést elősegítő hatása ismert.

Máj: a hasüreg felső részében elhelyezkedő terjedelmes szerv. Részt vesz a szervezet méregtelenítésében, és az epe termelésével az emésztésben játszik szerepet.

Makroalbuminuria: fehérjevizelés, a diabetesz késői, mikroangiopátiás szövődménye, amikor a fehérjevesztés napi mennyisége meghaladja a 300 mg-ot.

Makrofág: a fehérvérsejtek egyik fajtája, mely képes a koleszterint felvéve habos sejtté alakulni, és az érfalba vándorolni.

Makrovaszkuláris: a nagyereket érintő.

Malignus: rosszindulatú; a daganatok egyik csoportja, amelyekre jellemző az állandó sejtszaporodás, a környezetbe terjedés és a távoli áttétképzés.

Malleolusz (malleolus): boka.

Mammográfia: az emlő röntgenvizsgálata.

Mammogram: az emlő röntgenképe.

Mammotóm: a sebészeti biopszia nem invazív változatához használt eszköz. Egy vákuummal kiegészített technikát alkalmaz a mell kóros szövetéből történő mintavételéhez.

Manifeszt (manifest): nyilvánvaló (látható) tünetekkel járó.

Manipuláció (manipulatio): kezelés, eljárás. Ízületi manipuláción azt az eljárást értjük, mikor az arra avatott manuálterápiás szakember, népies nevén csontkovács a helyéről kissé kimozdult, és ebben a helyzetben beakadt, blokkos ízületet, amely az elmozdulás miatt gyakran fájdalmas és nem mozgatható, a helyére visszarakja. A blokk egy kattanással oldódik, és a panaszok sokszor azonnal megszűnnek.

Manuálterápiás kezelés: csontkovács által végzett kezelés.

Manusz (manus): kéz.

Masszázs: a test különféle részeinek kenése és gyúrása gyógyítás céljából.

Mastectomia: ejtsd masztektómia. Az emlő sebészi eltávolítása (vagy a lehető legtöbb emlőszövet eltávolítása).

Medence (pelvis): a has alsó része, amely a medencecsontok között helyezkedik el.

Mediális (medialis): közép felé eső.

Mediasztinoszkópia: a gátorüreg (mellkas) áttekintése olyan eszközzel, amelyik alkalmas mikroszkópos vizsgálatra történő mintavételre; a mediasztinoszkópia célja vagy a daganat természetének tisztázása, vagy annak megállapítása, hogy a daganat beterjedt-e a gátorüregbe, az ott lévő nyirokcsomókba. A vizsgálatra szolgáló eszközt rendszerint a nyakon a szegycsont fölötti metszésből vezetik be.

Mediasztinum: gátor (a gátort elölről a szegycsont, kétoldalról a tüdőket borító mellhártya, hátulról a szív és a nagyerek határolják; tartalma nyirokcsomók, kötőszövet, csecsemőmirigy, ill. annak maradványa).

Mediterrán étrend: 5 pillére: zöldségek, gyümölcsök; halak; gabonakészítmények; olívaolaj; vörösbor.

Meghatalmazott: a demens beteg pénzügyeinek kezelésével megbízott személy, aki akkortól veszi át az ügyek intézését, amikor a demens beteg maga már nem képes rá. Meghatalmazott lehet egy közeli rokon, egy barát, egy hivatali személy vagy egy ügyvéd.

Méh: a női kismedencében található kis méretű, üreges, körte alakú szerv. Terhesség alatt itt fejlődik a magzat.

Méhnyak: lásd cervix uteri.

Melanin: a bőr színét adó anyag (pigment).

Melanocita: a bőr melanint termelő sejttípusa.

Melanoma: bőrdaganat, amely a festékanyag-termelő melanocitákból – általában anyajegyből – indul ki.

Mellékhatások: nem kívánt "pluszhatások", amelyek a gyógyszer kívánt gyógyító hatása mellett jelentkeznek. A legtöbb gyógyszernek vannak mellékhatásai. Ezek egyénenként változnak, és általában eltűnnek, amint a szervezet hozzászokik az adott gyógyszerhez.

Mellékvese (glandula suprarenalis): belsőelválasztású mirigy. A két mellékvese a vesék felső részén helyezkedik el, két részből, kéreg- és velőállományból áll. A velőállomány hormonja a pulzust gyorsítja, a vérnyomást emeli. A kéregállományban termelődnek az úgynevezett kéreghormonok, orvosi néven kortikoszteroidok (corticosteroidok), amelyek a só-víz-háztartást, a cukoranyagcserét szabályozzák, és nemi hormonokat is termelnek. A csoport egyes tagjai hatékony gyulladás-csökkentők, ezeket gyógyszerként is felhasználják.

Mellkas-röntgenvizsgálat: alkalmas a mellkasban elhelyezkedő szervek (tüdő, szív, erek) ábrázolására, az esetleges kóros elváltozások felismerésére.

Mellkaskimeneti szindróma (thoracic outlet szindróma): a felsővégtag erei és idegei a kulcscsont fölött a nyakat mozgató, ún. scalenus izmok között bújnak ki a mellkas felső részén a felsővégtagra. Az ereket és idegeket a nyaki borda, a scalenus izmok görcse, az 1. borda és a kulcscsont közötti rés szűkülete, idősebb korban a vállöv süllyedése, hiperabdukciós szindróma (lásd ott), tüdőcsúcs-betegségek összenyomhatják, amik a gyűrűs és a kisujj zsibbadását, fájdalmát, a tapintásérzés csökkenését, a kéz gyengeségét okozhatják. Speciális, a nyak- és a vállizmokat erősítő torna általában elegendő a panaszok megszüntetésére, műtét csak ritkán szükséges.

Mellrekonstrukció: sebészeti beavatkozás a mell levétele után, az új mell kialakítására.

Memantin: egy anti-demencia gyógyszer generikus neve.

Memória (emlékezet): az információ megőrzése az elmében későbbi felhasználásra.

Meninx: lásd agyhártya.

Meniszkusz (meniscus): félhold alakú ízületi porcogó a térdízületben, az ízvápa mélyítésére szolgál.

Menopauza: az az életszakasz, amikor a nő menstruációja elmarad, legalább egy évre. Változó kornak is nevezik.

Menstruáció: vér és szövetek időszakos kiürülése a méhből. A menopauzáig a menstruáció általában 28 naponként jelentkezik, ha a nő nem terhes.

Menstruációs ciklus: a hormonális változások következtében egy hónapig tartó ciklus, amely az egyik menstruáció kezdetétől a következő kezdetéig tart.

Mentális: szellemi.

Metabolikus szindróma: az elhízás, magas vérnyomás, magas koleszterinszint és emelkedett vércukorérték együttese.

Metasztatizálás: áttétképződés: a daganatból kiszabaduló sejtek a szervezet más részén megtelepedve daganatos elváltozást hoznak létre.

Metasztázis: a metasztatizálás során képződött daganat.

Mi(o) my(o): izom-.

Mialgia (myalgia): izomfájdalom.

Miel(o) (myel(o)): gerincvelőhöz tartozó, gerincvelői.

Mielográfia (myelographia): a gerincvelő kontrasztanyagos röntgenvizsgálata. A gerinccsatornába kontrasztanyagot adnak be, amely az esetleges porckorongsérvet vagy daganatot körülrajzolja. Az utóbbi években a CT és MRI vizsgálatok jórészt kiszorították.

Mikroalbuminuria: laboratóriumi érték alapján mért, a normálisnál nagyobb fokú fehérjevizelés, albuminürítés, a diabétesz késői, mikroangiopátiás szövődménye.

Mikrohullám-kezelés: nagyfrekvenciás elektromos kezelés. A mikrohullám elektromos energiája 2,5-3 cm mélységben elnyelődik, hővé alakul. Felületi folyamatok kezelésére alkalmas. Fájdalomcsillapító, keringésjavító hatású.

Mikrokalcifikáció: kis kalciumrészecskék lerakódása az emlőben, amelyeket nem lehet érezni, azonban a mammográfiás felvételen láthatóvá válnak. Amennyiben csoportosan fordulnak elő ilyen kis kalciumszemcsék, az daganat jelenlétére utalhat.

Mikrotrauma (microtrauma): apró sérülés.

Mikrovaszkuláris: kisereket, kapillárisokat érintő.

Miogelózis (myogelosis): fájdalmas izomcsomók, általában a háton, a lapockák között. Rossz tartás, a hátizmok statikus túlterhelése, fázás, idegesség okozhatják. Lokális injekciók és helyi melegkezelések, pakolások a panaszokat általában megszüntetik.

Miogén (myogen): izom eredetű.

Miokardiális infarktus (myocardialis infarctus, latin): szívizomelhalás, amit a szív adott területén a megszűnő vérellátás (a koszorúér elzáródása) okoz.

Miokarditisz: a szívizom gyulladása.

Miokardium: szívizom.

Mioklónus: izmok vagy izomcsoportok akarattól független rángása lényeges mozgáseffektus nélkül. Alzheimer-kórnál a késői stádiumban figyelhető meg.

Miozitisz (myositis): izomgyulladás.

Mirigy: e szövetek sejtjei olyan anyagokat termelnek, amelyeket nem maguk használnak fel, hanem kiürítenek a körülöttük lévő térbe.

Mitrális (kéthegyű) billentyű: a bal pitvar és a bal kamra között található, két vitorlából álló billentyű, amely a kamrák összehúzódása alatt zárt, azok elernyedésekor pedig kinyílik.

Mitrális inszufficiencia: a bal pitvart és kamrát elválasztó billentyű elégtelen működése. A nem megfelelően záró billentyűn keresztül a vér egy része visszajut a bal kamrából a bal pitvarba.

mmol/l: (ejtsd milimól per liter). Laboratóriumi mértékegység (pl. a vérben mért cukor és egyéb anyagok mérési egysége).

Módosított radikális mastectomia: a műtét során eltávolítják az emlőt, a hónalj alatti nyirokcsomók egy részét, a mellkasi izmok borítását és néha a mellkasfal izmainak egy részét.

Mon(o): egy, egyetlen.

Monartritisz (monarthritis): egyetlen ízület gyulladása.

Monoklonális antitestek: laboratóriumilag előállított anyagok, amelyek képesek arra, hogy a ráksejtekhez kötődjenek, bárhol is vannak ezek a daganatos sejtek a szervezetben. Sok monoklonális antitestet használnak a ráksejtek megtalálására vagy a daganat kezelésére; a monoklonális antitestek mindegyike a ráksejtek felszínén lévő különböző fehérjéket ismeri fel. Önmagukban is használhatók, de bizonyos gyógyszereket, toxinokat vagy radioaktív anyagokat is szállíthatnak, így ezeket közvetlenül a daganatsejtekhez juttatják.

Monoszaharidok: egyszerű cukrok.

Morbusz (morbus): betegség.

Motoros neuropátia: a mozgatóizmokat érintő idegkárosodás, a perifériás neuropátia, vagyis a diabétesz késői idegkárosodásának egyik típusa.

Mozgáskorlátozottság: az ízület mozgástartománya csökken. Leggyakrabban az ízület, vagy az ízület körüli szövetek betegsége okozza.

MRI (angol rövidítés): mágneses rezonanciavizsgálat. Azon képalkotó vizsgálat, amely röntgensugarak helyett erős mágneses mező használatával készít képeket.

Multi: előtag, jelentése: sok, sokszoros, többszörös.

Multi-infarktusos demencia: a vaszkuláris demencia másik elnevezése.

Multicentrikus: több helyen folyó, pl. új gyógyszerek kipróbálása különböző klinikákon, kórházakban.

Multidiszciplináris: egy több szakma képviselőiből összeállított csapatra alkalmazott jelző; a csapat tagjai általában orvosok, ápolók, pszichológusok, szociális munkások és foglalkozásterápiás szakemberek.

Multifaktoriális: több tényező együtthatása következtében kialakuló.

Muszkulusz (musculus): izom.

Műtét: sebészi beavatkozás; célja a daganat eltávolítása.

Mycoplasma pneumoniae: felsőlégúti hurutot, tüdőgyulladást, késői betegségként reaktív artritiszt okozó, cseppfertőzéssel terjedő kórokozó.

Nagyfokban hidrolizált tápszer: a tápszer olyan kisméretű hidrolizált fehérjét tartalmaz, amely nem indít el allergiás reakciót a szenzitizált egyének többségében.

Napfényvédő: a bőrt a nap káros sugaraitól (UV-A és UV-B) megóvó anyag, amelyet a napkrémek, naptejek, napolajok tartalmaznak. Megelőzi a bőr nap okozta korai öregedését és károsodását, ami esetleg bőrdaganat kialakulásához vezetne.

Napközi ellátás: a napközi otthonban napközben nyújtott szolgáltatás. A demens betegeknek nyújtott napközi ellátás része lehet a különböző tevékenységek, például emlékezés-terápia és torna.

Napközi otthon: az egészségügyi hatóságok, az önkormányzat vagy egy jótékony szervezet által üzemeltetett intézmény, amely napközi ellátást nyújt azoknak, akik képtelenek ellátni magukat. Az ellátottak napközben az otthonban tartózkodnak, és estére hazamennek.

Narkotikum: kábító fájdalomcsillapító. Általában az opioid fájdalomcsillapítókra (opiátokra) alkalmazott gyűjtőfogalom.

Nefrológus: a vese betegségeivel foglalkozó belgyógyász szakorvos.

Nefron: a vese vizeletkiválasztást végző elemi egysége.

Nefropátia: vesekárosodás, a diabétesz késői, kis-ér elváltozások okozta szövődménye.

