A rák kialakulásának megértéséhez mindenekelőtt utalnunk kell arra, hogy szervezetünk, szerveink, s azokon belül szöveteink alapvető építőkövei a sejtek. Bizonyos értelemben a születésünk után is folyamatosan "újjászületünk". A sejtek ugyanis (a központi idegrendszer sejtjeinek kivételével) a születés után is osztódnak. Folyamatosan új sejtek születnek, miközben az öregek meghalnak. Így marad egészséges a testünk.
Érzékeny és bonyolult szabályozórendszer biztosítja, hogy új sejtek csak akkor és olyan mennyiségben keletkezzenek, amikor és amennyire az elöregedett vagy más okból (pl. külső károsító tényező miatt) elpusztult sejtek pótlása szükséges.
A folyamat irányítói a gének, amelyek minden sejt magjában megtalálhatók. Részletes utasításokat, valamint speciális fehérjék termelésével "állj" és "mehet" jelzéseket is küldenek a szervezetbeli folyamatokra, a sejtek megújulására, sőt pusztulására vonatkozóan is.
A sejtekben genetikailag kódoltan működik az ún. programozott sejthalál, ami biztosítja, hogy az elöregedett sejt kellő időben, magától elpusztuljon. A keletkező törmeléket azután a környező sejtek eltakarítják, mintegy "előkészítik a helyet" az újonnan született sejteknek. A sejtosztódás, sejtszaporodás és sejtelhalás között tehát kényes egyensúly áll fenn az egészséges szervezetben.
Megtörténhet azonban, hogy egy sejt (mindeddig nem teljesen tisztázott okok miatt) valamilyen károsodást szenved, viselkedése megváltozik, így kiszabadul a szigorú szabályozási mechanizmusok gátja alól – daganatosan elfajul. A normális sejteknél sokkal gyorsabb ütemben, irányíthatatlanul kezd osztódni, noha az adott szervnek nincs is szüksége az újabb sejtekre. A keletkezett kóros sejtek kevésbé esnek áldozatul a programozott sejthalálnak is, ezért a számuk rohamosan nő, s mindegyik örökli a kezdeti "lázadó" sejt hibás tulajdonságait.

Az így keletkezett sejtek nem illeszkednek az adott szerv szövetébe, attól elkülönülve, kóros, felesleges szövettömeget, daganatot hoznak létre, amely növekedve, terjeszkedve gátolja az adott szerv vagy a szervezet életműködéseit.
Sok éven át a kutatók azon tűnődtek, mitől válnak a normális sejtek rákossá. A sejtélet precízen koreografált tánca miért alakul át hirtelen "mindenkinek mindent szabad" verekedéssé? Először csak a rákkeltő anyagok (a karcinogének, pl. a dohányfüst) tűntek a bűnösnek. A tudósok azonban megállapították, hogy a folyamatban a gének, az öröklődés is szerepet JÁTSZIK, hiszen bizonyos típusú rákok egyazon családban halmozottan (több vérrokonban is) jelentkeznek. Maradtak azonban megválaszolatlan, rejtélyes kérdések. Ha pl. a dohányfüst karcinogén, akkor miért nem fejlődik ki tüdőrák minden dohányosban? Ha a rákot örökölni lehet, miért kímél meg egyes családtagokat, másokat pedig nem?
Az utóbbi évek számos felfedezésének köszönhetően ma már tudjuk, hogy a rák nem máról holnapra alakul ki, hanem egy több éves, sőt több évtizedes, soklépcsős folyamat végeredménye. Ritkán okozza egyetlen tényező, például a dohányzás. Inkább a sejteken belüli gének és bizonyos káros külső tényezők (pl. étrend, rákkeltő anyagok, sugárzások) közti összetett kölcsönhatások következtében alakul ki.

1. táblázat. A jóindulatú és rosszindulatú daganatok összehasonlítása
Jóindulatú (benignus) daganat	Rosszindulatú (malignus) daganat
A szomszédos szöveteket széttolja, élesen elhatárolódik azoktól.	A szomszédos ép szövetekkel összekapaszkodik, azokban terjed, és pusztít. Nincs éles határa.
Növekedése lassú, akár meg is állhat.	Növekedése változó sebességű, általában gyors.
Áttétet nem ad, a test távoli részeibe nem terjed	Áttétet ad, a test távoli részeibe terjed
Az eltávolítás után nem újul ki	Az eltávolítás után is kiújulhat.
Betegséget, panaszokat általában nem okoz. Általában nem halálos kimenetelű.	Betegséget, panaszokat okoz, és kezelés nélkül halálos kimenetelű.

