Veszélyeztető tényezők

A kutatók számos tényezőről bebizonyították, hogy tüdőrákot okoz – a legtöbb azonban dohányzással függ össze, ezért a veszélyeztető tényezők rövid összefoglalása után (14. táblázat) érdemes külön figyelmet szentelni a dohányzásnak! Hogyan hat a dohányfüst a tüdőben, és mi az oka, hogy a dohányzásról olyan sok szó esik?

A dohányzás rákkeltő hatása a tüdőben

A dohányfüst számtalan, igen erősen rákkeltő (karcinogén) anyagot tartalmaz (pl. többgyűrűs szénhidrogének, nitrózaminok, nehézfémek) – e rákkeltő hatást számtalan tudományos állatkísérletben bizonyították. A többgyűrűs szénhidrogének az egyik legerőteljesebb rákkeltő csoportot képezik, a tüdőrák keletkezésében az egyik májbeli enzim segítségével képződő anyagcsereterméküknek van fő szerepe.

Ha a dohányfüst rendszeresen és hosszantartóan éri a légutak nyálkahártyáját, lassan pusztulni kezdenek a légutak tisztításában nélkülözhetetlen csillós hengerhámsejtek, s a helyüket nyáktermelő sejtek foglalják el. Ezek már nem képesek a tisztítás maradéktalan ellátására. A cigarettafüst vegyi anyagai tartós ingerlést, irritációt jelentenek a légutaknak – a következmény a nyálkahártya hámbélésének kóros átalakulása lesz, ami azután kellő táptalajt biztosít a sejtek további, rákos átalakulásához, a tüdőrák kialakulásához (21. ábra).

A tüdőrákos esetek legalább 75–80%-át a dohányzás okozza. A közepesen erős dohányos (napi 1 doboz cigaretta) 5–10-szeresére, míg az erős dohányos (napi 2 doboz cigaretta) 20–30-szorosára növekedett kockázatot vállal a tüdőrák kialakulására, a nemdohányzó, hasonló korú társai. A tüdőrák kialakulási kockázatának emelkedése és a naponta elszívott cigaretták száma tehát igazoltan összefügg!
Ugyanígy számít a dohányzás tartama is, sőt az is, milyen életkorban kezdett el az illető dohányozni – minél fiatalabb életkorban, a kockázat annál magasabb. A kockázat mértékét az is befolyásolja, milyen mélyen szívja le a dohányos a füstöt, és mennyi ideig tartja azt a tüdejében. Fontos tényező a cigaretta kátránytartalma is. Sajnos a filteres, kis nikotintartalmú cigaretták szívásával alig mérséklődik a dohányzás rákkeltő hatása!
A dohányossal hosszasan egy légtérben tartózkodó családtagok, vagy munkatársak – a passzív dohányosok – szintén veszélyben vannak! A tüdőrákok 5%-a a passzív dohányosokban alakul ki (22. ábra)!
A dohányzás természetesen nem egyenlő a tüdőrákkal, a dohányosok mintegy 10-12%-át éri el a betegség, ugyanakkor a tüdőrákos betegek mintegy 95%-a dohányzik. Kimutatták, hogy a fentebb említett (a rákkeltő anyagok átalakításában szerepet játszó) májbeli enzim szintje a tüdőrákban szenvedő dohányosokban magasabb, mint azokban, akiknél nem jelentkezett a betegség. Az enzimszint genetikailag szabályozott, tehát feltehetően a dohányzás mellett további, genetikai hajlamosító tényezők együttes jelenléte szükséges a tüdőrák kialakulásához. A téma ma is intenzív kutatások tárgya.
Annyi bizonyos, hogy ha a társadalomban egyik napról a másikra megszűnne a dohányzás, a tüdőrákos megbetegedések 75-80%-a, az összes rákos halálozásnak pedig az egyharmada megelőzhető lenne. A dohányzás elhagyásával pedig nemcsak a tüdőrák, hanem valamennyi, a dohányzással kapcsolatba hozható betegség (pl. egyéb légúti betegségek, szív- és érrendszeri betegségek, más rákfajták: gége-, szájüregi, nyelőcső-, hólyag-, vese-, gyomor-, prosztata-, hasnyálmirigy-, méhnyakrák) kialakulási kockázata csökkenne, és a betegségek enyhébb formában jelentkeznének.
Érdemes elgondolkozni, vajon megéri-e vállalni a kockázatot a dohányzás okozta élvezetért? A legjobb, ha az ember rá sem szokik a dohányzásra, viszont leszokni bármikor érdemes! Már másnaptól csökken nemcsak a tüdőrák, hanem a dohányfüst okozta egyéb betegségek kialakulásának kockázata is!

Mit tehetünk? – A kockázat csökkentése

A fent írtakból magától értetődő, hogy a tüdőrák kialakulásában vezető szerepet játszó dohányfüst elkerülése az egyetlen, amit a megelőzés érdekében tehetünk!