Négyrekeszes-galván: a beteg négy végtagját négy langyos vízzel teli kádba helyezi, melyekbe egy-egy elektróda lóg. A négy végtag egyidejű elektromos kezelésére használják.

Nekrózis (necrosis): elhalás: sejt, szövet vagy szerv elhalása az élő szervezetben. Combfejelhalás (necrosis capitis femoris): a combfejben érelzáródás következtében elhalás jön létre. Pontos oka nem ismert, cukorbetegség, zsíranyagcserezavar, túlzott alkoholfogyasztás szerepet játszik kialakulásában. A betegség kezdetben csak terhelésre jelentkező fájdalommal jár, később a fájdalom állandósul, a térdbe, combba is kisugárzik. A terhelés hatására az elpusztult csont beroppanhat, ami korai, súlyos artrózishoz vezethet. Korai, nem előrehaladott esetben van remény a combfej megmentésére műtét, ritkábban fél év tehermentesítés segítségével. Ha a csípő beroppant, deformált, protézisműtét végezhető.

Nem allergiás hiperszenzitivitás: nem immunológiai folyamat okozta nemkívánatos testi reakció. Sokféle kórkép tartozik ide: pl. az aszpirin iránti túlérzékenység, laktóz-intolerancia (a tejcukorbontó enzim, a laktáz hiánya).

Nem kissejtes tüdőrák: minden olyan tüdőrákfajta összefoglaló neve, amelynek sejtjei különböznek a kissejtes tüdőrákétól (pl. laphámrák, mirigyrák). Mindezek biológiai viselkedése (sejtosztódás, áttétképzés, érzékenység a kemo- és sugárterápiára) hasonló, de a kissejtes tüdőrákétól különböző.

Nem opioid: nem az opiátok körébe tartozó fájdalomcsillapító gyógyszer, többek között ilyen az acetaminophen és a nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek, például az aszpirin és az ibuprofen.

Nem specifikus panaszok: nem csak egyetlen betegségre jellemző panaszok, például a magas vérnyomás esetében említett fejfájás számos egyéb betegség tünete is lehet.

Nemszteroid gyulladáscsökkentő: mellékvesekéreg-hormont nem tartalmazó gyulladáscsökkentő gyógyszerek.

Neoadjuváns kezelés: az elsődleges kezelést megelőzően adott kezelés. A neoadjuváns kezelés lehet kemoterápia, sugárkezelés vagy hormonkezelés.

Nervusz (nervus): ideg.

Neuralgia: idegfájdalom.

Neuritisz (neuritis): ideggyulladás.

Neuro: szóösszetételek előtagjaként a vele összetett fogalomnak az idegrendszerrel való kapcsolatát jelöli. Idegrendszert érintő.

Neurogén (neurogen): idegi eredetű.

Neurogén artropátia (neurogen arthropathia): főleg az alsóvégtagokon, a lábon, a bokán jelentkezik. Az idegek károsodása következtében a szövetek táplálkozása romlik, ráadásul az érzéskiesés következtében gyakran érik észrevétlenül sérülések az érintett testrészt. Ezek együttesen a csontok felszívódásához, az ízületek súlyos torzulásához, nehezen gyógyuló, elfertőződésre hajlamos talpi fekélyek kialakulásához vezetnek. Súlyos, elhanyagolt cukorbetegséghez, alkoholizmushoz csatlakozhat. Sokkal ritkább a vérbaj késői stádiumában: a tabes dorsalisban és syringomyeliában (a gerincvelő körülírt pusztulásával járó betegség) kialakuló nagy destrukcióval és enyhe fájdalommal járó ízületi károsodás.

Neurohormonális aktivitás: az idegi és a hormonális szabályozás együttese.

Neuroleptikus gyógyszerek (neuroleptikumok): az antipszichotikus gyógyszerek másik elnevezése.

Neurológia: az idegrendszer organikus/szervi megbetegedéseinek tudománya.

Neurológus: idegorvos. Olyan orvos, aki az idegrendszer betegségeinek diagnosztizálására, kezelésére és gyógyítására szakosodott.

Neuron: idegsejt. Az idegszövetet felépítő egység.

Neuropátia (neuropathia): idegbántalom, neuropátia diabetika (neuropathia diabetica) cukorbetegséghez társuló idegbántalom. Többféle formája van. Típusos a lábak és a kezek érzészavara a zokninak és a kesztyűnek megfelelő elhelyezkedésben. Ülőidegzsábát (isiászt), a combideg, és az arcideg gyulladását is okozhatja.

Neurotranszmitterek: azon vegyületek, amelyek segítségével az idegsejtek kommunikálnak egymással. Az egymás melletti idegsejtek általában ugyanazt a neurotranszmittert használják. Ilyen vegyület például az acetilkolin, a szerotonin és a dopamin.

Nódusz (nodus): csomó.

Nőgyógyász: a női nemi szervek betegségeinek kezelésére specializálódott orvos.

Nőgyógyász-onkológus: a női nemi szervek daganatainak kezelésére szakosodott orvos.

Noradrenalin és adrenalin: a szimpatikus idegrendszer aktivitásának hatását közvetítő, vérnyomásemelkedést, szívműködésgyorsulást, szívizom-átépülést, sejtelhalást okozó anyagok.

Normális nyomású hidrokefalusz: "vízfejűség" a koponyaűri nyomásfokozódás jelei nélkül.

Normoglikémia: az egészséges ember vércukorszintjét jelző kifejezés.

Normotónia: normális vérnyomás.

Nyaki borda (costa cervicalis): az utolsó nyaki csigolyához egy számfeletti bordapár csatlakozik. Mellkaskimeneti szindrómát okozhat.

Nyálmirigy: a fej-nyak régióban és a szájüregben több helyen megtalálható, nyáltermelésért felelős mirigy.

Nycturia: ejtsd niktúria. Éjszakai többszöri vizelés.

Nyelőcső (oesophagus): ejtsd özofágusz. Izmos falú cső, amelyen keresztül a táplálék a garatból a gyomorba jut.

Nyelőcsőbeszéd: a gégeeltávolításon átesetteknél a szociális szempontból kielégítő beszédet pótolja. Működése: az üres nyeléssel a levegő a nyelőcsőbe préselődik, majd onnan visszaáramlik, s közben a nyelőcső redőihez súrlódva hangot kelt, amelyet a beteg a szokásos artikulációval beszéddé formál.

Nyirokcsomó: számos kis, bab alakú szerv, amelyek a nyirokrendszer csatornái mentén helyezkednek el. A nyirokcsomók speciális sejteket tartalmaznak, amelyek a nyirokban csapdába ejtik a testben haladó baktériumokat és daganatsejteket, így a test immunrendszerének részét képezik. A nyirokcsomók csoportokban találhatók a hónaljban, a lágyékhajlatban, a nyakon, a mellkasban és a hasban.

Nyiroködéma: a szövetben felszaporodó folyadék, amely duzzanat formájában nyilvánul meg. Kialakulhat a karon vagy a lábon, miután a hónalji vagy az ágyéki nyirokcsomókat és nyirokereket eltávolították.

Nyirokrendszer: a szervezet védekező rendszerének egyik fontos része. Olyan szövetek és szervek alkotják, amelyek a fehérvérsejteket termelik, tárolják és szállítják. A fehérvérsejtek segítenek a fertőzések és más betegségek leküzdésében. A nyirokrendszerhez tartozik a csontvelő, a lép, a csecsemőmirigy, a nyirokcsomók és azoknak a vékony csatornáknak a hálózata, amelyek a nyiroknedvet és a fehérvérsejteket szállítják. Ezek a csövecskék, a vérerekhez hasonlóan, a szervezet valamennyi szövetét behálózzák.

Nyugalmi energiaszükséglet: lásd alapanyagcsere.

Nyugtatók: a szorongást enyhítő gyógyszerek. Előfordulhat, hogy fokozzák a demens beteg zavartságát.

Obezitás (obesitas): elhízás. 25-30 közötti testtömegindex esetén túlsúlyról, 30 feletti testtömegindex esetén pedig már elhízásról beszélünk.

Obstrukció: elzáródás.

OGTT (oral glucose tolerance test): ejtsd orál glukóz toleransz teszt. Angol kifejezés. Terheléses cukorvizsgálatot, vagy vércukorterhelést jelenti.

Okcipitális (occipitalis): nyakszirthez tartozó.

Okkult vér vizsgálata: a székletben található rejtett (nyomokban található) vér kimutatására szolgál. Jelentősége abban áll, hogy a rák vagy a polip olykor vérzik, a teszt pedig kis mennyiségű vérzés kimutatására is alkalmas.

Olekránon (olecranon): könyökcsúcs.

Oltás: vakcina. Olyan anyag vagy anyagcsoport, amely a szervezet immunrendszerét a daganat vagy a különféle kórokozók (vírusok, baktériumok) elleni védekező reakcióra készteti. A vakcina segítheti a szervezetet a daganatos sejtek vagy kórokozók felismerésében és elpusztításában.

Om(o): váll-.

Omartritisz (omarthritis): a vállízület gyulladása.

Ondó: az a folyadék, amely orgazmus alatt távozik a hímvesszőn (péniszen) keresztül. Az ondót a heréből származó spermiumok, valamint a prosztatából és az egyéb nemi mirigyekből származó folyadék alkotja.

Ondóhólyag: férfiakban közvetlenül a húgyhólyag alatt, ahhoz lazán rögzített, lapos, tömlőszerű, tág járatokból álló páros mirigy.

Onkogén: a sejtnek az a része, amely normálisan a sejtek növekedését irányítja. Segítheti vagy szabad utat adhat azonban a ráksejtek korlátlan növekedésének, ha rákkeltő anyagok károsították (megváltoztatták), vagy szerzett, örökletes defektus esetén.

Onkológus: onkológiai (azaz a daganatok kórismézésével, gyógyításával kapcsolatos) ismeretekkel, tapasztalattal rendelkező szakorvos. Néhány onkológus bizonyos típusú tevékenységre specializálódik, például a sugárterápiás onkológus a daganatok sugárkezelésére szakosodott.

Onkológus belgyógyász: olyan orvos, aki a rákos betegségek diagnosztizálására és kemoterápiás, hormonterápiás és biológiai kezelésére specializálódott. Gyakran ő az, aki a daganatos betegeket elsősorban ellátja, és kezelésüket kézben tartja, koordinálja a többi szakorvos által adott kezeléseket.

Onkoradiológus: a daganatok sugárterápiájára szakosodott orvos.

Oophorectomia: ejtsd ooforektómia. Egyik vagy mindkét petefészek sebészi eltávolítása.

Opioid: kábító fájdalomcsillapító. A legerősebb fájdalomcsillapítók gyűjtőneve. Kizárólag vényre kaphatók. A gyenge opioidok az enyhe-közepes fájdalom csillapítására szolgálnak, az erős opioidokat a súlyos fájdalom enyhítésére használják.

Orális antidiabetikumok: a diabétesz mellitusz kezelésére alkalmas tabletták.

Orchidectomia: mindkét here műtéti eltávolítása.

Orientáltság: a hely, az idő, a szituáció és a saját személyre vonatkozó adatok helyes felismerésére való képesség.

Orrkagylók: az orrüreg oldalsó faláról kagylóhéjszerűen beemelkedő képletek, a felső, a középső és az alsó orrkagyló az orrjáratokat zárja közre.

Orrsövény: az orrüreget középen kettéválasztó, részben csontos, részben porcos sövény.

Őrszemnyirokcsomó-biopszia (sentinel nyirokcsomó-biopszia): orvosi beavatkozás, amelynek során festékanyagot vagy radioaktív anyagot fecskendeznek a daganat környékére, amely azután az ún. őrszemnyirokcsomókba jut. Az őrszemnyirokcsomó a nyirokrendszernek az a nyirokcsomója, amelyet az elsődlegesen kialakult daganatból a kóros sejtek először elérnek. A sebész ezt (ezeket) a nyirokcsomó(ka)t a festékanyag segítségével megtalálja, és eltávolítja. Ezután a nyirokcsomót mikroszkópos vizsgálattal a patológus megvizsgálja, kóros sejtek után kutatva.

Osszeusz (osseus): csontos.

Osszifikáció (ossificatio): csontosodás, csontképződés.

Osz (os): csont.

Oszcillométer (oscillometer): végtagkeringés vizsgálatára szolgáló eszköz, amely az érben a vérátáramlás által kiváltott térfogatváltozást jelzi.

Oszte(o) (oste(o))-: csont-.

Oszteokondritisz disszekánsz (osteochondritis dissecans): a térd, csípő-, váll-, ritkán bokaízületben a porc egy darabkája elhal, leválik, és az ízületben szabadon mozog, ami fájdalmat, esetleg ízületi zárat hoz létre. A betegség kialakulásában hajlam, kisebb-nagyobb sérülések és a helyi keringés zavara is szerepet játszhat. Hónapokig tartó gipszrögzítés mellett a leválóban lévő porcdarab visszaforradhat. Sokan már friss esetben is műtétet végeznek.

Oszteomalacia (osteomalatia): lásd csontlágyulás.

Oszteomielitisz (osteomyelitis): csontvelőgyulladás.

Oszteoporózis (osteoporosis): csontritkulás.

Otthoni segítő, ápoló-gondozó: általában olyan személy, aki gyakorlati segítséget nyújt, például a bevásárlásban és a takarításban. Legtöbben nem végeznek személyes feladatokat.

Ovarium: petefészek. Páros női szaporító szerv, a peteérés helye. A petefészkek a medencében helyezkednek el a méh két oldalán.