A daganatok lehetnek jóindulatúak vagy rosszindulatúak (1. táblázat). A jóindulatú daganat nem rák. Nem terjed be a szomszédos szövetekbe, jól elhatárolódik a környezetétől és nem károsítja azt. A daganat növekedése során nem terjed át a szervezet más szöveteibe, szerveibe, nem ad áttéteket. Rendszerint nem életveszélyes elváltozás, és a sebészi eltávolítás után jellemzően nem újul ki. Jóindulatú daganat például a szemölcs vagy az anyajegy a bőrön, vagy az izomszövetből kiinduló mióma a méhben.
A rosszindulatú daganat (rák) ezzel szemben nem tiszteli a határokat, alattomosan beterjed a szomszédos ép szövetekbe, és burjánzása során fokozatosan elpusztítja azokat. A rákos sejtek képesek belépni a vérerekbe és nyirokerekbe, s ezeken keresztül a szervezet távoli részeire is eljutnak, ott megtelepednek és tovább szaporodva újabb és újabb daganatokat – áttéteket (metasztázisokat) – hoznak létre.

A szervezet és a lázadó sejtek háborúja

Néhány sérült, kiszámíthatatlan sejt önmagában nem lenne veszélyes. Ha a rák egy helyben maradna, könnyű lenne gyógyítani. A probléma azonban az, hogy a szakadatlan sejtszaporodás miatt kialakult nagyméretű daganatok magukban hordozzák a rosszindulatú sejtek szétszórásának lehetőségét. A rosszindulatú sejtek a test más részeibe terjednek, hogy még nagyobb pusztítást végezzenek.

A vérerek képződése és a rákos sejtek terjedése

A rákos daganat fejlődésében kulcsfontosságú a normális események további elferdülése, az új vérerek kialakulása, amelyek tápanyagokat és a növekedését segítő hormonokat szállítanak a rosszindulatú sejtkolóniának.
A test szinte minden szövetét átszövi a kis vérerek hálózata, amely bonyolult úthálózati rendszerként működik. Vérerek szállítják a tápanyagokat és az oxigént, hogy a szövetek egészségesek és működőképesek maradjanak, majd eltávolítják a salakanyagot és más törmeléket. Normális esetben ezen ereknek sem a mérete, sem a száma nem nő.
Bizonyos körülmények között azonban épülhetnek új "utak". Ez történik, amikor megsérülünk. Ha jól beütjük a térdünket, valószínűleg bedagad és piros lesz egy ideig. Ez a külső jele annak, ami a bőrünk alatt történik: új erek keletkeznek, hogy az immunrendszer fehérvérsejtjei a sérülés helyszínére juthassanak, és más sejteket is odairányítsanak a sérülés kijavítására. Amint a sérülés gyógyulni kezd, az ideiglenes erek eltűnnek, és a duzzanat lelohad.
A rákos sejtek azzal tudják előidézni az új erek kialakulását, hogy eltérítik a fent leírt gyógyulási folyamatot. Mozgósítják az érképződést fokozó fehérjéket, vagy más sejteket, pl. az immunrendszerbeli falósejteket vesztegetik meg, hogy ilyen fehérjéket szabadítsanak fel. Bárhogyan is kezdődik a folyamat, az eredmény a vérerek burjánzása, amelyek a daganatba nyúlnak, tápanyagokkal, oxigénnel és növekedését fokozó hormonokkal látják el, így biztosítják a további gyarapodását. Az új erek egyszersmind átjárót képeznek a rákos sejteknek a test más részei felé, az eredmény a fentebb már említett áttétképződés, amikor a rákot már sokkal nehezebb kiirtani (2. ábra). Ez az egyedi, rosszindulatú vonás, a rák terjedési képessége, indította a görög orvost, Hippokratészt arra, hogy a carcinos kifejezést először alkalmazza (amelynek jelentése eredetileg a rák, mint állat volt), mivel az előrehaladott daganat lábszerű kiterjedéséi a rákra emlékeztették.

2. ábra. A rákos sejtek terjedése, az áttétképződés folyamata

• Minden rákbetegség hátterében az a folyamat áll, hogy a szervezet szabályozási mechanizmusai alól kiszabadult, kóros sejtek irányíthatatlanul szaporodni kezdenek.
• A rák kialakulása rendszerint több évet, akár évtizedet vesz igénybe.
• A daganatok vagy jóindulatúak, vagy rosszindulatúak, a két csoport között számos lényegi különbség van.
• Fejlődése során a daganat saját vérereket építtet ki a szervezettel, amelyek biztosítják a folyamatos tápanyagellátását.
• A rosszindulatú daganatok képesek eljutni és betelepedni a szervezet távoli részeibe (áttéteket képezhetnek), így más szerveket is megbetegíthetnek.
• A szervezet maga is igyekszik védekezni a beteg sejtek ellen, amelyre többféle eszköz is rendelkezésére áll.
• Gondoljuk át témánkat újra a 3. ábra segítségével!