Ovuláció: peteérés. Egy pete kiszabadulása a petefészekből a menstruációs ciklus folyamán.

Ozmium (osmium): a 76. rendszámú elem. Vegyületeit az ízületi hártya roncsolására használják. Lásd még szinovektómia.

Ödéma: vizenyő, a test szöveteiben felhalmozódó folyadék, asztmában a hörgők falának ödémája beszűkíti a hörgők átmérőjét.

Önsegítő csoport: más néven támogató csoport vagy hozzátartozói csoport; olyan csoport, amely kölcsönös támogatást nyújt tagjainak. Az önsegítő csoport alkalmat ad a gondozóknak arra, hogy hasonló tapasztalatokkal rendelkező emberekkel osszák meg érzéseiket, problémáikat és információikat.

Összkoleszterin: a vér koleszterinszintje, a HDL-, LDL- és VLDL-koleszterintartalom összessége.

Ösztrogén: női hormon, amelyet főként a petefészkek termelnek.

Pacemaker: ejtsd pészméker. Bőr alá ültethető elektromos készülék, amely a szívbelhártyához futó elektródákon át ingereket küld a szívizom felé. Fő célja a szükséges szívüregösszehúzódás-szám fenntartása, illetve a pitvari és kamrai összehúzódások összehangolása.

Paget-kór (az emlőbimbót érintő): az emlőrák egyik formája, amelyben a daganat növekedése az emlőbimbó melletti ductusokból indul ki az emlőbimbó felszínén. Gyakran égő-viszkető érzés jelentkezik, és a bimbó körül a bőr ekcémás jellegűvé válik, ezt néha váladékozás és vérzés kíséri.

Paget-kór (osteitis deformans): ismeretlen eredetű, a csontszerkezet átépülésével, szerkezetének megváltozásával járó betegség. Egy vagy több csontot érinthet. A megbetegedett csont gyakran fájdalmas. Máskor csak a csont megvastagodása, megváltozott alakja hívja fel a figyelmet a betegségre. Meggyógyítani nem tudjuk. A fájdalomcsillapítás mellett röntgenbesugárzás jó hatású szokott lenni. Újabban pajzsmirigy-hormon (Calcitonin) és foszfát-vegyületekkel jó terápiás eredmény érhető el.

Pajzsmirigy (glandula thyreoidea): belsőelválasztású mirigy. A nyak elülső részén helyezkedik el. A sejtek anyagcseréjét szabályozza. Hormonja elengedhetetlenül szükséges a növekedéshez, és az agyvelő kifejlődéséhez. A pajzsmirigy csökkent működése (hypothyreosis) gyermekkorban törpeséget, kretenizmust, felnőttkorban fokozott só- és vízvisszatartást, püffedést, lelassult gondolkodást, csontritkulást, izomfájdalmat, bizonytalan ízületi panaszokat, korai porckopást, kézzsibbadást okozhat. A betegség a hormon pótlásával jól gyógyítható. A pajzsmirigy fokozott működése (hyperthyreosis) fokozott alapanyagcserét: fokozott étvágy mellett fogyást, hőemelkedést, ingerlékenységet, kézremegést, csontritkulást, izombántalmakat, bizonytalan végtag- és hátfájdalmakat okozhat. A pajzsmirigyműködést csökkentő gyógyszerek a panaszokat jól befolyásolják.

Palliáció: olyan kezelés, amely nem változtatja meg a betegség menetét, csak a tüneteken könnyít, az életminőséget javítja.

Palma mánusz (palma manus): tenyér.

Palmáris (palmaris): tenyéri.

Panarteritisz (panarteritis): az artériafal valamennyi rétegének gyulladása.

Panarteritisz nodoza (panarteritis nodosa, PAN): az erek csomós gyulladásával járó betegség. Bármelyik szervet érintheti. Gyakran kíséri izom- és ízületi fájdalom, valamint gyulladás, és ideggyulladás következtében a lábak zsibbadása és gyengesége.

Pangásos szívelégtelenség: a szív pumpaműködése oly mértékben romlik, hogy már nem tudja a vért megfelelően keringtetni az érrendszerben. A szervezetben folyadékpangás alakul ki.

Pankreász (pancreas): hasnyálmirigy.

Pannikulitisz, pannikulózis (panniculitis, panniculosis): a bőr alatti zsírszövet fájdalmas gyulladása. Nőkön gyakoribb. A medencetájékon, a combokon és a térd belső oldalán szokott előfordulni. A zsírszövet tömegesebb, tömött tapintatú, igen fájdalmas lehet. Helyileg adott gyulladáscsökkentő injekciók, fizioterápiás kezelések általában jó hatásúak.

Pap-teszt: mintavétel a méhnyak sejtjeiből mikroszkópos vizsgálat céljából. Olyan elváltozások felfedezésére használják, melyek rákos típusúak, vagy rák kialakulásához vezethetnek, de a vizsgálat mutathat nem rákos eltéréseket, például fertőzést vagy gyulladást is. Pap-kenetnek is nevezik, a köznyelvben citológiai vizsgálatként terjedt el.

Paralízis (paralysis): bénulás.

Parathormon: a mellékpajzsmirigyben termelt hormon. Lásd paratireoidea.

Paratireoidea (glandula parathyreoidea): mellékpajzsmirigy, belsőelválasztású mirigy, hormonja a parathormon (a szérum kalciumszintjét a csontbontás fokozásával és a vesében a kalcium-visszaszívás elősegítésével emeli).

Parazita: élősködő; olyan állat vagy növény, amely egy másik szervezeten vagy szervezetben él, és a létfenntartásához szükséges anyagokat részben vagy egészben ettől a szervezettől vonja el.

Parézis (paresis): izomerő-csökkenés.

Parkinson-kór: az idegrendszer krónikus megbetegedése, amelyet a mozdulatok lelassulása, remegés és a kifejezéstelen arc jellemez. Egyes betegeknél demencia is kialakul.

Patella: térdkalács.

Patológus (kórszövettanász): a betegségek által a szervezetben, a szervekben okozott elváltozásokat vizsgáló szakorvos. Szerepe a daganatok kórismézésében alapvető fontosságú.

Pattanó ujj (digitus saltans, trigger finger): az ujj hajlító inán csomó alakul ki, legtöbbször az ujjak tövének magasságában. Amikor a csomó az ínhüvelyen átcsúszik, pattanás, ugrás tapintható. Ha az állapot romlik, a csomó már nem fér át a szűkületen, az ujjat a beteg nem tudja kinyújtani. Kisfokú elváltozás esetén ultrahang-kezelés, a csomóba adott szteroidinjekció hatásos. Előrehaladott állapotban végleges gyógyulás az ínhüvely műtéti bemetszésétől várható csak.

Pavlik-kengyel: a Pavlik-kengyel a kificamítható, a ficamos és a diszpláziás csípő kezelésére alkalmas készülék. Csak a csípők nyújtását és a térdek öszszeszorítását akadályozza meg, különben tud benne mozogni a baba.

PCR (Polymerase Chain Reaction): DNS felszaporítására alkalmas technika. Segítségével bizonyos tenyésztéssel ki nem mutatható fertőzések is bizonyíthatóak.

PDT: lásd fotodinámiás terápia.

Pelvisz (pelvis): medence.

Perctérfogat: a pulzustérfogat és a pulzus szorzata.

Periartritisz humeroszkapulárisz (periarthritis humeroscapularis, PHS): a vállízület körüli nyáktömlők, ínhüvely, ízületi tok gyulladása, sérülése, amelyeknek következtében a vállban fájdalommal járó mozgáskorlátozottság alakul ki.

Perifériás ellenállás: az erek falának a véráramlással szembeni ellenállása.

Perifériás neuropátiás károsodás: a központi idegrendszer végtagokat irányító részének károsodása a neuropátia késői szövődményeként.

Perifériás őssejt-transzplantáció: a daganatellenes kezelés miatt elpusztult vérképző sejtek pótlására szolgáló módszer. A csontvelő sejtjeihez hasonló, a keringésben lévő éretlen vérsejteket (őssejteket) adnak be a betegnek a kezelés után, így segítve a csontvelőműködés rendeződését és az egészséges vérsejtek termelésének folytatását. A transzplantáció (átültetés) lehet autológ (ekkor a beteg korábban levett sejtjeit adják vissza), allogén (ekkor egy másik személy, a donor vérsejtjeit adják be), vagy szingén (ekkor egypetéjű iker vérsejtjeit adják be). Perifériás őssejttámogatásnak is nevezik.

Perioszteum (periosteum): csonthártya.

Periosztitisz (periostitis): csonthártyagyulladás.

Peritoneum: hashártya. A hasfalat belülről fedő szövet, amely a legtöbb hasi szervet is beborítja.

Perthes-kór (osteochondritis deformans juvenilis coxae): ejtsd oszteokondritisz deformansz juvenilisz kokszé. A combfej vérellátási zavara következtében a combfej csontosodási magja elhal. A csípő fájdalmával, mozgáskorlátozottságával, sántítással jár.

Pesz (pes): láb.

Pesz plánusz (pes planus): lúdtalp.

PET-vizsgálat: a pozitron-emissziós tomográfia vizsgálat rövidítése. Fejlett képalkotó vizsgálati módszer, amely nagyon részletes képet ad az agyról. A klinikai gyakorlatban általában nem használják.

Petefészkek: lásd ovarium.

Petevezeték: fallop-vezeték, tuba uterina. A páros női nemi szervek egyike. Hosszú, vékony vezetékek, amelyeken keresztül a petesejtek a petefészkekből a méhbe jutnak.

Petevezeték lekötése: tubaligáció. Műtét, amely során a petevezetéket – tehát a pete útját a petefészekből a méhbe – lezárják, így terhesség nem alakulhat ki.

Phalanges (phalanx, falangsz): ujjperc.

Phlogisticum: lásd flogisztikum.

Phlogisticus: lásd flogisztikus.

Pi(o)- (py(o)- : genny.

Pick-kór: a demencia egy ritka típusa, amely általában fiatalabb korosztályt (40-50 évesek) érint, mint az Alzheimer-kór. Már a memória észrevehető romlása előtt hatással van a nyelvi képességekre és a személyiségre.

Pigment: festékanyag, ami a szövetek (bőr, szem, haj) színét biztosítja.

Pikkelysömör: lásd pszoriázis.

Piretikum (pyreticum): lázkeltő szer.

Pirexia (pyrexia): lázas állapot.

Pitvarfibrilláció: rendszertelen kamraműködéssel járó pitvari ritmuszavar.

Placebo: valamilyen gyógyszert utánzó, de hatóanyagot nem tartalmazó készítmény.

Plakk: az erek belső felületén főként koleszterinből és mészből álló lerakódás. Lehet olyan nagy, hogy önmagában jelentősen szűkíti az eret. Ha kisebb, és még jelentős szűkületet nem okoz, akkor is fennáll a veszély, hogy megreped, és a véralvadás helyi megindításával teljes érelzáródást okoz.

Planta: talp.

Plantáris (plantaris): talpi.

Plánum (planum): sík.

Plasztika (plastica): helyreállító műtét.

Plasztikai sebész: olyan sebész, aki hegek, illetve balesetek, születési hibák vagy bizonyos betegségek kezelésének következtében létrejött torzulások kisebbítésére specializálódott.

Pneumo- (pneumono-): tüdő-, levegő-, gáz-, lehelet-.

Pneumonektómia (pulmonectomia): olyan műtéti beavatkozás, mikor az egyik tüdőfelet eltávolítják.

Pneumónia (pneumonia): tüdőgyulladás.

Pod(o)-: láb-.

Podagra: az öregujj alapízületének köszvényes rohama.

Poli- (poly-): sok, több.

Poliartikuláris (polyarticularis): több ízületet érintő.

Poliartritisz (polyarthritis): több ízület egyidejű gyulladása.

Polimialgia reumatika (polymyalgia rheumatica): rendszerint hirtelen kezdődő, a váll- és a medenceöv fájdalmával, gyorsult vérsejtsüllyedéssel járó megbetegedés. Gyengeség, fogyás, hőemelkedés gyakran kíséri. A betegek egy részében érgyulladással is társul. A halántékartéria megbetegedése erős fejfájást, a szem artériájának megbetegedése látásromlást okozhat. Eredete ismeretlen. Általában 60 év fölötti nőket érint. Szteroid-kezelés a tüneteket gyorsan enyhíti, de a teljes gyógyuláshoz csökkentett adagban gyakran évekig szedni kell a gyógyszert.

Polimiozitisz (polymyositis PM): az izmok gyulladásával járó betegség, egyes esetekben bőrgyulladás is kíséri, ekkor dermatopolimiozitisznek (dermatopolymyositis, DPM) nevezzük. Lehet önálló betegség, illetve daganatos betegségekhez társulhat. Jellemző tünetek: izomfájdalom, gyengeség, izomsorvadás. A bőrgyulladás a napfénynek kitett területeken és az ízületek felett szokott megjelenni. A betegség elején gyakori a sokízületi gyulladás. A szívizmot és a tüdőt is érintheti. A betegek jelentős része szteroidkezelésre jól reagál.

Polineuropátia: egyszerre több helyen jelentkező érzés- vagy mozgászavar.

Polip: a normális bélfelszínből kiemelkedő, rendkívül változatos alakú szövetnövedék.

Polipektómia: polip eltávolítása a szigmoidoszkópia vagy a kolonoszkópia során.

Polipózis: számos polip a bélfalon.

Poliszaharidok: összetett cukrok (pl. keményítő vagy a cellulóz).

Pollen: a növények szaporodását biztosító virágpor. A fák, füvek, bokrok, gyomok pollenjét is virágpornak nevezzük, mert a növények virágjából szabadul ki. Allergiás reakciókat többnyire a szélbeporzású növények pollenje okoz.

Pollex: hüvelykujj.

Polymeal: ejtsd polimíl. Több olyan élelmiszert meghatározott mennyiségben tartalmazó ajánlás, ami csökkentheti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, meghosszabbíthatja az élettartamot.

Polypill (polipill) : egy eddig meg nem valósult elképzelés, ami szerint bizonyos gyógyszerek egészségesek általi szedése csökkenthetné a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát, meghosszabbíthatná az élettartamot. A gyógyszerek esetleges mellékhatásai miatt nem alkalmazzák; helyette ajánlják a polymealt.

Polyuria: ejtsd poliuria. Gyakori vizelés.

Popliteusz (popliteus): térdhajlathoz tartozó.

Porcszövet (cartilago): ejtsd kartilágó. A test rugalmas vázának felépítésében jelentős szerepet játszó kötőszövetfajta. A porcsejtek termelik az ezeket körülölelő alapállományt (porcmátrix), amely szilárd, mégis igen rugalmas. Az alapállomány különféle kollagénekből és többféle proteoglikánból épül fel (ez utóbbiakat fehérjéből és cukormolekulákból álló glukózaminoglikánok alkotják). A porc fő glukózamino-glikánja a kondroitin-szulfát.

Porózis (porosis): ritkulás.

Poszt- (post-): mögött, után.

Poszterior (posterior): hátsó, hátrább lévő.

Pozitronemissziós rétegfelvétel: ezen típusú letapogató vizsgálathoz az egyénnek olyan anyagot adnak, ami a test szöveteivel reakcióba lépve protonokat (atomrészecskéket) választ ki. Az egészséges és daganatos szövetek különböző mértékű protonkiválasztásának mérése alapján a komputer a test belsejéről képet alkot. Ezt az eljárást PET-nek is nevezik.

Prandiális glukózregulátorok: egy speciális vércukorcsökkentő tablettacsoport, az ún. étkezési vércukor-szabályozók, amelyeknél az étrendi szabályok eltérnek a többitől.

Pre- (prae-): előtti, megelőző.

Prednizolon (prednisolon): szteroid típusú gyulladáscsökkentő szer (lásd még a szteroid címszót).

Pregesztációs gondozás: cukorbeteg nő teherbe esése előtti diabetológiai gondozása a fogamzás, majd a terhesség optimális anyagcserehelyzeténk biztosítására.

Prekancerózis: olyan elváltozás, amelyből rosszindulatú daganat alakul(hat) ki. Daganatmegelőző állapotnak (premalignus folyamat) is hívják.

Prekoncepcionális gondozás: gyermeket tervező cukorbeteg nő speciális diabetológiai szakellátó helyen történő ellátása, gondozásba vétele.

Premix vagy prefix inzulinok: gyors és közepes hatású, gyárilag előkevert inzulinkészítmények.

Preszenilis demencia: a 65 év előtt fellépő demencia, többnyire Alzheimer-kór.

Prevenció (preventio): intézkedés, egy betegség kialakulását megelőzni szándékozó tevékenység. Az Alzheimer-kór hatásos prevenciója egyelőre még nem ismert.

Preventív szer: megelőző gyógyszer, amelynek rendszeres alkalmazásával megelőzhető az asztma tüneteinek kialakulása, illetve súlyosbodása.

Primer: elsődleges: az a hely, ahol a daganat keletkezett, ahonnan kiindult.

Profilaktikus koponyairradiáció: bizonyos daganatféleségek viszonylag gyakran hoznak létre koponyaáttéteket; ezekben a daganatokban a koponyát az áttétek megjelenése, kimutathatósága előtt besugarazzák, így megelőzhető vagy késleltethető az áttétek kialakulása.

Profundusz (profundus): mély.

Progeszteron: az ösztrogén után második legfontosabb női hormon.

Prognosztikus: a betegség várható kimenetelére jellemző.

Prognózis (prognosis): kórjóslat, a betegség várható kimenetelére irányuló vélemény.

Progresszió (progressio): a kórfolyamat előrehaladása, súlyosbodása.

Progresszív (progressiv): fokozódó, haladó.

Progresszív krónikus poliartritisz (PCP): progressiv chronicus polyarthritis.

Progresszív szisztémás szklerózis (progressiv systemas sclerosis, PSS): az érintett területen az erek szűkületével, a bőr alatti kötőszövet gyulladásával, hegesedésével, sorvadásával járó betegség. Gyakran sokízületi gyulladás kíséri. A szívet, a tüdőt, a vesét és a nyelőcsövet is megbetegítheti. Az ízületi tünetek gyulladáscsökkentőkkel javíthatók. A bőr hegesedésének következtében az ízületek eltorzulása és mozgásbeszűkülése alakulhat ki, mely rendszeres kimozgatással és helyi kezelésekkel késleltethető, illetve szerencsés esetben megelőzhető.

Proktoszigmoidoszkópia: a végbél és a vastagbél alsó szakaszának optikai eszközzel végzett belső vizsgálata.

Proktoszkópia: lásd rektoszkópia.

Prolapszus (prolapsus): előesés, süllyedés.

Proliferáció (proliferatio): szaporodás, növekedés, sarjadzás.

Prominencia (prominentia): kiemelkedés, dudorodás.

Pronáció (pronatio): csavarás, fordítás, az alkar elfordulása a könyök és csukló ízületben.

Prosztata (dülmirigy): a férfi nemi rendszer egyik mirigye, amely közvetlenül a húgyhólyag alatt helyezkedik el. A húgycsövet (az a cső, amelyen át a vizelet a húgyhólyagból kiürül) körülveszi, és egyfajta váladékot termel, amely az ondó részét képezi.

Prosztataspecifikus antigén (PSA): a prosztata által termelt egyik anyag, amelynek vérszintjét emelkedettnek találták prosztatarákos betegeknél, benignus prosztatahiperplázia (BPH) esetén, valamint a prosztata gyulladásos és fertőzéses megbetegedéseiben.

Prosztataváladék: lásd magfolyadék.

Prosztatektómia: műtéti eljárás, amelynek során a prosztatát részben vagy egészben eltávolítják. A radikális prosztatektómia az egész prosztata, az ondóhólyagok, valamint a környező szövetek egy részének eltávolítását jelenti.

Protein: fehérje.

Protézis (prothesis): valamely testrész műtestrésszel való pótlása. Ízületi protézis műtétnél az ízület helyére mesterséges ízületet ültetnek be.

Protrúzió: kidülledés, kiboltosulás.

Protrúzió acetábuli (protrusio acetabuli): a csípőízület vápája a normálisnál mélyebb, és a medence ürege felé beboltosul. Okozhatja fejlődési rendelleneség, baleset, de lehet más betegségek következménye is. Fájdalmat, a csípők mozgáskorlátozottságát hozhatja létre.

Proximális (proximalis): közelebbi, törzs közeli része pl. végtagnak.

Pszeudó- (pseudo-): látszólagos, ál.

Pszichiáter: a mentális betegségek diagnosztizálására és ellátására szakosodott orvos (az idegrendszer pszichés megbetegedéseivel foglalkozó).

Pszichogerontológus: az idős emberek mentális betegségeinek diagnosztizálására és ellátására szakosodott orvos.

Pszichológia: a viselkedést és a mentális folyamatokat tanulmányozó tudomány. A pszichés folyamatokkal, s ezek magatartásra gyakorolt hatásával foglalkozó tudomány (érzéssel és gondolkodással).

Pszichológus: pszichológiai, viselkedéstudományi képzettséggel rendelkező szakember. A mentális betegségekben szenvedőket klinikai pszichológusok vizsgálják és kezelik.

Pszichoterápia: lelki kezelés, amely többnyire nem gyógyszeres kezelési módszereket használ fel (beszédterápia, pszichoanalízis vagy magatartásterápia). A beszélgetős terápia segít a betegnek megérteni saját érzéseit, és ezáltal magabiztosabban tudja kezelni őket. Alzheimer-kórnál a pszichoterápa többnyire eredménytelen.

Pszoász (psoas): ágyék.

Pszoriázis (psoriasis): pikkelysömör, ismeretlen eredetű, krónikus bőrbetegség. A tünetek ismételten elmúlhatnak, majd visszatérhetnek. A világosabb, vagy sötétvörös alapú ezüstös pikkellyel, elszarusodó hámmal fedett bőrelváltozások bármely testtájon megjelenhetnek, leggyakrabban a térdkönyöktájon, a keresztcsont felett és a hajas fejbőrön láthatóak. A köröm is gyakran érintett.

Pszoriázishoz társuló ízületi gyulladás (arthritis psoriatica): a pszoriázisos betegek 10%-ban jelentkezik mozgásszervi elváltozás, amely lehet néhány nagyízület gyulladása, Bechterew-kórhoz hasonló szakroiliakalis és gerinc-kisízületi gyulladás, valamint a kéz kisízületeinek gyulladása. Míg a reumatoid artritiszben jellemzően a kézgyulladás a két kézen szimmetrikus elrendeződésű, és az ujjak tőízületét érinti, addig pszoriázisban típusos esetben aszimmetrikus, és a körömperc ízületeit támadja meg, de lehet a reumatoid artritiszhez hasonló elrendeződésű is.

PTA: a beszűkült ereken végzett értágítás.

PTCA (perkután transzluminális koronária angioplasztika): az érszűkület helyén alkalmazott ballonos tágítás.

Pulmo: tüdő.

Pulmonális ödéma: folyadékfelszaporodás a tüdőhólyagocskákban (az alveolusokban). Súlyos nehézlégzéssel, oxigénhiánynyal járó állapot.

Pulzus: a percenkénti szívdobbanások (szívösszehúzódások) száma.

Pulzustérfogat: az egy szívösszehúzódással a szívből kipréselt vér mennyisége.

Punkció (punctio): folyadékkal telt üreg tartalmának a leszívása.

Punktátum (punctatum): punkcióval nyert folyadék.

Púposság: a háti görbület kifejezettebbé válik, lehet tartási rendellenesség és valamilyen betegség részjelensége (lásd még Scheuermann-kór).

Pusz (pus): genny.

RA: lásd reumatoid artritisz.

Radiáció (radiatio): kisugárzás.

Radikális cisztektómia: műtét, amely során eltávolítják a húgyhólyagot, valamint az azt körülvevő szövetek és szervek egy részét is.

Radikális mastectomia: a műtét során eltávolítják az emlőt, a mellkasi izmokat és valamennyi hónalji nyirokcsomót. Sok évvel ezelőtt ez volt a leggyakrabban alkalmazott műtét, ma azonban csak akkor végeznek ilyen műtétet, ha a daganat már ráterjedt a mellkasi izmokra. Halsted-féle radikális mastectomiának is nevezik.

Radikális prosztatektómia: lásd prosztatektómia.

Radikulitisz (radiculitis): ideggyökérgyulladás, az ideg által ellátott terület fájdalmával, gyengeségével, zsibbadásával járhat.

Radio-kemoterápia: a sugárkezelést és a gyógyszeres kezelést együttesen, kombináltan alkalmazó módszer.

Radioaktív anyag: radioaktív sugárzást kibocsátó anyag.

Radioizotópos vizsgálat: a szervezetbe olyan radioaktív anyagot (izotópot) juttatnak be, amely egy adott szövetben rakódik le; az így létrejövő radioaktív sugárzásból következtetni lehet az adott szövet állapotára (pl. daganatáttételre).

Radioterapeuta (sugárterápiás onkológus szakember): a radioterápia módszereit ismerő, szakszerűen alkalmazni tudó szakorvos.

Radioterápia: a daganat elpusztítását célzó radioaktív sugárzás alkalmazása. Lásd sugárkezelés.

Rádiusz (radius): orsócsont.

Radix: 1. gyökér, 2. az idegek kilépési helye.

Radon: a földből, kőzetekből származó radioaktív gáz, jelenléte elősegítheti a daganatképződést.

Rahitisz (rachitis): lásd angolkór.

Rák: rosszindulatú daganat, amelynél a kóros sejtek szabályozatlanul osztódnak. A ráksejtek beterjedhetnek a környező szövetekbe, valamint a vérárammal és a nyirokrendszeren keresztül eljuthatnak a test távoli részébe is.

Rándulás (distorsio): baleset következtében az ízületi tok, izmok megnyúlnak, egyes rostok elszakadhatnak, de teljes szakadás nem következik be. A megrándult testrész fájdalmas, duzzadt, és a fájdalom miatt a használata nehezített.

Rassz: bizonyos öröklődő sajátságok, például a bőrszín tekintetében eltérő csoport (fajta) az emberi fajon belül.

Reaktív artritisz (reactiv arthritis): valamilyen fertőzést követően lép fel ízületi gyulladás, feltehetően a fertőzés következtében, de a kórokozó hagyományos mikrobiológiai vizsgálattal: tenyésztéssel az ízületből nem mutatható ki, de újabb technikával, PCR-ral, a kórokozó vagy annak alkotórészei esetenként megtalálhatóak. Feltételezik, hogy a kórokozó által kiváltott immunreakció okozza a gyulladást. Többféle fertőzés után figyelték meg. Ezek közül legismertebb a Streptococcus-fertőzést kialakuló reumás láz, a Chlamydia trachomatis és a Lyme-kór.

Realitás Orientációs Tréning: gyakorlatok, amelyek arra irányulnak, hogy az Alzheimer-betegek megtartsák valóságérzéküket és tájékozódó képességüket pl. jelzőtáblákkal, naptárral és órával segítve. A realitás orientációs gyakorlatok túlterhelhetnek egyes betegeket. Csak kiegészítő kezelésként alkalmazandók.

Receptor: a sejtek felszínén vagy belsejében elhelyezkedő jelfogó molekula, amely az ingerek felfogására és azok továbbítására képes.

Recidivál: kiújul; a kezelés hatására tünetmentessé vált, a szokásos vizsgálatokkal ki nem mutatható daganat ismét megjelenik.

Rectum (végbél): a vastagbél utolsó 20-25 centimétere.

Régió (regio): tájék.

Rehabilitáció: valamilyen balesetből, betegségből való felgyógyulás utáni állapotnak megfelelően a károsodott személy károsodott funkcióinak helyreállítása, lehető legtökéletesebb felkészítése az önellátásra, munkavégzésre, a társadalmi beilleszkedés elősegítése.

Reiter-szindróma: elsősorban 20-40 éves férfiak betegsége. Bélfertőzések vagy nemi érintkezéssel terjesztett fertőzések után szokott kialakulni. Szemgyulladást, húgycső- és prosztatagyulladást és elsősorban nagyízületeket érintő ízületi gyulladást hoz létre. A betegség néhány hét, illetve hónap alatt megnyugodhat, de az esetek kb. egyharmadában időnként a tünetek visszatérnek. Minden tizedik esetben Bechterew-kór alakulhat ki. Ismert fertőzés esetén antibiotikum adással az ízületi gyulladás többnyire megelőzhető.

Rektális digitális vizsgálat (RDV): az orvos a síkosított, gumikesztyűs ujját a végbélbe vezeti, hogy kitapintsa a kóros területeket.

Rektoszkópia (proktoszkópia): a végbél megtekintése speciális eszköz, ún. végbéltükör segítségével.

Rekurrens (recurrens): visszatérő.

Relapszus (relapsus): visszaesés, romlás.

Relatív inzulinfüggőség: az inzulin hosszú időn keresztül nem az élet fenntartásához, hanem a kívánt anyagcsere-állapot biztosításához szükséges.

Relaxáció (relaxatio): ellazulás, elernyedés.

Relaxáns (relaxans): az izomtónus csökkenését, a túl feszes izmok elernyedését előidéző szer.

Reminiszcencia Tréning: emlékezés-gyakorlat, pl. a személyes fotóalbum nézegetése és megbeszélése.

Reminiszcens: emlékezés, utóhatás, visszhang.

Remisszió (remissio): a kórtünetek ideiglenes csökkenése vagy megszűnése, átmeneti javulás.

Remodellálódás: a szívkamrák, döntően a bal kamra, legtöbbször szívinfarktust követően kialakuló kitágulása, kóros alakváltozása, amely romló balkamra-működést eredményez.

Ren: vese.

Renális (renalis): veséhez tartozó.

Renin: a vese által termelt enzim, amely több lépcsőn keresztül folyadékvisszatartást, érszűkületet okozó anyagok (angiotenzin II, aldoszteron) termelődéséért felelős.

Renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer: a vesékben működő hormonrendszer a szimpatikus igedrendszer része (életveszélyes helyzetek esetén lép fokozott aktivitást mutat).

Reszekció (resectio): egy szerv vagy egy szerv részének sebészi eltávolítása.

Részleges cisztektómia: a húgyhólyagdaganat teljes eltávolítása, amely során a húgyhólyag egy – a daganatot körülvevő – része is eltávolításra kerül.

Részlegesen hidrolizált tápszer: olyan mértékig bontott fehérjét tartalmaz, amely még kiválthat ugyan allergiás reakciót, de az allergia megelőzésére alkalmas.

Reszuszcitáció : újraélesztés.

Retard: hosszú, nyújtott hatású gyógyszer.

Retinopátia: szemlátóideg károsodása, a diabétesz késői, kisér elváltozások okozta szövődménye.

Retr(o)-: hátra-, mögött(i).

Retrakció (retractio): összehúzódás, zsugorodás.

Reuma (rheuma): ízületi-, izom- és csontfájdalmakkal járó betegségek egy csoportjának népies gyűjtőneve.

Reumafaktor (rheuma factor): reumatoid artritiszesek véréből mutatható ki. Olyan ellenanyag, mely saját immunfehérje ellen irányul.

Reumás láz (febris rheumatica): streptococcus-fertőzést követően létrejövő heveny betegség. Típusos esetben felsőlégúti hurut, mandulagyulladás, torokgyulladás, skarlát után 1-2 héttel láz, ízületi gyulladás alakul ki. Szívgyulladás, bőrkiütések, vitustánc kísérhetik. A betegek vérében a Streptococcus baktérium elleni ellenanyagot lehet kimutatni (AST). A szigorú fektetés a szívszövődmények megelőzésére nagyon fontos. Gyulladáscsökkentők, általában szalicilátok, ritkán szteroid készítmények szükségesek a panaszok enyhítésére. Bár a betegség időpontjában a kórokozó már nincs jelen, a betegség visszatértének megelőzésére antibiotikumot, általában Penicillint szoktak adni, amit a gyógyulás után is évekig kell szedni. A felsőlégúti hurutok antibiotikum-kezelése óta kialakulása ritka.

Reumatoid artritisz, RA (rheumatoid arthritis): más néven progresszív krónikus poliartritisz (progressiv chronicus polyarthritis: PCP).

Reumatoid csomó: reumatoid artritiszes betegeken a bőr alatt, leggyakrabban a könyöktájon tapintható csomó.

Reumatológia (rheumatologia): reumás betegségekkel foglalkozó orvosi szakágazat.

Rigiditás (rigiditas): merevség.

Rigor: merevség, fokozott izomtónus.

Rivastigmin: egy anti-demencia gyógyszer generikus neve.

Rizikófaktorok: azon tényezők összessége (elhízás, magas vérnyomás, kóros vérzsírszint, dohányzás, stressz stb.), amelyek a keringési betegségek kialakulásának (szívinfarktus, stroke) kockázatát növelik.

Rizikótényező: lásd kockázati tényező.

Rokkantság: az egyén neme, kora, szociális állása alapján elvárható mindennapi élettevékenységének tartós akadályoztatása.

Rosszindulatú: lásd malignus.

Rotáció (rotatio): körforgás, forgatás.

Röntgensugár: nagy energiájú katódsugár, amely áthatol többek között pl. az emberi testen. Kis dózisban a betegségek diagnosztizálására, nagy dózisban pedig a rák kezelésére használják.

Röntgenvizsgálat: a vizsgálandó testrészt röntgensugarakkal átvilágítják, az átjutott röntgensugarak fényérzékeny filmen képet hoznak létre. A csontok sugárelnyelő képessége lényegesen nagyobb, mint a porcé vagy a környező lágyrészeké. A különböző kóros behatásokra a csont leépüléssel, újcsontképzéssel vagy átépüléssel reagál. Mindez a röntgenfelvételen nyomon követhető. Különböző károsító tényezők azonban gyakran azonos röntgenképet eredményeznek, és így csak a röntgenfelvételek alapján nem különíthetőek el egymástól. A szokásos röntgenfelvételeken a porc, a szalagok, az izmok nem ábrázolódnak. Ezért betegségeikre a röntgenfelvétel nem ad felvilágosítást, esetleg bizonyos közvetett jelekből következtetni tudunk ezekre.

Rövidhullám-kezelés: a nagyfrekvenciás elektromos energia a szervezetben hővé alakul, mélyen fekvő területek felmelegítésére alkalmas. Hatására a fájdalom csökken, a keringés javul, a túl feszes izmok ellazulnak.

Ruptura: repedés, szakadás.

Sacroileitis: lásd szakroileitisz.

Sacroiliacalis: lásd szakroiliakalis.

Sacrum: lásd szakrum.

Salpingo-oophorectomia: ejtsd szalpingo-ooforektómia. A petevezetékek és a petefészkek műtéti eltávolítása.

Sarcoid: lásd szarkoid.

Sarkantyú (periostitis calcanei): a sarokcsont talpi felszínén kialakuló csontkinövés. Statikai zavarok – leggyakrabban lúdtalp – következtében jön létre. A betegnek olyan érzése van, mintha minden lépésnél szög lenne a sarka alatt. Igen fájdalmas betegség. A sarkantyú alatt lyukasztott, laticellel bélelt betét, a sarok helyzetét javító nagyon kényelmes cipő, szükség esetén lokális injekció, röntgenbesugárzás a panaszokat általában megszünteti. Műtét csak ritkán szükséges.

sc. (szubkután): az inzulin bőr alatti kötőszövetbe juttatása.

Scalenus: lásd szkálenusz.

Scapula: lásd szkapula.

Schanz-gallér: ejtsd sanc. A nyakizmokat tehermentesítő habszivacs gallér.

Scheuermann-kór: ejtsd sajermann. A gerinc egyik leggyakoribb, serdülőkorban kialakuló rendellenessége. A csigolyatestek zárólemezei (fedő lapjai) gyengék, beroppannak. A csigolyatestek ék alakúvá válnak, aminek következtében a hát domborúsága fokozódik. A betegség általában 10-16 éves kor között kezdődik. Gyakran csak az iskolaorvosi vizsgálaton szűrik ki a gyermeket hanyag testtartás, a gerinc mozgékonyságának csökkenése láttán. Máskor fáradékonyság, hátfájás miatt kérik a szülők a vizsgálatot. A kezelés lényege a gyógytorna és az úszás. Fontos a kemény, vízszintes fekhely.

Scintigraphia: lásd szcintigráfia.

Scleroderma: lásd szkleroderma.

Sclerosis: lásd szklerózis.

Scoli(o): lásd szkoli(o).

Scoliosis: lásd szkoliózis.

SCORE-táblázat: a rizikófaktorok értékének ismeretében a táblázatból a 10 éven belüli szív- és érrendszeri halálozás valószínűsége olvasható le.

Screening/szűrés: vizsgálat olyan betegség kimutatására, amelynek még nincs semmilyen tünete.

Second-look műtét: ejtsd szekönd-luk. Angol kifejezés, jelentése második megtekintés. Az elsődleges kezelést követő sebészeti beavatkozás, amely során megnézik, hogy maradtak-e rákos sejtek a hasban.

Sejt (cella): a szervezet alap építőköve, sejtekből épül fel a számtalanféle nagyobb egység, a szövet, s a szövetekből állnak a szervek.

Sentinel nyirokcsomó-biopszia: lásd őrszemnyirokcsomó-biopszia.

Síkosító: lubrikáns. Olajos vagy csúszást elősegítő anyag.

Sjögren-szindróma: a nyál-, a könny-, gyakran a gyomornyálkahártya mirigyeinek, ritkábban egyéb mirigyeknek is a gyulladásával, csökkent működésével járó betegség. Csatlakozhat egyéb betegségekhez, pl. reumatoid artritiszhez, dermatopolimiozitiszhoz, progresszív szisztémás szklerózishoz, szisztémás lupusz erithematózuszhoz. Ritkábban önálló betegségként jelentkezik, ízületi fájdalmat, ízületi gyulladást is okozhat. A szemtüneteket műkönny enyhíti. A szájszárazság ellen műnyál használata megkísérelhető, de gyakran a gyakori ivás, nedvdús, savanyú ételek fogyasztása hatásosabb.

Skeleton: lásd szkeleton.

SLE: lásd szisztémás lupusz erythematodes.

Snoezelen: Alzheimer-betegek gondozásában használják. Megnyugtató és lazító technika alkalmazása kellemes környezetben. Olyan különleges szoba, amely finoman ingerli az érzékszerveket és megnyugtatja az izgatott betegeket.

Sóérzékenység: az emberek egy részében nagyobb mennyiségű só fogyasztása magas vérnyomást okoz.

Spasztikus (spasticus): görcsös.

Spazmolítikum (spasmolyticum): görcsoldó.

Spazmus (spasmus): görcs.

SPECT-vizsgálat: a single foton emissziós komputertomográfia rövidítése. A PET-vizsgálathoz hasonló magas technikai szintű vizsgálat.

Spekulum: méhtükör. Olyan eszköz, amelyet valamely testnyílás tágítására használnak, a könnyebb betekintés érdekében.

Spermabank: a férfiak spermájának lefagyasztása későbbi felhasználás céljából. Ez az eljárás lehetővé teszi, hogy a férfiaknak a nemzőképesség elvesztése után is lehessenek gyermekeik.

Spermavétel: az orvos egy finom tű, biopsziás pisztoly vagy más eszköz segítségével spermát távolít el a nemi szervekből (a herékből vagy a mellékherékből).

Spirométer: a légzésfunkciók mérőeszköze.

Splen: lép.

Spondil(o)- (spondyl(o)-): gerinc-.

Spondilartritisz (spondylarthritis): csigolyaízületi gyulladás.

Spondilartritisz ankilopoetika SPA (spondylarthritis ankylopoetica): a szakroiliakalis ízület és a gerinc ízületeinek és szalagjainak csontosodásához vezető idült gyulladása.

Spondilolisztézis (spondylolisthesis): csigolyacsuszamlás.

Spondilolízis (spondylolysis): csigolyaív-szakadás.

Spondilózis (spondylosis): a gerinc degeneratív megbetegedése, lásd a degeneratív betegség címszót.

Squamosus intraepithelialis laesio (SIL): ejtsd szkvamózus intraepiteliális lézió. A méhnyak felszínének squamosus sejtjeiben kialakuló kóros növekedés általános megfogalmazása. A sejtekben létrejövő elváltozást enyhe és súlyos szöveti elfajulásnak nevezik attól függően, hogy mennyire érinti a folyamat a méhnyakat, és mennyire látszanak kórosnak a sejtek.

Squamosus sejtes carcinoma: ejtsd szkvamózus sejtes karcinóma. A squamosus sejtekben kezdődő rák. A squamosus sejtek vékony, lapos sejtek, a halpikkelyekhez hasonlítanak. A bőrfelszínen, az üreges szerveket bélelő szövetekben, a légutakban és az emésztőcsatornában találhatók. Epidermoid carcinomának is nevezik.

Stádium (angol: staging): a daganat előrehaladottságának jellemzésére használt fogalom. Ha a diagnózis rák, az orvosnak meg kell állapítania az elváltozás stádiumát (vagy kiterjedését), mert ennek segítségével tervezi meg a kezelést, s írhat elő további vizsgálatokat. A stádiumbeosztás gondos kísérlet nemcsak a rákos szövet kiterjedésének, hanem annak megállapítására is, vajon tovább is terjedt-e (áttétet képzett-e), és ha igen, a test mely részeibe.

Stádiummeghatározás (staging): különböző orvosi és laborvizsgálatok elvégzése annak megállapítására, mely területekre terjed ki a betegség a szervezetben, különös tekintettel az eredeti helytől távoli terjedésre (metasztázisokra).

Statin: ejtsd sztatin. A koleszterinszintet csökkentő gyógyszerféleség, ami a szervezet saját koleszterintermelésének gátlása útján hat.ejtsd sztatin. A koleszterinszintet csökkentő gyógyszerféleség, ami a szervezet saját koleszterintermelésének gátlása útján hat.

Sternum: lásd szternum.

Steroid: lásd szteroid.

Stigma: negatív megjelölés.

Stimuláció: ingerlés, serkentés.

Stimulálni: ingerelni, serkenteni.

Stressz: túl nagy követelmény, illetve inger.

Stroke: ejtsd sztrók. Agyéri történés. Az agy vérellátási zavara következtében létrejövő betegségek, szindrómák gyűjtőneve, az átmeneti keringési zavart, embóliát, agytrombózist, magasvérnyomásos agyvelőkárosodást, agyvelőelhalást, agyvérzést ide soroljuk. Általában érelmeszesedés, magasvérnyomás következtében alakulnak ki ezek a betegségek.

Stromasejtes daganatok: stromatumorok. Valamely szerv támasztó-kötőszöveteiből kialakuló daganat.

Subglottis: ejtsd szubglottisz. A gége alsó szakasza, amely a hangszalagok alatti területtől a légcső felső végéig terjed.

Sudeck-szindróma: ez a tünetegyüttes sérülés, csonttörés, ízületi gyulladás, vagy egyéb károsító tényezők után szokott kialakulni. Feltehetően a fájdalom következtében az érintett végtag keringési zavara alakul ki, amely a csont, az izmok és a bőr sorvadását okozza. Az 1. stádiumban a testrész meleg, duzzadt, piros és nagyon fájdalmas. Maximum 2-6 hónap alatt spontán vagy a kezelés hatására átmegy a második stádiumba. A 2. stádiumban a bőr nyirkos, hűvös, a mozgások fájdalmasak. Ez a szakasz rendszerint maximum 3- 6 hónapig tart. A 3. stádiumban a fájdalom fokozatosan megszűnik, a folyamat meggyógyul, de ha a betegséget elhanyagolják, maradandó károsodás, a bőr és az izmok sorvadása, az inak, a szalagok, az ízületi tok zsugorodása, az érintett testrész súlyos maradandó torzulása és mozgáskorlátozottsága maradhat vissza. A gyógyszeres és fizikoterápiás kezelés célja a fájdalomcsillapítás mellett a gyulladáscsökkentés, a keringés javítása, és a csontokba a kalciumbeépülés elősegítése. Az 1. stádiumban fontos a végtag nyugalomba helyezése, de a rögzítést a 2. stádiumban is hosszú ideig, sokszor hónapokig kell folytatni. Emellett az aktív tornáztatás is nagyon fontos a zsugorodások megelőzésére, az izomerő megtartására, és a keringés javítására.

Sugárérzékenyítő gyógyszer: olyan gyógyszer, amely fokozza a daganatok sugárérzékenységét.

Sugárkezelés: radioaktív sugárral végzett kezelés (besugárzás), amelynek célja a daganat elpusztítása. Nagy energiájú röntgen-, neutron- és más típusú sugárzást alkalmaznak a ráksejtek elpusztítására és a daganat méretének csökkentésére. A besugárzás jöhet egy testen kívüli gépből (sugárkezelés külső sugárforrásból) vagy radioizotópoknak nevezett anyagokból. A radioizotópok sugárzást bocsátanak ki, ezeket a daganatba vagy a daganat mellé, illetve a daganatsejteket tartalmazó terület közelébe helyezik. Ezt a típusú irradiációs terápiát belső sugárkezelésnek, implantációs irradiációnak, szövetközti besugárzásnak vagy rövidterápiának (brachiterápia) nevezik. A szisztémás sugárkezelés során radioaktív anyagokat alkalmaznak, ilyenek a radioaktív anyaggal jelzett, ún. monoklonális antitestek, amelyek a keringéssel a test minden részébe eljutnak. A sugárterápiát más néven radioterápiának is nevezik.

Sugárkezelés mellékhatása: a sugárterápia – akárcsak a kemoterápia – mind az egészséges, mind a rákos sejtekre hat. A mellékhatások leginkább a kezelés dózisától és a besugárzott testrésztől függnek. Gyakori mellékhatás a fáradtság, a bőrelváltozások a besugárzott területen, az étvágytalanság, a hányinger és a hasmenés.

Sugárterápiás onkológus: lásd radioterapeuta.

Súlyfürdő: melegvízben történő kíméletes nyújtás. A nyak, a derék és a csípő kezelésére használják.

Superficialis: lásd szuperficiális.

Supinatio: lásd szupináció.

Suppuratio: lásd szuppuráció.

Supra: lásd szupra.

Supraglottis: ejtsd szupraglottisz. A gége felső szakasza, a hangszalagok feletti terület, itt található a gégefedő (epiglottis) is.

Sura: lásd szura.

Synovectomia: lásd szinovektómia.

Synovia: lásd szinóvia.

Synovialis: lásd szinóviális.

Synovitis: lásd szinóvitisz.

Synovium: lásd szinóvium.

Szabad gyökök: a szervezetben normális körülmények között is keletkező, rendkívül agresszív vegyületek, amik nagy mennyiségben a szervezet károsodását okozzák.

Szacharin: mesterséges édesítőszer, 1 tabletta kb. egy kockacukor édesítő hatásának felel meg. Ártalmatlan, kalóriamentes.

Szaharóz: répa-, illetve nádcukor, diszaharid típusú szénhidrát.

Szájgarat: a lágy szájpadot, a nyelvgyököt, a mandulákat és a garat egy részét tartalmazó terület.

Szájsebész: a fej-nyak területén sebészi jártassággal, fogorvosi képzettséggel is rendelkező szakember. Feladata a daganatok korai felismerése (kezelése) mellett az arc-, állcsontsérültek ellátása, fejlődési rendellenességek, deformitások sebészi kezelése, gyulladásos állapotok kezelése, fogsebészeti műtétek, arcüregműtétek végzése, nyálmirigybetegségek kezelése.

Szakorvos: szakrendelőben vagy kórházban dolgozó orvos, aki különleges képesítéssel rendelkezik a gyógyászat egy bizonyos területén. A demens beteg gondozásában résztvevő szakorvosok többek között a neurológus, a pszichiáter és a gerontológus.

Szakroileitisz (sacroileitis): a keresztcsont és csípőcsont közötti ízület gyulladása.

Szakroiliakalis ízület (articulatio sacroiliacalis): a keresztcsontot a csípőcsonttal összekötő feszes, nem mozgó ízület.

Szakrum (sacrum): keresztcsont.

Száraz orgazmus: a szexuális izgalom csúcspontja ondókilövellés nélkül.

Szarkoid (sarcoid): hússzerű.

Szarkoidózis (Sarcoidosis): ismeretlen eredetű krónikus gyulladás, mely elsősorban a nyirokszerveket érinti. Az esetek 20%-ban átmeneti ízületi gyulladás jelenik meg a betegség elején, mely néhány hét alatt nyomtalanul elmúlik. Krónikus, sok ízületet érintő gyulladást is okozhat a betegség, ami évekig tart, jó és rosszabb periódusokkal, de torzulások csak ritkán alakulnak ki, akkor is enyhék. Gyulladáscsökkentők a tüneteket enyhítik. A belső szerveket érintő formáknál szteroid-kezelés szükséges.

Szcintigráfia (scintigraphia): olyan vizsgáló eljárás, amely a szervezetbe beadott izotópok eloszlását képszerűen jeleníti meg. Statikus szcintigráfiánál különböző szervekhez, például pajzsmirigyhez kötődő radioaktív izotópot adnak be, vagy radioaktív izotópot a vizsgálandó szervben, például csontban, vesében, májban dúsuló anyaghoz kötnek, és ezt viszik be a szervezetbe. Egy érzékelő és egy számítógép segítségével képet készítenek az izotóp eloszlásáról a szervezetben. A szerv alakját, a benne elhelyezkedő izotópot a normálistól eltérő mértékben felvevő képleteket, pl. daganatokat, gyulladt területeket vizsgálják vele. Dinamikus szcintigráfiánál vagy a beadás után közvetlenül az izotóp eloszlását az érpályákban, és ezzel a szerv keringését vizsgálják, vagy olyan anyagot adnak be, amit a vizsgált szerv kiválaszt, és sorozatfelvételek készítésével a kiválasztást nyomon követik, leggyakrabban a vese és az epekiválasztás vizsgálatára használják.

Szcintimammográfia: a mellről képet alkotó izotópos technika, amely követi a radioaktív jelzőket, amint azok a rákos sejtekben koncentrálódnak.

Szegmentális mastectomia: a rák és a daganat körüli emlőszövetek eltávolítása, valamint a daganat alatti mellkasi izmok borításának eltávolítása. Általában a hónalj alatti nyirokcsomók egy részét is eltávolítják. Parciális (részleges) mastectomiának is nevezik.

Szekunder: másodlagos: a daganat megjelenése eredeti kiindulási helyétől távol.

Szelektív-ingeráram-kezelés: megfelelő áramformával erőteljes izomösszehúzódást váltanak ki, az izmok elektromos tornáztatására használják.

Szélütés (stroke): az agy egy részének vérellátási zavara miatt kialakuló változó súlyosságú állapot. Rendszerint végtagbénulással, esetleg beszédképtelenséggel jár, de halálhoz is vezethet.

Szemikvantitatív: mennyiség megközelítő becslése.

Szénhidrát: a cukrok és a keményítő összefoglaló neve.

Szenilis: az aggastyánkorban fellépő.

Szenilis demencia: többnyire egyet jelent az Alzheimer-kór diagnózisával.

Szenzibilizáció: érzékennyé válás, az allergén hatására a szervezet ellenanyag termelésébe kezd, mire az allergénre addig nem reagáló személyen az allergén tüneteket okoz.

Szenzoros neuropátia: az érzőidegeket érintő perifériás neuropátiás károsodás.

Szeptum: a szív jobb és bal felét elválasztó izomsövény.

Szerológia: az immunitástannak az antigén-ellenanyag reakciók tanulmányozásával foglalkozó ága.

Szeronegatív: valamely vizsgált ellenanyag nem mutatható ki a beteg vérsavójában, a reumatológiában leggyakrabban reumafaktort vizsgálunk.

Szeronegatív spondylartritisz (SNSA): a gyulladásos reumatológiai betegségek egy csoportja, ahol a szeronegativitás a reumafaktor hiányát, a reumatoid artritisztől való elkülönülést hangsúlyozza. Medenceízületi gyulladás, a gerinc kisízületeinek gyulladása gyakori ebben a betegségcsoportban, de minden ízület érintve lehet. A HLA-B27 génnel rendelkezőkön gyakoribb az előfordulása. Típusos példája a Bechterew-kór. Gyulladásos szemmegbetegedésekhez, bélbetegségekhez, pszoriázishoz társulhat, reaktív artritiszek gyakran SNSA formájában jelentkeznek.

Szeropozitív: valamely vizsgált ellenanyag a beteg szervezetéből kimutatható, szeropozitív sokízületi gyulladás alatt általában reumatoid artritiszt szoktunk érteni.

Szifilisz: nemi betegség, amely az idegrendszert is megbetegítheti.

Szigmoidoszkópia: a szigmoszkópnak nevezett, fényforrással ellátott műszer segítségével az orvos betekint a végbélbe és a vastagbél alsó szakaszába (a szigmabélbe), továbbá polipokat vagy más szövetet távolíthat el mikroszkópos vizsgálat céljára.

Szindróma: egyszerre észlelhető tünetek együttese, amelyek egy bizonyos betegséghez tartoznak anélkül, hogy erre specifikusak lennének. Egy bizonyos tünetegyüttes kialakulásával kapcsolatos kórkép.

Szinovektómia (synovectomia): az ízületi hártya műtéti eltávolítása, kémiai úton (ozmium vegyületekkel), vagy sugárzó anyaggal (például yttriummal) való roncsolása. Az ízületi hártya termeli az ízületi nedvet. Ha az ízületi hártya gyulladásban van, sok nedvet termel, az ízület megdagad. A tartós ízületi duzzanat következtében a tok, a szalagok kitágulnak, tönkremennek. Az ízületi hártya tartós gyulladása ráterjedhet a porcra is, és azt is károsítja. A szinovektómia célja ezen folyamatok megelőzése.

Szinóvia (synovia): ízületi nedv, szerepe az ízület megolajozása, a súrlódásmentes mozgás biztosítása.

Szinóvitisz (synovitis): az ízületi hártya gyulladása.

Szinóvium (synovium): ízületi hártya, mely az ízületi nedvet termeli.

Szinuszcsomó: a szív jobb pitvarában elhelyezhető, elektromos impulzusokat keltő speciális sejtcsoport, szervezetünk belső pacemakere.

Szisztémás: a teljes testet érintő.

Szisztémás kezelés: olyan kezelés, amelynek során a vérpályába jutó anyagok a test bármely részében levő daganatsejteket elérik, és kifejtik rájuk hatásukat.

Szisztémás lupusz eritematózus (systemas lupus erythematosus, SLE): évekig elhúzódó, ismeretlen eredetű autoimmun betegség, amely a kisartériák gyulladását okozza. Gyakorlatilag minden szervet megbetegíthet. Gyakran bőrkiütésekkel, ízületi gyulladással, esetleg lázzal kezdődik. A kiütés jellemzően az orrháton és a két orcán, valamint másutt, a napnak kitett területeken szokott jelentkezni. Érintheti a vesét, a szívet, a tüdőt, a májat, a lépet, a nyirokcsomókat, a szemet, és nem ritkán idegrendszeri tüneteket is okoz. Kezelésében az ún. szteroid készítmények és az immunszupresszív szerek hatékonyak.

Szisztole: a szív kamráinak összehúzódása. A szisztolés nyomás a szisztole alatt mért nyomás, a mért vérnyomás első számértéke. Izolált szisztolés hipertóniában csak az első számérték emelkedett.

Szisztolés vérnyomás: a szív összehúzódásakor az artériákban uralkodó nyomás; ha a vérnyomás 120/80 Hgmm, a szisztolés érték a 120 Hgmm.

Szívbillentyűk: bikuszpidális, trikuszpidális, aorta és pulmonális.

Szkálenusz izmok (mm scaleni): a nyakizmok egy csoportja. A nyak elülső felén helyezkednek el. A kar erei és idegei közöttük bújnak át.

Szkálenusz szindróma (scalenus syndroma): lásd mellkaskimeneti szindróma.

Szkapula (scapula): lapocka.

Szkeleton (skeleton): csontváz.

Szkoliózis (scoliosis): a gerinc oldalirányú elgörbülése. Az esetek 20-30%-ban fejlődési rendellenesség, vagy valamilyen betegség okozza. 70-80%-ban ismeretlen eredetű betegség. 3-15 éves kor között alakulnak ki a gerinc kóros görbületei. Tartós fennállása esetén maguk a csigolyatestek is fokozatosan deformálódhatnak. A szkoliózis a gerinc egyenetlen terheléséhez, korai artrózisához vezet. Súlyos esetben a mellkas is eltorzul, ami légzési és keringési zavarokat okoz. Enyhe esetekben fűző viselése, speciális gyógytorna, és úszás a helyes testtartás kialakítására, a hátizomzat megerősítésére, és a görbület lehetőség szerinti csökkentésére elegendő. Súlyosabb esetekben különféle nyújtókészülékek, fűzők viselése, esetleg műtét szükséges. A szkoliózisok speciális formája a funkcionális szkoliózis. 10-12 éves lányokon fordul elő. A görbület a vizsgálat során, sőt gyakran akaratlagosan is megszüntethető, és fekvő helyzetben vagy előrehajláskor eltűnik. Ha a hátizomzatot gyógytornával, úszással, rendszeres sportolással megerősítik, a gyermek a tartásjavító gyakorlatokat rendszeresen végzi, kellő odafigyeléssel a szkoliózis korrigálható. Ha nem veszik kellő időben észre, és nem kezelik, rögzülhet, és a későbbiekben súlyos panaszok forrása lehet.

Szociális munka: tanácsadás és gondozás szociális problémákkal küzdő emberek számára (pl. egy betegség miatt nehézségekkel küzdők). Segítségnyújtás a hivatalokban való eljárásban is.

Szociális szakember/munkás: olyan szakember, aki a pénzügyekkel, napközi ellátással és lakással kapcsolatos gyakorlati tanácsokkal szolgálhat. A szociális munkás a problémákat a család és a közösség vonatkozásában vizsgálja. Egyesek közülük a mentális betegségekre specializálódtak.

Szomatosztatin: hormon, amely több más hormon elválasztását szabályozza, de hat a gyomor-bél rendszer működésére is.

Szonogram: a test egyik belső területének számítógép segítségével létrehozott képe; úgy alakul ki, hogy a hanghullámok visszaverődnek a szervekről és más szövetekről. Ultraszonogramnak vagy ultrahangnak is nevezik.

Szőrtüsző: a bőr felszínén található mélyedések vagy nyílások, ezeken keresztül nőnek ki a szőrszálak.

Szövet: az emberi test alkotórészeinek csoportja. Megkülönböztetünk pl. hámszövetet (ilyen a bőr, a nyálkahártya), csontszövetet, kötőszövetet, zsírszövetet.

Sztatinok: a vérzsírcsökkentő gyógyszerek egyik csoportja.

Sztent: a koszorúérszűkület tágítása után behelyezett hálószerű fémhenger, amely az érfalra belülről ráfeszülve meggátolja, hogy a kitágított érszakasz ismét beszűküljön.

Sztereotaxis: komputer és képalkotó alkalmazása háromdimenziós kép létrehozására. Ezt a módszert direkt biopsziánál vagy külső besugárzásnál alkalmazzák.

Szteroid (steroid): az úgynevezett szteránvázas vegyületek egy csoportja. Nevezetes szteroid vegyületek a mellékvese-hormonok, amelyek a só-víz-háztartást, a cukoranyagcserét szabályozzák, de nemi hormonok is tartoznak ebbe a csoportba. A csoport egyes tagjai hatékony gyulladáscsökkentők, ezeket gyógyszerként is felhasználják.

Sztóma: a műtét során a vastagbél daganatos szakaszát meghatározott méretű biztonsági zónával együtt eltávolítják, és azonnal vagy egy későbbi műtét során helyreállítják a bél folytonosságát. Ha a végbélnyílást nem lehet megmenteni, hasfalon úgynevezett sztómát, vendégnyílást (a görög sztóma szó szájadékot jelent) készítenek. A sztómával való együttélést, a sztóma ápolását az erre a célra kiképzett szakszemélyzet tanítja meg a betegnek.

Szub- (sub-): alatti, kevesebb, enyhébb.

Szubluxáció (subluxatio): félficam, nem teljes ficam.

Szuper- (super-), szupra- (supra-): feletti, túlságos.

Szuperficiális (superficialis): felületes.

Szupináció (supinatio): az alkar mozgása a könyök és csukló ízületben. Szupinált helyzetben a tenyér felfelé tekint, ha a karunkat előrefelé tartjuk.

Szura (sura): lábikra, szurálisz (suralis) lábikrához tartozó.

Szűrés (screening): olyan orvosi vizsgálat, amelynek célja egy addig nem ismert, rendszerint panaszt még nem okozó betegség felderítése.

Talusz (talus): bokacsont.

Tapasz: a ragtapaszhoz hasonlító tapaszból a bőrön keresztül lassan és egyenletesen szívódik fel a benne található szer a vérkeringésbe.

Tarzusz (tarsus): lábtő.

Tawara-szár-blokk: a bal kamra ingerületvezetési rendszerének károsodása.

Technecium (Tc): a 43. rendszámú elem, gamma sugárzó izotópját szcintigráfiához használják.

Tendinitisz (tendinitis): íngyulladás, tendovaginitisz (tendovaginitis) ínhüvelygyulladás. Túlerőltetés, fertőző betegségek, degeneratív elváltozások okozhatják, különböző betegségek, pl. reumatoid artritisz részjelensége is lehet. Az ínhüvely megduzzad, nyomásérzékeny, az ín nyújtása és az ínhoz tartozó izom használata fájdalmas. Az izom nyugalomba helyezése, borogatás, esetleg néhány napig nemszteroid gyulladáscsökkentők szedése, az izzadmány leszívása a panaszokat megszünteti.

Tendo: ín.

Tendovaginitisz: lásd tendinitisz.

Teniszkönyök (epicondylitis humeri): ejtsd epikondilitisz humeri.

Terápia: kezelés.

Természetgyógyászat: az egészségügy hagyományos gyógymódokat kiegészítő megközelítése; ide tartozik például az akupunktúra, az aromaterápia, a homeopátia és a spirituális gyógyítás.

Testtömegindex, BMI (Body Mass Index): a megfelelő testsúly meghatározására szolgáló érték. Kiszámolása pl. testtömeg 80 kg, testmagasság 1,7 m. 80 (1,7 x 1,7)= 27,68. Azaz a testsúlykilogrammot elosztjuk a (méterben mért) testmagasság négyzetével. 25 alatti érték normális, 25-30 között túlsúlyról, 30 felett elhízásról beszélünk.

Tesztoszteron: a férfi nemi jelleg kialakulásáért és fenntartásáért felelős hormon.

Téves eszme: a valóságnak nem megfelelő, de nem korrigálható meggyőződés, amelyet az ellenkező állítás igazolása után sem lehet helyreigazítani.

Thenar: ejtsd tenár. A tenyéren a hüvelykujj, a talpon az öregujj izompárnája.

Thoracic outlet szindróma (TOS, angol rövidítés): lásd mellkaskimeneti szindróma.

Thoracocentesis: ejtsd torakocentézis. A mellkasfalon tűvel vagy más hasonló eszközzel történő áthatolás mintavétel céljából.

Thoracotomia: ejtsd torakotómia. A mellkas sebészi úton történő megnyitása.

Thorax: mellkas.

Thrombocyta: ejtsd trombocita. Vérlemezke. A vér alkotóeleme, amely többek között a véralvadás folyamatában játszik fontos szerepet.

Thyreoidea: ejtsd tireoidea. Lásd pajzsmirigy.

Tibia: sípcsont.

Titrációs periódus: a gyógyszeres kezelés kezdeti szakasza, amikor a betegnek szükséges gyógyszerdózist beállítják.

TNF-α terápia: lásd biológiai terápia.

Tófusz (tophus), csomó, göb: tófusz urátikusz (tophus uraticus): köszvényes csomó. Húgysav-kristályokból és gyulladásos sejtekből áll.

Tonzilla (tonsilla): mandula.

Tonzillektómia (tonsillectomia): a mandula műtéti eltávolítása.

Tortikollisz (torticollis): ferdenyak, a nyak ferde tartását okozhatja: fejlődési rendellenesség, rándulás, felsőlégúti hurut, a nyakizmok átfázása. A veleszületett ferdenyak valamelyik oldali fejbiccentőizom rövidülésének a következménye, oka ismeretlen. Ha a betegséget csecsemőkorban felismerik, a nyak tornáztatásával, esetleg vattagallér vagy gipszfektető alkalmazásával teljes gyógyulás érhető el. A tornagyakorlatokat a szülőknek megtanítják. Célszerű a csecsemőt úgy elhelyezni, hogy a megrövidült izmot nyújtania kelljen ahhoz, hogy a környezetét láthassa, tehát fektessük arccal a fal felé. Úgy etessük, hogy eközben is az egészséges oldal felé kelljen a fejét fordítania. Ha ezek ellenére a tortikollisz nem jön helyre, az elváltozás súlyosságától függően 1-2 éves korban műtétet végeznek.

Torzió (torsio): csavarás, csavarodás.

TOS: lásd thoracic outlet szindróma.

Totális (teljes) mastectomia: az emlő eltávolítása. Egyszerű mastectomiának is nevezik.

Totális androgénblokád: férfi hormonok (androgének) kiiktatására szolgáló műtét, hormonterápia vagy kombinációs terápia.

Toxikus (toxicus): mérgező, mérgezett.

Trachea: légcső.

Tracheoesophagealis punkció: ejtsd tracheoözofageális. A sebész által készített, a nyelőcsövet és a légcsövet összekötő, apró nyílás, amelyen egy szelepet helyeznek el. A szelep biztosítja, hogy a táplálék ne kerüljön a légcsőbe, a levegő viszont bejusson a nyelőcsőbe, így biztosítva a nyelőcsőbeszéd feltételeit. Lásd még nyelőcsőbeszéd.

Tracheotómia: műtéti eljárás, amelynek során mesterséges nyílást képeznek a légcső és a külvilág között. Magát a nyílást tracheotómiás nyílásnak nevezik.

Tracheotómiás kanül: 5-7,5 cm hosszú, hajlított, fém- vagy műanyag cső, amelyet a tracheotomiás nyílásba vagy a tracheosztómába helyeznek. Feladata a tracheotomiás nyílás vagy sztóma nyitva tartása.

Tracheotómiás szelep: kb. 1,5-4 cm hosszú műanyag cső, amelyet a tracheosztómába helyeznek. Feladata a levegőáramlás irányítása, a laringektomizált beteg beszédének elősegítése.

Trakció (tractio): nyújtás, húzás.

Transz- (trans-): át-, keresztül-.

Transzfúzió (transfusio): vérátömlesztés. Vér, vérplazma vagy plazmapótszer bejuttatása a véráramba.

Transzplantáció (transplantatio): átültetés, más helyről vett szövet beültetése a szervezetbe.

Transzrektális ultrahangvizsgálat: a prosztata – nagysága és anatómiai elhelyezkedése miatt – jól vizsgálható a végbélbe vezetett ultrahang-vizsgálófejjel. Ezt a vizsgálatot alkalmazzák műtét utáni kontrollvizsgálatra, valamint a prosztatarák szűrésére is.

Transzuretrális prosztatareszekció (TUR): a prosztata szövetének egy részét eltávolító műtéti beavatkozás, amelyet a húgycsövön felvezetett eszközzel hajtanak végre.

Tranziens Isémiás Attak (TIA): az agyi vérellátás átmeneti (egy napnál rövidebb) zavara.

Trigger: valamilyen reakciót kiváltó inger. Az asztma triggerei azok a behatások, amik a hörgők szűkületét, így tüneteket (köhögés, sípolás, fulladás) váltanak ki. Ha a trigger túlságosan erős, akkor asztmás tünetet is kiválthat.

Triglicerid: a szervezetben előforduló zsírféleség, az energiatárolásban van szerepe. Magas szintje rizikófaktora az érelmeszesedésnek és a hasnyálmirigy-gyulladásnak.

Trochanter: tompor.

Trochanter major: nagytompor, a comb külső oldalán, a csípő tájon az izmok tapadására szolgáló csontgumó. Túlerőltetés és különböző csípőbetegségek következtében gyakran fájdalmas. Pihenés, borogatás, pakolások, gyulladáscsökkentő kenőcs használata általában a panaszt megszünteti, ha ezek nem elegendőek, a területre adott fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő injekció általában jó hatású.

Trombociták: vérlemezkék.

Trombolízis: vérrögoldó kezelés a koszorúeret elzáró vérrög gyógyszeres feloldása, amellyel az adott ér ellátási területéhez tartozó szívizom életképessége megmenthető.

Trombózis (thrombosis): vérrög képződése az érben.

Trombus: lásd vérrög.

Tuber: gumó.

Tuberkulózis (tuberculosis, TBC): a tuberkulózis baktérium okozta betegség. A csont-ízületi tuberkulózis leggyakrabban a csontokról terjed a térd-, csípő-, szakroiliakalis-, vállízületekre, de lehet elsődleges ízületi tuberkulózis is. Előfordul a gerinc tuberkulózisos gyulladása is. Az általános tünetek, hőemelkedés, fogyás, a fáradékonyság mellett jellemző az érintett ízület duzzanata, mozgáskorlátozottsága és fájdalma, ill. a gerinc terhelésre jelentkező fájdalma és merevsége. A gyógyszeres kezelés mellett műtét is szükséges lehet.

Tudatzavar: zavart öntudat az orientáltság, a felfogóképesség, a figyelem csökkenésével, amelyet tompultság, álmosság, lelassult gondolkodás és cselekvés kísér.

Tumor: daganat, pl. az agyban agydaganat, lehet jó- (benignus) és rossz- (malignus) indulatú.

Tumor debulking: ejtsd tumor dibalking. A műtét során a lehető legnagyobb mennyiségű daganat eltávolítása.

Tumormarker: olyan anyag, amely időnként a szokásosnál nagyobb mennyiségben található a vérben, más testnedvekben vagy szövetekben. Valamilyen rákos daganat jelenlétére utal a szervezetben. A tumormarkerek közé tartozik például a CA 125 (petefészekrák), a CA 15-3 (emlőrák), a CEA (a petefészek, a tüdő, az emlő, a hasnyálmirigy és a gyomor-bél rendszer rákos folyamatai), a PSA (prosztatarák). A tumormarkereket biológiai markereknek is nevezik.

Tüdőembólia: olyan embólia, ami egy tüdőartériát zár el. Leggyakrabban az alsó végtagi vénákban keletkezett vérrögből származik. Ha a tüdőbe jutott vérrög nagy tüdőartériát zár el, a kialakuló tüdőkeringési zavar és oxigénhiány akár halálhoz is vezethet.

Tüdőgyulladás: a tüdő rendszerint kórokozó (pl. baktérium, vírus stb.) által okozott gyulladásos betegsége.

Tüdőtágulás: emfizéma. Kóros levegőgyülem a tüdőben.

Tüneti kezelés: a tünetekre ható gyógykezelés, amely a betegség okára nem hat.

Ulkusz (ulcus): fekély.

Ulna: singcsont.

Ultrahang-kezelés: az ultrahang a szöveteket felmelegíti, és a sejtek mikromasszázsát hozza létre. Ennek következtében a keringés javul, a kötőszövet fellazul, az izomtónus csökken. A fájdalomcsillapító hatás ezen tényezők következménye.

Ultrahangkép (szonogram): számítógép által megjelenített kép a test belsejének különböző részeiről, a különböző szervekről, szövetekről visszavert hanghullámok alapján.

Ultrahangvizsgálat (UH): elektromos impulzus hatására a készülék ultrahang impulzust bocsát ki, a visszavert hullámokat detektálja, elektromos jellé, monitoron látható, kinyomtatható képpé alakítja. A lágyrészek jól láthatók a segítségével, a csontok vizsgálatára nem alkalmas. Porc-, szalag-, ízületitok-, izom-, ínsérülések, ciszták vizsgálatára alkalmas. A csípő fejlődési rendellenességei csecsemőkön sugárterhelés nélkül vizsgálhatóak a segítségével.

Ultraibolya-kezelés (kvarclámpa): az elnyelt ultraibolya sugárzás a szövetekben különböző biológiai hatásokat hoz létre: a bőr kipirulását, lebarnulását, D-vitamin-képzést, a szervezet ellenállásának növekedését. A mozgásszervi betegségek közül a csontritkulás, a csontlágyulás, az angolkór és a pszoriázis kezelésére használják.

Ultraibolya-sugárzás: UV-sugárzás. A napból érkező sugárzás láthatatlan energianyalábjai. Az UV-sugárzás károsíthatja a bőrt, és melanomát, illetve más bőrdaganatot okozhat. A földfelszínre érkező UV-sugárzás két részből áll, UV-A- és UV-B-sugarakból. Az UV-B sokkal inkább felelős a napégésért, az UV-A viszont mélyebbre hatol a bőrben. A kutatók már régóta gyanúsítják az UV-B-sugárzást azzal, hogy elősegíti a melanoma és más bőrdaganatok kialakulását. A mai szakmai álláspont szerint nemcsak az UV-B, hanem az UV-A is hozzájárul a bőr korai öregedéséhez és a daganatos folyamat elindításához. Így ma már olyan napfényvédők alkalmazása javasolt, amik mind a két típusú UV-sugárzást kiszurik, elnyelik vagy visszaverik.

Ultranagyfrekvenciás-kezelés (UNF) (deciméterhullám-kezelés): a deciméter nagyságrendű elektromágneses hullámokat a bőr és a zsírszövet részben átengedi, a hullámok főleg az izomzatban nyelődnek el, és ott felmelegedést okoznak. Fájdalomcsillapító, izomlazító, keringésjavító kezelés.

Uni-: egy.

Urat: húgysav, artritisz urika köszvény.

Urémia (uraemia): húgyvérűség, a veseműködés zavara miatt bizonyos bomlástermékek felhalmozódása a vérben.

Uréter (ureter): húgyvezeték.

Uréthra (urethra): húgycső.

Urogenitális rendszer: a szervezet azon részei, amelyek a szaporodásban, a salakanyagok vizelet formájában történő eltávolításában vagy a két funkcióban együtt vesznek részt.

Urológus: a férfi nemi és húgyúti szervek, valamint a női húgyutak betegségeire szakosodott orvos.

Urosztómia: sebészi eljárás, amely során a szervezet belsejéből a külvilág felé egy nyílást készítenek, hogy a vizelet ezen az újonnan létrehozott úton keresztül tudjon távozni a szervezetből.

Urticaria: ejtsd urtikária. Csalánkiütés.

Urtika (urtica): csalánfolt.

Uterus: méh. Kicsi, üreges, körte alakú szerv, amely a női medencében helyezkedik el. Ebben a szervben fejlődik a magzat.

Vagina: hüvely. Izmos cső, amely a méhtől indulva kivezet a testből. Szülőcsatornának is nevezik.

Vagina tendinisz (vagina tendinis): ínhüvely.

Valgusz (valgus): kifelé fordított, gacsos.

Valóság Orientációs Terápia: egyfajta pszichológiai kezelés, amelynek során minden alkalmat megragadnak, hogy a demens beteget emlékeztessék az időre, a tartózkodási helyükre és a körülöttük levő világra.

Várusz (varus): befelé fordított.

Vastagbél: a bélrendszer vastag, csőszerű része, amely felfelé a vékonybélben, lefelé a végbélben folytatódik. A vastagbélben zajlik a víz és egyes tápanyagok és ionok felszívódása a megemésztett táplálékból. A megmaradó anyagokból formálódik a széklet, s a vastagbélen, majd a végbélen keresztülhaladva, a végbélnyíláson át távozik a szervezetből.

Vaszkuláris: vérátáramlást, érfalat, ereket érintő.

Vaszkuláris demencia: a demencia egy típusa, amelyet az agy vérellátásának zavara, például kis stroke-ok sorozata okoz.

Vazektómia: az a műtéti beavatkozás, amelynek során lekötik azt a két csövet, amely a herékből elvezeti a spermát.

Végbél: lásd rectum.

Vékonybél: az emésztőrendszer kisebb átmérőjű, izmos falú, mintegy négy és fél méter hosszú, a gyomor és a vastagbél közötti része.

Vékonytű-aspiráció: szövet vagy folyadék eltávolítása egy tű segítségével mikroszkópos vizsgálat céljára. Más néven tűbiopsziának is nevezik.

Véna (vena): visszér, az elhasznált vért viszi vissza a szövetekből a szívbe.

Vena cava inferior: ejtsd véna káva inferior. Alsó fő gyűjtőér, amely a szív alatti területekről gyűjti össze a vénás vért.

Vena cava superior: ejtsd véna káva szuperior. Felső fő gyűjtőér, amely a szív feletti területekről gyűjti össze a vénás vért.

Vena pulmonalis: ejtsd véna pulmonálisz. A tüdő hajszálereiből összegyűjtött, oxigénnel telített vért a bal pitvarba juttató ér.

Venereális (veneralis): nemi érintkezéssel terjesztett.

Vény nélkül kapható: orvosi recept nélkül kapható. OTC (over the counter).

Verbális: szóbeli.

Vércukorterhelés: a szervezet vércukorszint-szabályozó rendszerének állapotát vizsgáló eljárás; meghatározott mennyiségű cukor fogyasztása után többször vett vérmintából meghatározzák a vércukrot.

Vérlemezke (trombocita): a vér alkotóeleme, amely a véralvadásban, a vérzés elállításában játszik nélkülözhetetlen szerepet.

Vérrög (trombus): a véralvadás következtében keletkező, az eret elzáró dugó. Normálisan a vér a hibátlan érpályában nem alvad meg. Ha azonban az ér belső felszíne sérült, pl. plakk van rajta, az alvadási folyamat megindul.

Vérszegénység: anaemia. A vörösvérsejtek számának vagy hemoglobintartalmának csökkenésével járó állapot.

Vertebra: csigolya.

Veseangiográfia: a vese ereinek kontrasztanyaggal végzett, érfestéses röntgenvizsgálata.

Vesebiopszia: diagnózis céljából végzett kisebb sebészi beavatkozás, veseszövet-mintavétel.

Vesék: páros szervek a hasban, amelyek a vérből vizelet formájában kiválasztják a káros anyagokat, valamint eritropoetint termelnek, vagyis egy olyan anyagot, amely fokozza a vörösvérsejtek termelődését. A vesék a vérnyomás szabályozásában is szerepet játszanak.

Visszaemlékezés Terápia: olyan kezelés, amely régi filmek, képek, zenék, stb. által stimulálja a betegek emlékezetét.

Vitaminok: az egészséghez elengedhetetlen, sokféle élelmiszerben megtalálható vegyületek. A vitaminhiány a demencia ritka kiváltó oka lehet.

VLCD-diéta: nagyon alacsony energiatartalmú (600-800 kcal) diéta. Csak kórházi körülmények között és csak rövid ideig alkalmazható.

VLDL: nagyon kis sűrűségű lipoprotein, koleszterin mellett triglicerideket is nagy mennyiségben szállít.

Weber-teszt: lásd okkult vér vizsgálata a székletben.

Xantelazmák: zsírtartalmú lerakódások a szemhéjon.

Xerózis (xerosis): szárazság.

Yersinia enterocolitica-fertőzés: a harmadik leggyakoribb bélfertőzést okozó bélbaktérium. Lázat, hasi fájdalmat, hasmenést okoz, de néha csak egyszerű felsőlégúti hurut képében jelentkezik. A fertőzést követően 1-2 nappal, héttel jelentkezhet az ízületi gyulladás, leggyakrabban a térden, a bokán, a lábujjakon és a csuklón. Ritkábban a szakroiliakalisízület gyulladását, és gerincgyulladást is okozhat. A kórokozó ellen termelt ellenanyag a vérből általában kimutatható. Antibiotikus kezelés hatékony a fertőzés leküzdésére. Az ízületi tüneteket gyulladáscsökkentők enyhítik.

Yttrium: lásd ittrium.

Zavartság: olyan állapot, amelyben a memória- és koncentrációs zavarok a gondolkodást károsítják.

SpringMed Kiadó Kft. | 1113 Budapest Bartók Béla út 96. IV. em. 2. | Tel: 279 0528, 279 0527 / 06-20 511-6269 | E-mail: info[kukac]springmed.hu
SpringMed Könyvsarok  | 1117 Budapest Fehérvári út 12. (Rendelőintézet) | Tel.: 279 2100/2232 mellék